Sokszor tűnt esetlegesnek, kapkodónak a kormányzati szakpolitika – ám a csapásirány jól kivehető. Az Orbán-kormány akár a saját választási ígéreteivel is szembemenve, brutális célratöréssel alapozta meg legfontosabb társadalmi szövetségeseinek és támogatóinak anyagi jólétét. Sorozatunk zárása a közjogi átalakulást regisztrálja.
Saját szájíz szerint
A Fidesz-kétharmad első és legfontosabb ténykedése az ország átalakításához szükséges jogi és alaptörvényi keretek megteremtése, s ezzel párhuzamosan az 1989-es jogállami keretek lebontása volt. Az 1989-es alkotmány helyébe lépett gránitszilárdságú, ámbár többször módosított alaptörvény nemcsak közjogi változásokat hozott, hanem erőteljesen vitatott politikai deklarációk tömkelegét is tartalmazza. A Nemzeti hitvallásnak nevezett preambulumban – az alkotmánytól eltérően – nemcsak istent és a kereszténységet említik, de az 1949-es alkotmány érvénytelenségét is deklarálják – holott a 2010-es parlament is annak alapján alakult meg. A hitvallás szerint Magyarország 1944-ben elveszítette szuverenitását és azt csak 1990-ben szerezte vissza, addig önrendelkezéssel nem bírt – s ezzel újfent önellentmondásba keveredik, hisz az első szabadon választott parlament megalakulásának napját, 1990. május 2-át tekinti „hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének”.
| ||
A szöveg a házasság fogalmát a férfi-nő viszonyrendszerre szűkíti, és az e viszonyra épülő családot nemzetmegtartó erőnek minősíti. Ugyanakkor állampolgári kötelezettségként rögzíti, hogy a nagykorú gyermek köteles szüleiről gondoskodni. Ugyancsak ide, az alapvetések közé pakolták be a sokat vitatott, majd alkotmányellenesnek ítélt Átmeneti rendelkezések számos passzusát, többek között az MSZMP-nek és társszerveinek a kommunista diktatúráért viselt elévülhetetlen felelősségét; e felelősségben a jogutódok (tehát az MSZP) is osztoznak. A kommunista rendszer bűneinek feltárására létre kell hozni a Nemzeti Emlékezet Bizottságát is. Ebben a részben jelenik meg a korábbi alkotmányos előíráshoz képest új elem is: a megváltozott kétharmados szabály. Míg ugyanis az 1989-es alkotmányban létezett az ún. nagy kétharmad (vagyis az összes képviselő kétharmadának szavazata), addig az alaptörvény már csak a korábbi kis kétharmadot, azaz a jelen lévő képviselők kétharmadát követeli meg az alkotmányozó többséget igénylő döntéshez.
Változott a szöveg szerkezete is – míg az 1989-es alkotmány először az államhatalmi szerveket tárgyalja, addig az alaptörvény a jogok és kötelezettségek katalógusával indít. A korábbi alapjogi katalógushoz képest változás, hogy bekerült a magzati élet védelme (ezt korábban az AB az élethez való jogból vezette le abortuszdöntéseiben). Nevesítették az önvédelem jogát is: mindenkinek joga van a törvényi előírások között a testi épsége vagy tulajdona elleni jogtalan támadás elhárításához. Újraírták – korlátozták – azonban a vallásszabadságot: a vallási közösségek egyházzá nyilvánítása a parlament jogköre lett, az állam és a vallási közösségek „együttműködésének biztosítása” céljából. Megváltozott a szólás- és sajtószabadság szabályozása is, létrejött a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, élén a Médiatanáccsal, melynek tagjait a parlament kétharmada választja, elnökét a miniszterelnök jelöli ki 9 évre. Alaptörvényben tiltották meg a fizetett politikai hirdetéseket, miután az AB ezt a tilalmat a választási eljárási törvényben alkotmányellenesnek ítélte.
Változott a választójog is: eltörölték annak magyarországi lakóhelyhez kötését. Csökken a parlament létszáma (386-ról 199-re), újraszabták a teljes választási rendszert, a választókerületeket, az eljárási és kampányfinanszírozási szabályokat. A nemzetiségi önkormányzatok nemzetiségi szavazók támogatásával parlamenti képviselethez, vagy megfelelő mennyiségű szavazat híján szószóló delegálásának jogához jutnak. Visszahozták az önkormányzati képviselők és polgármesterek parlamenti képviselőségének 1994-ben eltörölt összeférhetetlenségét. A köztársasági elnök ezentúl feloszlathatja a parlamentet, ha az március 31-ig nem fogadja el a költségvetést. Bekerült a népszavazási tilalmak közé az alaptörvény módosítása – korábban ez a tilalom az alkotmányban nem, csak az AB alkotmányértelmezésében szerepelt.
Új elem a közpénzügyek részletes szabályozása: az államadósság alakulásához kötötték a költségvetési szabályokat, miszerint törekedni kell előbbi csökkentésére. Ennek felügyeletét a Költségvetési Tanácsra bízták, melynek előzetes hozzájárulása nélkül a költségvetés nem fogadható el.
Kibővítették az AB létszámát (11-ről 15-re), növelték a bírák hivatali idejét (9-ről 12 évre), de megszüntették az újraválaszthatóságot. Új elem, hogy a testület elnökét nem a bírák, hanem a parlament választja. Szűkült az indítványozási lehetőségünk akkor, amikor eltörölték az actio popularis intézményét, mert ezentúl már csak az ombudsmanon keresztül lehet – érintettség esetén – törvények utólagos normakontrollját kérni. Megjelent ugyanakkor az alkotmányjogi panasz, mely bírósági ítéletek alkotmányossági felülvizsgálatát jelenti. Korlátozták az AB hatáskörét: amíg az államadósság meghaladja a hazai össztermék felét, a közpénzeket, adókat, illetéket, költségvetést szabályozó törvények alkotmányellenességét kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben lehet felülvizsgálni és megsemmisíteni – az alapvetően eljárási szabályok megsértéséből eredő közjogi érvénytelenségen túl. Az alaptörvény hatálybalépése előtt elfogadott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik – kivéve, ha az AB ezek megállapításait újólag deklarálja döntéseiben.
Változott az igazságszolgáltatás rendszere is. Az eddigi legfőbb bírói fórum helyett létrehozták az Országos Bírói Hivatalt, melynek elnökét kétharmaddal 9 évre választják, és akinek nemcsak ügyek áthelyezésére, de a bírák felmentésének kezdeményezésére is joga van. Hatról kilenc évre növelték a legfőbb ügyész hivatali idejét, kétharmados többséghez kötötték a megválasztását, parlamenti interpellálhatóságát pedig megszüntették – holott kizárólag a parlamentnek felelős. Ha a parlament nem tud új ügyészt választani, a lejárt mandátumú személy marad hivatalában.
Felszámolták a többes ombudsmani rendszert, egyetlen alapjogi biztos maradt. A korábbi külön ombudsmani feladatokat szintén kétharmaddal választott helyettesek látják el. Így szűnt meg a magyar közjogi újításnak számító adatvédelmi biztos pozíciója is, helyette adatvédelmi hatóságot hoztak létre. Összevonták a Magyar Nemzeti Bankot és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét. Négyről öt évre növelték az önkormányzatok mandátumát, és azt is beleírták az alaptörvénybe, hogy a következő általános önkormányzati választásokat 2014 októberében kell megtartani.
És hogy mindezt ne felejtsük el, április 25-ét az alaptörvény napjává nyilvánítják – mintha lenne ezen bármi ünnepelnivaló.
Online sorozatunk a Magyar Narancs e heti számában megjelent átfogó cikk részleteit közli szombaton és vasárnap, a különleges helyzetre való tekintettel már a megjelenés után pár nappal. Az elmúlt négy évet áttekintő fejezetek szerzői: Ballai József, Horváth Marcella, Tamás Gábor, Teczár Szilárd és Urfi Péter. Lásd még: kultúra, oktatás, adópolitika, mezőgazdaság.
