Tévétorrent

The Rain

  • Szabó Ádám
  • 2018. június 17.

Tévétorrent

Az, hogy a víz az emberiség legfontosabb kincse, legalább annyira közhelyszámba megy, mint hogy a világ New Yorkban ér véget, és minden, ami posztapokaliptikus, ott is kezdődik. A The Rain e bevett sablonokat állítja a feje tetejére: az eső hozza az emberiség végét jelentő vírust, a helyszín pedig ezúttal Dánia. Mindez két dolgot jelent: egyrészt minden folyó, pocsolya és tó potenciális halálok, másrészt az elhagyatott Times Square és a Brooklyn híd nélkül kell elhinnünk, hogy a világnak márpedig vége van.

Két testvért követhetünk nyomon, akik egy szupertitkos bunkerben vészelték át a katasztrófa utáni első hat évet. Anyjukat elvesztették az esőben, az apának viszont nem kellett megáznia, hogy sáros legyen: az ilyenkor kötelező, már nevében is baljósló high-tech giga-mega cégnek dolgozik, és természetesen egyedül ő mentheti meg a világot. De az is lehet, hogy ő okozta a vesztét.

Több okból is nehéz ezt az egészet komolyan venni. Egyrészt a világégés utáni sivár és kietlen táj semmiben nem különbözik egy fővárosi külterület szerdai szürkületétől, másrészt a figurák annyira súlytalanok, hogy egyszerűen nincs tétje a drámának. A mellékszereplők legalább megkapták a tragikus flashbackjeiket, de sokat elárul, hogy ezek a múltidézések sokkal izgalmasabbak, mint a posztapokaliptikus világban való kergetőzés.
A főhősök a játszma megfejtéséért és a váratlan fordulatokért felelnének, de egyszerűen unalmasak.

Világvégedrámákkal manapság Dunát lehetne rekeszteni, de a The Rainnél jellegtelenebbet aligha találunk a mezőnyben.

Magyar felirat: falatka2003 – FatterJocco

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.