Jelen esetben egy-egy homályosabb gyilkosság, eltitkolt szerelmi affér, pubertáskori összezörrenés adja az érzelmi-izgalmi muníciót - kár, hogy a konfliktusok csak papíron mutatnak igazán jól, a megvalósítás pedig sótlan, és csak annyira izgalmas és rejtélyes, mint egy délutáni séta az állatkert farkasketrece előtt - vagyis csak akkor élmény, ha még nem láttunk ilyet.
Az egész kaland egy házassági ajánlatban végződő kiadós dugásból indul - ezután tűnik el a főhős zsaru Ruby nevű barátnője. A nyomok egy közeli kisvárosba, Wolf Lake-be vezetnek, ahol az állandó telihold alatt forrnak az indulatok a nyomozó körül. ' viszont nem hátrál, s a háttérben kétpercenként felvonyító farkasokkal mit sem törődve kezdi felgöngyölíteni nemcsak saját ügyét, hanem a többi furcsaságot is. A forgatókönyv nem is próbál bátor és szeszélyes lenni, a legtöbb titkot idő előtt felfedi.
A kisváros érdekes és hangulatos - ahogy sejteni lehet, a legnagyobb övcsattal rendelkező férfi a seriff, az öltönyös ember a város ura, a pofaszakáll pedig tévedhetetlenül a rossz erők külső jegye. A figurák gond nélkül siklanak az előre lerajzolt kis pályájukon, gond akkor van, mikor a sztorinak előre kellene mozdulnia: az érzelmi csúcspontok vagy izgalmasabbnak szánt akciójelenetek stílus és tét nélkül beleszürkülnek a többi jelenetbe, és teljesen hangsúlytalanná válnak.
