A Seed a műfaj családi vonulatú válfaját tökélyre fejlesztő Modern családhoz hasonlóan mérhetetlen toleranciával és polkorrektséggel kezeli szereplőit és helyzeteit - csak épp a szív és az igazi poénok hiányoznak belőle.
A kanadai sorozatban mindenki pontosan olyan, amilyennek első pillanatban tűnik; nem várt poénok vagy helyzetek nemigen akadnak. Pedig a felütés ezt ígéri: a link főhős Harry, aki afféle szegény ember Charlie Sheenje, egyszer csak szembetalálja magát spermadonációjának gyümölcseivel, akik felcseperedve meg akarják ismerni igazi apjukat. Az egyik kissrácot leszbikus nők, a másikat karótnyelt gazdag szülők nevelik, de mindez végül is teljesen mindegy, hiszen igazi súlyuk sem a figuráknak, sem az eseményeknek nincs.
A hasonszőrű sorozatok talán legfontosabb jellemzője a feel-good, a jóvilág-szindróma, ahol bármi történjék, azért egymásra számíthatnak a szereplők - és ez az, amiben ez a show jól is teljesít, ha néha kicsit erőltetetten is, de hozza a kötelezőt a tét nélküli konfliktusoktól kezdve a semmitmondó és előre sejthető megoldásokon át az utolsó jelenetig, melyben véletlenül mindig egy szobába szaladnak össze a szereplők. Csak épp egy kis finesz, egy apró él, egy emlékezetes alak vagy pillanat hiányzik, ami miatt nemcsak elnézegeti az ember ezt az ártatlan 20 percet, hanem türelmetlenül várja a következőt.
