Apró viking falucskában járunk, 790 környékén – az élet gondtalanul zajlik; a nagydarab, szőrös harcosok egy maszkulin amazonnal kiegészülve portyáznak és fosztogatnak, a társadalom terhére megidősödött férfiakat egy halálugrással a Valhallába küldik, az uralkodó agyalágyult öccse a trónra áhítozik. Pontosan így képzelnénk el a viking életet, és ehhez még a bombasikerű Viasat History-sorozat sem kellett – pedig kétségtelenül az hozta vissza a mitikus északi népet a divatba.
A fenti evidenciákat azonban a szereplők egyszer csak elkezdik megkérdőjelezni – és így kerekedik komédia a közhelyes tablóból. Az aggnak bélyegzettek nem vágynak már annyira a hősi halálra, hiszen alig 45 évesek; a harcos több akar lenni, mint puszta gyilkológép; az idióta trónbitorló – nos, ő az is marad, de homoerotikus töltetű poénokat kap, ezzel is megfricskázva a tesztoszteronnal túlfűtött északi mitológiát. A többi humorforrás a viking hétköznapok körül bonyolódik: az uralkodó felesége visszautasítja a varázsló köpetekből kevert csodaszerét, a szolgák öntudatra ébrednek, s a szerencsétlen fordulatoknak köszönhetően egy színészaspiráns válik a közösség vezetőjévé.
Üdítő a sokszor látott viking közhelyeket kiforgatva látni, az alapötlet és a kiváló figurák mellé viszont poénokat csak elszórva adagoltak. Nem is a térdcsapkodós nevetés a Vikingek célja, inkább valamiféle középutas humorizálás – az viszont kevés az üdvösséghez, hogy a középkori figurák fejébe modern agyat írtak a készítők, így azok megkérdőjeleznek minden jól ismert folklórelemet.
Magyar felirat: quinnell
