A szombati nap ukrán fejleményei között a híroldalak elsőként említik, hogy a mérsékelt ellenzék vezetői találkoztak az amerikai, német és lengyel diplomácia irányítóival a müncheni biztonságpolitikai konferencián. Kerryék támogatásukról biztosították őket, ők pedig többek között közölték, hogy egy esetleges hatalomváltás után 15 milliárd dollárra lenne szüksége Ukrajnának a pénzügyi csőd elkerüléséhez. Miután ezt ilyen jól megbeszélték, ki-ki távozott.
Félek, a nap eseményei között nagyobb súlya van (lesz) egy másik hírnek, amiről Ukrajnán kívül keveset olvasni. Harkivban keményvonalas kormánypártiak, élükön Mihajlo Dobkinnal, a megyei kormányhivatal különösen harcias vezetőjével, volt harkivi polgármesterrel, létrehozták az Ukrán Frontot, amely célul tűzte ki Ukrajna „megtisztítását a fasiszta megszállóktól”. Az ellenzéki ukrán sajtóban csak „verőlegény-találkozóként” aposztrofált nagygyűlést formálisan Janukovics támogatására hívták össze (a hatalom forgatókönyvei között láthatóan előkelő helyen szerepel az Arszenyij Jacenyuk ellenzéki vezető által tegnap Münchenben terrorbrigádoknak nevezett tyituskik „felkelése”), de valójában inkább arról van szó, hogy a kormányzó Régiók Pártja radikálisai zsarolni kezdték a meggyengült Janukovicsot. Az államfő szó szerint gyengélkedik éppen (betegszabadságon van, állítólag megviselték az idegeit az utóbbi napok történései, bár az adminisztráció vírusos fertőzésre hivatkozik), de hatalma is megrendült.
A csütörtöki parlamenti közjáték megmutatta: még saját párttársai egy részét is csak fenyegetéssel tudja rávenni, hogy kiálljanak mindenfajta kompromisszumot elutasító politikája mellett, miközben a radikális oroszbarát szárny ellenkezőleg: határozottabb fellépést sürget. A hadsereg vezetőinek a napokban írt levele volt az első jelzés – ebben a fegyveres erők főparancsnoki tisztjét viselő államfőt felszólították, hogy „a hatályos törvények értelmében haladéktalanul kezdje meg az országban uralkodó helyzet stabilizálását és a társadalmi béke helyreállítását”. A harkivi gyűlés résztvevői pedig már azt pedzegették, hogy az államfő nem képes kellő eréllyel tárgyalni az ellenzékkel. Erre utal, hogy úgy határoztak: követelik, hogy az Ukrán Front önálló félként részt vehessen az ellenzékkel folytatott tárgyalásokon.
A határozat mintegy rímel az ellenzéki nacionalista Jobboldali Szektor pénteken bejelentett követelésére: csatlakozni kívánnak az ellenzék és a hatalom tárgyalásaihoz. A minisztériumfoglalásairól ismertté vált, szélsőséges ernyőszervezet, amely relatíve kis létszáma ellenére a Majdan legütőképesebb erejét adja, legfeljebb taktikai szövetségben áll az általa egyre inkább tehetetlenséggel vádolt mérsékelt ellenzéki pártokkal – ők pedig meglehetős gyanakvással tekintenek rájuk. Nem véletlenül: a magát a 2. világháborúban hírhedtté vált Sztepan Bandera örököseinek valló egyesülés akcióival és provokatív nyilatkozataival túl gyakran jön kapóra a „fasiszta felforgatókról” szóló moszkvai propagandának. Csak egy példa: szerdán nagy port kavaró interjút adott a Jobboldali Szektor ügyvivője, Andrij Taraszenko a lengyel Rzeczpospolita napilapnak. Egy ilyen helyzetben, amikor Ukrajna legfőbb európai pártfogója Lengyelország, és Tusk miniszterelnök személyesen lobbizik Ukrajna érdekében Európa-szerte, legalábbis elgondolkodtató, hogy Taraszenko éppen egy lengyel konzervatív újságírónak találja tagadni a lengyelek elleni, Bandera által inspirált tömeggyilkosságokat (a világháborúban cirka 100 000 volhíniai lengyelt mészároltak le szélsőséges ukrán nacionalisták), és nevezi megszállóknak a korabeli lengyeleket.
Persze manipuláció ide vagy oda, a megmerevedő frontvonalak mindkét oldalon a radikálisoknak kedveznek. Talán ez is a célja az érdemi tárgyalásoktól elzárkózó hatalomnak, amely kivár, és mintegy kéjesen ismételgeti, hogy „az ellenzék kezéből egyre inkább kicsúszik az események ellenőrzése”. Mindazonáltal veszélyes játékot játszik Janukovics, hiszen ha nem mutat kellő határozottságot (már ahogy a határozottságot Moszkvában képzelik), az ő bábuja is lecserélhető ebben a sakkjátszmában.
