Elolvastuk a Jobbik programját, és padlót fogtunk: szegregáció, romák „munkára nevelése”, oroszbarátság, demagógia

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2018. március 30.

Választás 2018

Néppártosodás ide, cukikampány oda, ők nem sokat változtak.

A csütörtökön megjelent Magyar Narancsban hosszan foglalkozunk a Jobbikkal. Nem meglepő módon, eddig a hírportálok figyelmét inkább az a körkérdés kötötte le, amelyet a Jobbikról ismert és kedvelt művészeknek és értelmiségieknek tettünk fel.

Másért érdekes, és ezért mindenképp szeretnénk felhívni a figyelmet egy másik Jobbikkal kapcsolatos anyagunkra: arra, amelyben beszámolunk arról, hogy mit is olvastunk a Jobbik programjában.

false

 

Fotó: MTI

Ami elég megdöbbentő olvasmány volt, hiszen az összeállítás hatásosan rombolta le az illúziót, hogy a Jobbik valóban demokrata irányba puhult volna az elmúlt években.

Épp ellenkezőleg.

Írásba adták a szegregációt, csak hogy említsünk egy példát. Íme:

A „Jobbik elképzelései szerint az integrált oktatás mindenáron való erőltetése helyett elképzelhetőek olyan esetek, amikor párhuzamos osztályok vagy intézmények működtetése válik indokolttá”.

És ha már itt tartunk: a legnagyobb támogatottságú ellenzéki párt a magyar romák munkára nevelésére is szentelt egy gondolatot: a „bentlakásos iskolák hálózata hatékony megoldás a cigányság leszakadó részeinek tanulásra, munkára nevelésére is”. De a programban felmerül a büntethetőségi korhatár 12 éves korra történő leszállítása is…

Az anyagból megtudható még, hogy a párt elég erősen nyesné a multikat, vagy az, hogy nem állítanák le egyből a Paks 2-beruházást, Oroszországról pedig egészen hízelgően írnak, miközben az elmúlt években megnőtt orosz befolyásról egy szót sem ejtenek: „Oroszország nagyhatalmi státusza a régióban olyan egyértelmű tény, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, így stratégiailag fontos, hogy az ország jó partneri kapcsolatokat tudjon kialakítani, aminek hazánk számára pozitív gazdasági hozadéka is lehet.”

Szembetűnő, hogy miközben rengeteg ígéret (támogatások, adócsökkentés, vagy például ingyen jogsi stb.) van a programban, a készítőktől egyetlen becslésre sem futotta, hogy ezeket mégis miből akarják teljesíteni. Ahogy a számos más elképzelés is kidolgozatlannak és demagógnak hat.

Vannak egyébként jó ötletek is (közvetlen államfőválasztás, korrupcióellenes ügyészség, közbeszerzési szerződések közzétételére kötelezés, ügynöklisták nyilvánosságra hozása, arányosabb választási rendszer), de a teljes cikkért keresse a friss Narancsot!

Magyar Narancs – Archívum részletes

Hát, ez tényleg oltári jó móka volt! Mindenkinek baromira tetszett, de különösen a sajtónak, kivált a demokratikus sajtónak: médiatörténeti pillanat, sőt, történelmi, ilyeneket mondtak, afelett kitörő örömükben, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt egyik országgyűlési képviselőjelöltje csirkejelmezben kotkodácsolta végig a Magyar Televízióban minden választási pártnak, így a nekik is biztosított 5 perces műsoridőt.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.