Alig százötven-kétszáz szimpatizáns volt kíváncsi a Jobbik eredményváró rendezvényére a budapesti Jagelló úton. A Jobbik nem a fővárosban a legnépszerűbb, de azért meglepetésként hatott, hogy egy radikális középpárt kampányzáró eseménye leginkább egy szélesebb családi összejövetelhez hasonlít. Pedig az urnazárás után a rendezvény nyitott volt minden támogató és érdeklődő részére.
 Fotó: Cuhorka Ádám | |
Mi este hét óra tájban kapcsolódtunk be az eseményekbe, és a mellékhelyiség előtt sikerült elkapnunk pár mondat erejéig Mirkóczi Ádám képviselőt, aki tippelni ugyan nem mert, de azt mondta: ennél többet kampányban nem lehet dolgozni, minden tőlük telhetőt megtettek, ráadásul tisztességesen – ellentétben mondjuk a Fidesszel. Gyöngyöspatán a kormánypárt emberei például 300 tyúkot osztottak ki a Fidesz-szavazatok reményében, Vona Gábor választókörzetében, Gyöngyösön pedig „570 cigányt vittek szervezetten szavazni”. Aztán Novák Előd alelnökkel sikerült váltani néhány szót, aki abban reménykedik, hogy ha a kormányt nem is sikerül leváltani, az ellenzéket azért végre igen. Bekapcsolódunk az egyik nyugdíjas szimpatizáns társaság esélylatolgatásába, és ott is azt tapasztaljuk, hogy a baloldal legyőzése a minimális elvárás.
 Fotó: Cuhorka Ádám | |
Az újságírók körében a magyar sálat viselő Major Lajos a legnépszerűbb. Mi is beszélgetünk vele. Mint kiderül, ő szolgált még „a valaha volt egyik legnagyobb magyar”, Horthy Miklós mellett. Az volt az ország legutóbbi dicső korszaka, a kommunisták viszont azóta csak rontást hoztak hazánkra, legjobb lenne, ha be se jutnának a parlamentbe. Fontos lenne, hogy legyen csendőrség és halálbüntetés, mint azokban a régi szép időkben.
Fiatalok csak nagyon kevesen vannak, ők is többnyire kampánycsapat-nyakbavalót viselnek. Balczó Zoltán, Gyöngyösi Márton, Z. Kárpát Dániel, Szávay István és Kovács Béla néha feltűnik a szendvicses asztalok körül, de Vona Gábor nem kerül elő a végső sajtótájékoztatóig.
 Fotó: Cuhorka Ádám | |
Szállingóznak az eredmények. Ahányszor egy jobbikos áll a második helyen, ujjongás tör ki a tévék előtt, Gyöngyösnél ováció. A szoros miskolci választókerületeknél szintén. Az eleinte fokozódó várakozás később alábbhagy. A levegőben ugyanaz van, mint amit korábban a lakossági fórumokon is érezni lehetett: a jobbikosok igazi elégedettséget tényleg csak akkor éreznének, ha ők alakíthatnának kormányt Magyarországon. Miután gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy erre idén még nem kerül sor, a rendezvényen unott hangulat lesz úrrá. Láthatóan se a szimpatizánst, se a politikust nem teszi boldoggá, hogy egyébként jó 3 százalékkal megugrották a négy évvel ezelőtti számokat, hogy vidéken gyakorlatilag utolérték a baloldalt, vagy hogy országosan elérték a 20 százalékos határt. Még a „kommunisták” leszereplése sem okoz különösebb örömöt, főként, hogy nem sikerült őket megelőzni. Csak a tévés bejelentkezések hoznak némi izgalmat, például amikor Kocsis Máté azt mondja a Bálna előtt, hogy José Manuel Barroso már gratulált Orbán Viktornak, többen az anyjába küldik az Európai Bizottság elnökét. Orbán helyszíni „fogadtatása” összességében mégsem mondható nagyon ellenségesnek. Egy mentét viselő harcias szimpatizáns meg is jegyzi, hogy azért ez még mindig fényévekkel jobb, mint a kommunista éra volt.
 Fotó: Cuhorka Ádám | |
11 óra magasságában megérkezik végre Vona, és a teljes elnökség, illetve pártvezetés felsorakozik a színpadon. Vona a tőle ismert rezzenéstelen arckifejezéssel beszél. Megköszöni a támogatást. Csalódottak, mert nem győztek és az MSZP-t sem sikerült lenyomni, de nem adják fel. Nem kozmetikázza, egyszerűen csak kevesli az eredményt. Nemrég Pörzse Sándor képviselő beszélt arról, hogy a 2010-es 17 százalékos eredményt akkor valóságos katasztrófaként élték meg. Most is valami hasonló látszik Vonán, és a sor szélén álló Pörzsén is. Vona persze elmondja, hogy azért 2009 óta folyvást nő a támogatottságuk, ami egyfajta visszajelzés, hogy érdemes tisztességesen és őszintén politizálni: vitaképes programjuk volt és pozitív kampányuk, a lelkiismeretük tiszta. Összességében mégis inkább az látszott a vezetőkön, hogy le vannak sújtva. Mikor a Hír24 megkérdezi az elnöktől, nem mond-e le, kacaj hallatszik a teremben. Vona reméli, hogy a tisztújító kongresszus megerősíti tisztségében. És hát sok még a feladat: rögtön itt az EP-választás, ősszel pedig „polgármesteri székek tömkelegét” szeretnék megszerezni. Épp hogy csak elnézést nem kér a támogatóktól a 21 százalékos eredményért, de ígéri, keményen dolgoznak tovább: 2018-ban ugyanis már tényleg győzni szeretnének.
