Az, hogy a víz az emberiség legfontosabb kincse, legalább annyira közhelyszámba megy, mint hogy a világ New Yorkban ér véget, és minden, ami posztapokaliptikus, ott is kezdődik. A The Rain e bevett sablonokat állítja a feje tetejére: az eső hozza az emberiség végét jelentő vírust, a helyszín pedig ezúttal Dánia. Mindez két dolgot jelent: egyrészt minden folyó, pocsolya és tó potenciális halálok, másrészt az elhagyatott Times Square és a Brooklyn híd nélkül kell elhinnünk, hogy a világnak márpedig vége van.
Két testvért követhetünk nyomon, akik egy szupertitkos bunkerben vészelték át a katasztrófa utáni első hat évet. Anyjukat elvesztették az esőben, az apának viszont nem kellett megáznia, hogy sáros legyen: az ilyenkor kötelező, már nevében is baljósló high-tech giga-mega cégnek dolgozik, és természetesen egyedül ő mentheti meg a világot. De az is lehet, hogy ő okozta a vesztét.
Több okból is nehéz ezt az egészet komolyan venni. Egyrészt a világégés utáni sivár és kietlen táj semmiben nem különbözik egy fővárosi külterület szerdai szürkületétől, másrészt a figurák annyira súlytalanok, hogy egyszerűen nincs tétje a drámának. A mellékszereplők legalább megkapták a tragikus flashbackjeiket, de sokat elárul, hogy ezek a múltidézések sokkal izgalmasabbak, mint a posztapokaliptikus világban való kergetőzés.
A főhősök a játszma megfejtéséért és a váratlan fordulatokért felelnének, de egyszerűen unalmasak.
Világvégedrámákkal manapság Dunát lehetne rekeszteni, de a The Rainnél jellegtelenebbet aligha találunk a mezőnyben.
Magyar felirat: falatka2003 – FatterJocco
