Azt kell, hogy mondjam: a rendezvény nem csak a hajléktalanoknak szólt, de gyermekeknek is, mivel a társszervezőjük a Wesley János Lelkészképző Főiskola is erőteljes részvételt mutatott. Az iskolának több testvériskolája is van, általános iskolák és középiskolák, ezért jött olyan sok gyerek a rendezvényre, pláne azért mert az ökölvívásra fiatal gyerekek jelentkezését várják legfőképpen.
Fotó: Vadonlakó
Az esemény helyszíne a M.E. T. ,,Fűtött utca” hajléktalan-ellátó központ volt a Józsefvárosban. Reggel ingyen szendvicset, teát és némi kávét osztogattak. Körülbelül olyan 50-100 érdeklődő jelent meg. Voltak hajléktalanok is, de több volt a gyerek. Gondolom azért volt ez, mert sok hajléktalan nem tud értesülni egy-egy rendezvényről. Talán még az is előfordulhat, hogy a rendezvény biztonsági őrei nemigen engedtek be nézőket…
A meghirdetettől eltérően sajnos híres sportolók nem érkeztek a rendezvényre, ennek az okai számomra nem voltak tiszták. Az emberek kipróbálhatták magukat az ökölvívás terén, de volt asztalitenisz, csocsó, sakk, marokkó, malom és gombfoci verseny is. Az ökölvívást és az asztaliteniszt fiatalabbak űzték. Az ökölvíváshoz Kiskunhalasról hoztak fiatal ifi ökölvívókat, akik bemutatták mire képesek. Az ökölvíváshoz egy edzésre való ringet hoztak el, még az esemény előtti nap érkezett meg. Fiúk, lányok és persze majdnem minden korosztály szerepelt egy kicsit az ökölvívásban. A kicsiknek háromszor egyperces volt a meccs, míg a tizennégy év felettieknek háromszor másfél perc. Mondhatom ez nagy különbség, de hát, ha egyszer nem az volt a cél, hogy kiüssék egymást az emberek, akkor érthető. Így kezdődött az egész.
Mindent összevetve a résztvevő hajléktalanok nagy többsége nem a nagyon mozgós sportokban vett részt, hiszen javarészük már nem fiatal, tehát sakkoztak vagy éppen marokkóztak, malmoztak és gombfociztak. Az asztali teniszben rengeteg őstehetség volt, szoros kis meccsek voltak 21 pontos rendszerben.
Jómagam hajléktalanként vettem részt az eseményen, ám vicces a történetben, hogy amikor tudattam velük azt, hogy én egy blogra írok erről, na, ott már mindjárt másképpen álltak hozzám az emberek. Azonnal a sajtósokat fogadó munkatársukhoz kísértek, ahol felvették a kapcsolattartási elérhetőségeim, majd ezek után kivallattam a hölgyet. A rendezvény üzenete az, hogy a hajléktalan emberek sem lusták és hogy ugyanolyan emberek, mint akárki más, mind a képességükben, mind személyileg.
Amit pedig a hajléktalanok beengedésével tapasztaltam, hogy aki csak jött megnézni milyen a rendezvény, abból nem sokat engedtek be. Pedig az meghozhatta volna akár a kedvét is és talán rész vett volna a sportok bármelyikében. Egyébként, akik bent voltak azokkal minden szervező, rendező, stb. kedvesen és emberhez méltóan bánt. Tehát csak kint a biztonsági őrök nem tetszettek. Egy ilyen békés és jókedvű rendezvényre miért kell a biztonsági őr?
Mindezek után, mikor lezajlódtak a versenyek, nyereményosztás volt. A versenyek tiszteletbeli nyertesei szimbolikus nyereményt kaptak, pólót biztosan. A hangulat jó volt, egyetlen szomorú arcot sem láttam. Utána egy kis zene és egy tányér meleg ebédet kapott mindenki, majd szépen lassan kiürült a hely.
