Tévétorrent

Norsemen/Vikingane

  • Szabó Ádám
  • 2018. július 7.

Tévétorrent

Apró viking falucskában járunk, 790 környékén – az élet gondtalanul zajlik; a nagydarab, szőrös harcosok egy maszkulin amazonnal kiegészülve portyáznak és fosztogatnak, a társadalom terhére megidősödött férfiakat egy halálugrással a Valhallába küldik, az uralkodó agyalágyult öccse a trónra áhítozik. Pontosan így képzelnénk el a viking életet, és ehhez még a bombasikerű Viasat History-sorozat sem kellett – pedig kétségtelenül az hozta vissza a mitikus északi népet a divatba.

A fenti evidenciákat azonban a szereplők egyszer csak elkezdik megkérdőjelezni – és így kerekedik komédia a közhelyes tablóból. Az aggnak bélyegzettek nem vágynak már annyira a hősi halálra, hiszen alig 45 évesek; a harcos több akar lenni, mint puszta gyilkológép; az idióta trónbitorló – nos, ő az is marad, de homoerotikus töltetű poénokat kap, ezzel is megfricskázva a tesztoszteronnal túlfűtött északi mitológiát. A többi humorforrás a viking hétköznapok körül bonyolódik: az uralkodó felesége visszautasítja a varázsló köpetekből kevert csodaszerét, a szolgák öntudatra ébrednek, s a szerencsétlen fordulatoknak köszönhetően egy színészaspiráns válik a közösség vezetőjévé.

Üdítő a sokszor látott viking közhelyeket kiforgatva látni, az alapötlet és a kiváló figurák mellé viszont poénokat csak elszórva adagoltak. Nem is a térdcsapkodós nevetés a Vikingek célja, inkább valamiféle középutas humorizálás – az viszont kevés az üdvösséghez, hogy a középkori figurák fejébe modern agyat írtak a készítők, így azok megkérdőjeleznek minden jól ismert folklórelemet.

Magyar felirat: quinnell

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.