„Orbán Viktor országa nem az én országom!”

Választás 2014

Síró tizenévesek, Gyurcsány kontra HírTv, a vereség beismerése és a bűnbakok keresése nélküli további közös munka. A választás éjszakáján a Demokratikus Koalíció háza táján jártunk.

A Fidesz megtagadta több lap, konkrétan a Hír24, a 444 és a Cink, illetve a Magyar Narancs regisztrálását a választási rendezvényére, helyhiányra hivatkozva. Levelüket itt olvashatják. A DK mindeközben a közmédiát és a HírTv-t nyilvánította nemkívánatosnak. Az Index, az Origo, a NOL és a Hvg.hu szolidaritásból nem tudósított a Fidesz és a DK rendezvényeinek akkreditációval elérhető részeiről. Gyurcsány a Facebookon reagált.

Bár a DK sajtóosztálya elfogadta a Magyar Narancs regisztrációját, többekhez hasonlóan mi sem léptünk be a Lovag utcai New Orleans Club ajtaján, hanem az utcán töltöttük az este nagy részét (a kitiltásokról lásd keretes írásunkat). 8 óra körül még igen kihalt volt a környék, néhány rendőr az utca elején, Vadai Ágnes kiskosztümben, illetve pár külföldi turista, akik tőlünk kérdezték meg, mégis mi folyik itt. Aztán 9 óra után pár perccel megérkezett Gyurcsány Ferenc, aki eleinte a tőle megszokott mosollyal az arcán válaszolgatott az újságírók kérdéseire, és elmondta, hogy ez a választási rendszer nem volt sem tiszta, sem tisztességes; hogy ugyan az EP-választásokra külön, de az önkormányzatira együtt készülnek a kormányváltókkal, és beszélt arról is, hogy akármelyik oldal szerzi is meg a kétharmadot, nagyon nem lesz jó, hiszen sérül a demokrácia, pártállamot pedig nem akarhatunk.

Ekkor kérdezett rá a HírTv riportere a Simon-ügyre, és itt pattant el valami Gyurcsányban, ekkor ugyanis már idegesebben jegyezte meg, hogy ez az ügy nincs benne a ma legfontosabb száz politikai botrányban, majd ismételten megjegyezte, hogy „én önöket nem tartom televíziónak, és remélem, eljön majd az az idő, amikor nagyon fogják magukat szégyellni”. A riporter kikérte magának a személyeskedést, a vita pedig abbamaradt, Gyurcsány eltűnt a New Orleansban.

false

 

Fotók: Narancs

Az ezt követő órák csendesen teltek, az utcán az eredményeket figyeltük, az odabentről ki-kiszállingózó sajtósok pedig csupán annyiról tudtak beszámolni, hogy se kávé, se wifi nincs az épületben. Vadai egyre idegesebben libbent ki az ajtón, egy igencsak ittas férfi pedig, miközben félmeztelenül haladt el a hely előtt, azt üvöltözte: „Orbán nyert, akármit csináltok, Orbán nyert, ezt jobb, ha ti is felfogjátok!”

Narancs

 

 

Hogy a végére valóban átgondolta-e a DK a bojkottal kapcsolatos előzetes döntését, vagy csupán a vereség miatt határoztak másképp, azt nem tudni, mindenesetre 11 óra után mindenkit beengedtek Gyurcsányék sajtótájékoztatójára – kivétel nélkül. Odabent síró tizenévesek ölelgették egymást („nem hiszem el, hogy ilyen országban élek!”), majd mikor a DK vezetősége felvonult a színpadra, egy fiatal fiú könnyes szemmel ennyit mondott: „Ha a Feri elkezd beszélni, én rögtön elkezdek bőgni, ezt most mondom.” És tényleg.

„Van egy megváltoztathatatlan hitünk” – kezdte Gyurcsány, majd arról beszélt, hogy szabadságra van szükségünk, nem a hatalomnak, hanem a népnek. Elismerte, hogy a kormányváltók vesztettek és ellenzékben maradnak, de hozzátette: „Orbán Viktor országa nem az én országom, és hiszem, hogy nem is az önöké.” Elmondta továbbá, hogy tiszteletben tartja a választópolgárok döntését, de a ma újraválasztott hatalmat nem hajlandó – a szó morális értelmében – legitimnek tekinteni. „Ha van Európának ellensége, az nem Vona Gábor és a pártja, hanem maga Orbán Viktor” – harsogta a mikrofonba, majd a jövőről kezdett beszélni, miszerint holnaptól megint el kell kezdeni harcolni a célokért, tovább kell menni, és még ha könnyebb is lenne jobbra fordulni, akkor sem adják fel.

false

„Talán Kossuthnak sikerült? Vagy Adynak? Vagy Bibónak? Nem biztos” – mondta és hozzátette, ezután is azokat kívánja szolgálni, akik szabadon akarnak élni és gondolkodni, és akiknek igaza lesz, inkább előbb, mint utóbb. Szövetségeseit pedig nem fogja hibáztatni, bűnbakot nem akar keresni. „Ne kérjék, hogy bántsam Mesterházyt, Bajnait vagy Fodort. Mi lenne, ha inkább megpróbálnánk tisztességesen élni?” – jegyezte meg, majd elindult társaival a Jókai utcába a kormányváltók sajtótájékoztatójára.

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

A kék ég felettünk

Jobb hangversenyt elképzelni sem tudtunk volna Kurtág György 100. születésnapján: a koncert nemcsak muzsikusokat, hanem mindenféle jelességeket és a széles közönséget is a Müpába vonzotta, megközelíthetővé tette Kurtág György életművét, miközben miniatűröket és nagyobb műveket, a pianínótól a nagyzenekarig mindent felsorakoztatott. Meg egy világsztárt.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.