Hatéves koromban elköltöztünk édesanyámmal az apámtól. Ennek okait nem tárom fel. Viszont tudják, hogy milyen az, amikor a családjukhoz fordulnak segítségért, és a család a támogatást megtagadja? Nos, én ezt is tudom. A nagyszüleimhez mentünk, ahol papám a családfő. Anyám kérte, hogy legalább pár napot maradhassunk, ám ő ezt nem engedte. Erre válaszképpen én annyit mondtam hatéves fejjel, hogy „inkább az utca, mint hogy még egyszer idejöjjünk”. Hát sajnálatos módon így is lett.
Eleinte úgy éltem meg, mint egy kalandot. Emlékszem, mikor nappalonként betértünk egy boltba kajáért, zsemle, felvágott meg valami innivaló mellé, és kint a tereken ettük meg. Sok ilyen volt. Hideg volt nagyon, és este is az utcán voltunk. Anyám már nem dolgozott, mert nem tudott, hiszen kisgyerekkel akkoriban nem vették fel őt sehová dolgozni.
A nagybátyám is utcára volt szorulva akkoriban. Ő volt az, aki segíteni tudott: anyámnak mondta, hogy pultos lányt keresnek egy helyen, így ő el tudott menni dolgozni, de csak késő este, és még egy pincét is tudott, ahol legalább aludhattunk. Igen ám, de én féltem a sötétben, eleinte alig mertem elaludni, mert még a pókoktól is féltem. Anyám, amikor dolgozott, akkor bent voltam vele a bárban, vagy kocsma, nem is tudom. Lényeg, hogy bent voltam, és nagyon rossz volt, hogy állandóan vécét pucolt szegény. Mindezek után egy százhalombattai lovardába kerültünk, hogy miként, arra nem emlékszem, de azt tudom, hogy ott anyámékat jól kihasználták, élelemre alig jutott pénz. 27 gyönyörű lóval kellett dolgozniuk, de ezen kívül nagybátyámat még külön lovardába is betették.
Ezek után kerültünk fel Pestre, és itt kezdődött el egy új élet. Való igaz, az is nehezen indult. Hogyan éreztem magam mindezek alatt? Volt, hogy jól, de mikor egy gyerek nem kaphat cukorkát vagy csokit, mert annyira nem telik, hát nem kívánom senkinek. Mégis nagyon sok mindent megkaptam anyámtól, védelmet, fedelet és kenyeret, öltözéket. Köszönet neki érte! Mióta itt vagyunk a fővárosban, egy fokkal jobb kivitelben is megkaptam tőle, sőt egy kicsivel többet is. Albérletben élünk jelenleg, de mivel sajnos dolgozni az egészségi állapota miatt már képtelen, így csak a Fedél Nélkült terjeszti nap, mint nap.
