Vadonlakó

A hajléktalanság gyerekszemmel

  • Foxroad
  • 2011. december 9.

Vadonlakó

Üdvözlet, olvasók! Én egy 19 éves fiú vagyok, és sajnos megéltem a hajléktalanságot még gyermekként. Erről fogok mesélni.

Hatéves koromban elköltöztünk édesanyámmal az apámtól. Ennek okait nem tárom fel. Viszont tudják, hogy milyen az, amikor a családjukhoz fordulnak segítségért, és a család a támogatást megtagadja? Nos, én ezt is tudom. A nagyszüleimhez mentünk, ahol papám a családfő. Anyám kérte, hogy legalább pár napot maradhassunk, ám ő ezt nem engedte. Erre válaszképpen én annyit mondtam hatéves fejjel, hogy „inkább az utca, mint hogy még egyszer idejöjjünk”. Hát sajnálatos módon így is lett.

 

Eleinte úgy éltem meg, mint egy kalandot. Emlékszem, mikor nappalonként betértünk egy boltba kajáért, zsemle, felvágott meg valami innivaló mellé, és kint a tereken ettük meg. Sok ilyen volt. Hideg volt nagyon, és este is az utcán voltunk. Anyám már nem dolgozott, mert nem tudott, hiszen kisgyerekkel akkoriban nem vették fel őt sehová dolgozni.

 

A nagybátyám is utcára volt szorulva akkoriban. Ő volt az, aki segíteni tudott: anyámnak mondta, hogy pultos lányt keresnek egy helyen, így ő el tudott menni dolgozni, de csak késő este, és még egy pincét is tudott, ahol legalább aludhattunk. Igen ám, de én féltem a sötétben, eleinte alig mertem elaludni, mert még a pókoktól is féltem. Anyám, amikor dolgozott, akkor bent voltam vele a bárban, vagy kocsma, nem is tudom. Lényeg, hogy bent voltam, és nagyon rossz volt, hogy állandóan vécét pucolt szegény. Mindezek után egy százhalombattai lovardába kerültünk, hogy miként, arra nem emlékszem, de azt tudom, hogy ott anyámékat jól kihasználták, élelemre alig jutott pénz. 27 gyönyörű lóval kellett dolgozniuk, de ezen kívül nagybátyámat még külön lovardába is betették.

 

Ezek után kerültünk fel Pestre, és itt kezdődött el egy új élet. Való igaz, az is nehezen indult. Hogyan éreztem magam mindezek alatt? Volt, hogy jól, de mikor egy gyerek nem kaphat cukorkát vagy csokit, mert annyira nem telik, hát nem kívánom senkinek. Mégis nagyon sok mindent megkaptam anyámtól, védelmet, fedelet és kenyeret, öltözéket. Köszönet neki érte! Mióta itt vagyunk a fővárosban, egy fokkal jobb kivitelben is megkaptam tőle, sőt egy kicsivel többet is. Albérletben élünk jelenleg, de mivel sajnos dolgozni az egészségi állapota miatt már képtelen, így csak a Fedél Nélkült terjeszti nap, mint nap.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.