Tévétorrent

Wolf Lake

  • Szabó Ádám
  • 2013. szeptember 22.

Tévétorrent

A dramaturgiai kása kerülgetése jobb esetben a misztikus/horror sorozatok egyik sarokpontja - mutatni is, titkolni is valamit, ijesztgetni is, meg nem is, megoldani egy-egy rejtélyt, és kreálni száz másikat.

Jelen esetben egy-egy homályosabb gyilkosság, eltitkolt szerelmi affér, pubertáskori összezörrenés adja az érzelmi-izgalmi muníciót - kár, hogy a konfliktusok csak papíron mutatnak igazán jól, a megvalósítás pedig sótlan, és csak annyira izgalmas és rejtélyes, mint egy délutáni séta az állatkert farkasketrece előtt - vagyis csak akkor élmény, ha még nem láttunk ilyet.

Az egész kaland egy házassági ajánlatban végződő kiadós dugásból indul - ezután tűnik el a főhős zsaru Ruby nevű barátnője. A nyomok egy közeli kisvárosba, Wolf Lake-be vezetnek, ahol az állandó telihold alatt forrnak az indulatok a nyomozó körül. ' viszont nem hátrál, s a háttérben kétpercenként felvonyító farkasokkal mit sem törődve kezdi felgöngyölíteni nemcsak saját ügyét, hanem a többi furcsaságot is. A forgatókönyv nem is próbál bátor és szeszélyes lenni, a legtöbb titkot idő előtt felfedi.

A kisváros érdekes és hangulatos - ahogy sejteni lehet, a legnagyobb övcsattal rendelkező férfi a seriff, az öltönyös ember a város ura, a pofaszakáll pedig tévedhetetlenül a rossz erők külső jegye. A figurák gond nélkül siklanak az előre lerajzolt kis pályájukon, gond akkor van, mikor a sztorinak előre kellene mozdulnia: az érzelmi csúcspontok vagy izgalmasabbnak szánt akciójelenetek stílus és tét nélkül beleszürkülnek a többi jelenetbe, és teljesen hangsúlytalanná válnak.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.