Vadonlakó

Munkakezdés

  • 3.14
  • 2011. december 12.

Vadonlakó

Már az erre kreált szakszó is riasztó: MUNKÁBA ÁLLÁS. Sajnos ez nem olyan egyszerű, mint ahogy gondolná az ember... Rengeteg a gátló tényező: A hajléktalannak először is élni kell! A mindennapi élelemről, dohányról vagy cigarettáról, kávéról, tisztálkodásról és alvásról kell gondoskodnia. Aztán együtt kell működnie a Haller utcai hajléktalanoknak rendszeresített ügyfélszolgálati iroda álláskereső részlegével.

Itt, meghatározott időkben, rendszeresen meg kell jelenni, beszámolni, mit sikerült intéznünk, illetve az ügyintéző is közli, hogy sikerült-e állást szereznie számunkra, avagy nem. Ez  a procedúra a sorban állással együtt minimum fél nap elfoglaltság és még nincs állásod. Ilyenkor csak némi segélyre vagy jogosult, évente négyszer 7000Ft-ra, mely napi szinten 77Ft-ra jön ki.

Feladat még az újságok hirdetéseinek figyelése. Potenciális lehetőségekre azonnali reagálás telefonon, ha lehetséges, de mindenképp minél előbb, annál jobb. Ha valami úgy néz ki, hogy kilátásban van, hogyan reagáljunk? Letagadjuk, hogy  hajléktalanok vagyunk, vagy tudassuk a cég képviselőjével? Rengeteg tapasztalat azt mutatja, ha megtudják, hogy hajléktalan a leendő munkaerő, akkor „már sajnos be is telt az állás”. „Nincs már felvétel.” Ha negyven év feletti vagy, általában ugyanez a helyzet.

 

A Haller utcai munkaközvetítő ügyintézője legtöbbször azt közli, hogy nem talált állást. Ha nagy ritkán mégis, az szinte biztos, hogy a "kukásoknál" van. Ez közmunka napi 3000 Ft-ért, meghatározott ideig, 1-2 hónap. És ennek is örülni kell (!), mert legalább bejelentett munkahely. Ha mindezen nehézségek ellenére sikerül valahogy egy bejelentett munkahelyet szerezni, jönnek az újabb megpróbáltatások.

 

Mindenekelőtt a BKV (!), azaz az utazás. Az oda-vissza utazásnál, mivel nincs pénzünk, jegy nélkül, bliccelve, nap mint nap utazni... Ha emiatt leszállítanak és elkésel, a munkád is ugorhat és kezdhetsz mindent elölről.

 

A legtöbb cég úgynevezett próbanapra vesz fel először, amire természetesen pénzt nem kapsz. Lehúzza az ember a műszakot becsülettel, mondják: majd értesítjük, hogyha megfelelt! Ezek után az ember csak vár, mint sült hal, az értesítésre. Legtöbbször még azt se közlik, hogy nem felelt meg. Nagy ritkán, egy-két hét elteltével ezt azért közlik.

Ha mégis, a kiértesítés szerint, felvettek, ezt a szerződés bemutatásával együtt haladéktalanul közölni kell a Haller utcai kapcsolattartónkkal. Ha munkakezdési segélyért folyamodsz (ez 14 000 Ft az első hónap túlélésére), és meg is kapod, akkor sem tudod felvenni, mert ezt csak munkaidőben lehetne, de akkor dolgozol.

 

Utcáról bejárni dolgozni esélytelen, mert nem tudsz sehol pihenni. A rendőrök mindig igazoltatnak, egyébként életvitelszerűen használod a közterületeket, amiért büntetés jár, ami esetleg elzárás is lehet. Ha ingyenes hajléktalanszállón, úgynevezett fapadon laksz, le kell tagadnod, hogy dolgozol, mert ha a szállóvezetés megtudja, nem lakhatsz egy nappal sem tovább ott, mehetsz a fizetős szállóra. De oda nem tudsz menni, mert nincs pénzed, a fizetésed, ha egyáltalán lesz, csak egy hónap múlva kapod meg.

 

A legtöbb szállóról reggelente az összes holmidat ki kell vinned. A munkahelyre minden nap nagy pakkokkal érkezel,  munka végeztével ugyanezekkel távozol. Előbb-utóbb szólni fognak, hogy hagyd abba ezt, vagy "köszönjük szépen, de nem kell többet jönni dolgozni". Mivel nincs pénzed, a munkát, természetesen étlen kell végezned, mivel minden ingyenkonyha csak munkaidőben üzemel, így szóba se jöhet megoldásnak. Előbb-utóbb az éhségtől összeesel. A munkáltató joggal mondja, hogy ő jóllakott, kipihent, dolgozni képes embert vett fel, nem pedig egy eső-kelőt.

Ha mindezen és a még számba sem vett nehézségeken is keresztülverekednéd magad, és dolgozol, jön az utolsó csapás. A munkáltató, látván kiszolgáltatottságodat és töretlen dolgozni akarásodat, azt mondja magában, veled mindent megtehet, és meg is tesz!!!  A bélyeget hordod a hátadon: NEM IS AKARSZ DOLGOZNI!

Neked ajánljuk