„Orbán Viktor országa nem az én országom!”

Választás 2014

Síró tizenévesek, Gyurcsány kontra HírTv, a vereség beismerése és a bűnbakok keresése nélküli további közös munka. A választás éjszakáján a Demokratikus Koalíció háza táján jártunk.

A Fidesz megtagadta több lap, konkrétan a Hír24, a 444 és a Cink, illetve a Magyar Narancs regisztrálását a választási rendezvényére, helyhiányra hivatkozva. Levelüket itt olvashatják. A DK mindeközben a közmédiát és a HírTv-t nyilvánította nemkívánatosnak. Az Index, az Origo, a NOL és a Hvg.hu szolidaritásból nem tudósított a Fidesz és a DK rendezvényeinek akkreditációval elérhető részeiről. Gyurcsány a Facebookon reagált.

Bár a DK sajtóosztálya elfogadta a Magyar Narancs regisztrációját, többekhez hasonlóan mi sem léptünk be a Lovag utcai New Orleans Club ajtaján, hanem az utcán töltöttük az este nagy részét (a kitiltásokról lásd keretes írásunkat). 8 óra körül még igen kihalt volt a környék, néhány rendőr az utca elején, Vadai Ágnes kiskosztümben, illetve pár külföldi turista, akik tőlünk kérdezték meg, mégis mi folyik itt. Aztán 9 óra után pár perccel megérkezett Gyurcsány Ferenc, aki eleinte a tőle megszokott mosollyal az arcán válaszolgatott az újságírók kérdéseire, és elmondta, hogy ez a választási rendszer nem volt sem tiszta, sem tisztességes; hogy ugyan az EP-választásokra külön, de az önkormányzatira együtt készülnek a kormányváltókkal, és beszélt arról is, hogy akármelyik oldal szerzi is meg a kétharmadot, nagyon nem lesz jó, hiszen sérül a demokrácia, pártállamot pedig nem akarhatunk.

Ekkor kérdezett rá a HírTv riportere a Simon-ügyre, és itt pattant el valami Gyurcsányban, ekkor ugyanis már idegesebben jegyezte meg, hogy ez az ügy nincs benne a ma legfontosabb száz politikai botrányban, majd ismételten megjegyezte, hogy „én önöket nem tartom televíziónak, és remélem, eljön majd az az idő, amikor nagyon fogják magukat szégyellni”. A riporter kikérte magának a személyeskedést, a vita pedig abbamaradt, Gyurcsány eltűnt a New Orleansban.

false

 

Fotók: Narancs

Az ezt követő órák csendesen teltek, az utcán az eredményeket figyeltük, az odabentről ki-kiszállingózó sajtósok pedig csupán annyiról tudtak beszámolni, hogy se kávé, se wifi nincs az épületben. Vadai egyre idegesebben libbent ki az ajtón, egy igencsak ittas férfi pedig, miközben félmeztelenül haladt el a hely előtt, azt üvöltözte: „Orbán nyert, akármit csináltok, Orbán nyert, ezt jobb, ha ti is felfogjátok!”

Narancs

 

 

Hogy a végére valóban átgondolta-e a DK a bojkottal kapcsolatos előzetes döntését, vagy csupán a vereség miatt határoztak másképp, azt nem tudni, mindenesetre 11 óra után mindenkit beengedtek Gyurcsányék sajtótájékoztatójára – kivétel nélkül. Odabent síró tizenévesek ölelgették egymást („nem hiszem el, hogy ilyen országban élek!”), majd mikor a DK vezetősége felvonult a színpadra, egy fiatal fiú könnyes szemmel ennyit mondott: „Ha a Feri elkezd beszélni, én rögtön elkezdek bőgni, ezt most mondom.” És tényleg.

„Van egy megváltoztathatatlan hitünk” – kezdte Gyurcsány, majd arról beszélt, hogy szabadságra van szükségünk, nem a hatalomnak, hanem a népnek. Elismerte, hogy a kormányváltók vesztettek és ellenzékben maradnak, de hozzátette: „Orbán Viktor országa nem az én országom, és hiszem, hogy nem is az önöké.” Elmondta továbbá, hogy tiszteletben tartja a választópolgárok döntését, de a ma újraválasztott hatalmat nem hajlandó – a szó morális értelmében – legitimnek tekinteni. „Ha van Európának ellensége, az nem Vona Gábor és a pártja, hanem maga Orbán Viktor” – harsogta a mikrofonba, majd a jövőről kezdett beszélni, miszerint holnaptól megint el kell kezdeni harcolni a célokért, tovább kell menni, és még ha könnyebb is lenne jobbra fordulni, akkor sem adják fel.

false

„Talán Kossuthnak sikerült? Vagy Adynak? Vagy Bibónak? Nem biztos” – mondta és hozzátette, ezután is azokat kívánja szolgálni, akik szabadon akarnak élni és gondolkodni, és akiknek igaza lesz, inkább előbb, mint utóbb. Szövetségeseit pedig nem fogja hibáztatni, bűnbakot nem akar keresni. „Ne kérjék, hogy bántsam Mesterházyt, Bajnait vagy Fodort. Mi lenne, ha inkább megpróbálnánk tisztességesen élni?” – jegyezte meg, majd elindult társaival a Jókai utcába a kormányváltók sajtótájékoztatójára.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.