Vadonlakó

Angyalföldi ingyenkrumpli

  • XIII.Pacuha
  • 2012. február 13.

Vadonlakó

Tavaly ősszel elterjedt a hír a XIII. kerületben: 5 kg burgonyát és 3 kg vöröshagymát vehetnek át azok a kerületi lakosok, akik rendelkeznek az úgynevezett kerületi kártyával.

Mivel megfeleltem a feltételeknek, ezért november 25-én, pénteken elmentem az egyik „elosztóhelyre”, egy idősek klubjába átvenni az adományt. Egy kedves hölgy, aki épp a bejárat előtt dohányzott, felvilágosított, hogy jó helyen járok, és akár most is megkaphatnám a csomagot, de sajnos épp áramszünet van, a számítógép nem működik, és ha nem jelent nekem gondot, jöjjek vissza hétfő délelőtt, mert van még csomag elegendő. Arra a kérdésre, hogy egy szatyron kívül mit hozzak magammal, megkért, hogy legyen nálam a személyim, a lakcímkártyám és biztos, ami biztos, a kerületi kártyám is.

Eljött a hétfő, én megjelentem a szükséges kellékekkel. Némi folyosói bolyongás után bejutottam egy terembe, ahol nyugdíjasok számítógépeztek, s az egyik sarokban krumplik és hagymák várták új gazdáikat. Megjött egy hölgy, aki üdvözölt, letelepedett az egyik számítógép elé, és elkérte az okmányaimat.

Én képzeletben már a paprikás krumplit főztem a szállón. A hétvégi étkezésemet önállóan szoktam megoldani, ugyanis munkanapokon szociális étkeztetésben részesülök, ami egyébként változatos, ízletes és – rokkantnyugdíjasként – gyenge lábakon álló költségvetésemet sem borítja fel. Kár, hogy szombat-vasárnap nem főznek. No de sebaj, majd főzünk mi! Ilyenkor a harmadik emeleti férfiszakasz konyhája kicsinek bizonyul, dacára annak, hogy van benne három kétlapos rezsó plusz egy komplett villanytűzhely és hideg-meleg vizes mosogató is. A csótányok már régen elköltöztek a rendszeres irtás miatt, és a fal csempeborítását is fejmagasságig megnövelték. A hangulatról csak annyit, hogy Stahl Judit, Laci bácsi és Budai ott csak kiskukták lehetnének. Az álmodozásból hirtelen ébredés lett.

Ugyanis átadás-átvétel helyett a következő párbeszédet folytattuk le a hölggyel:

– Hmm, maga tényleg ott lakik a Dózsa György út 152.-ben? – kérdezte.

– Igen, ott, mivel hajléktalan vagyok – válaszoltam.

– Oda nem osztunk, a szállónak nem – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

– Nem a szállónak kell a kaja, hanem nekem.

– Akkor se jár! – és ezzel a maga részéről lezárta a vitát.

A hölgy elszántságát látva lemondtam arról, hogy igazamról ott helyben meggyőzzem, máshogy kellett megoldanom a hétvégi étkezést. Nem ment egyszerűen… Remélem, a zöldségek nem rohadtak meg ott!

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.