„Ahogy Ady mondta, nekünk Mohács kell. Bár remélem, ez nem fog bekövetkezni” – ezzel az erős mondattal indult a Közélet Iskolája civil szervezet által rendezett választási filmklubot követő beszélgetés tegnap az Aurórában. A többalkalmas sorozatot záró film az Otpor! szerb ifjúsági mozgalom választási kampányát bemutató Egy diktátor megbuktatása volt, amellyel kapcsolatban a résztvevők többek között arra keresték közösen a választ, hogy melyek azok a filmben bemutatott tapasztalatok, amelyeket a magyarországi választások előtt hasznosítani lehet. A megjelentek között többen egyetértettek abban, hogy a szerb diktátor, Slobodan Milošević által kiépített rendszer és a történelmi kontextus teljesen más a jelenlegi magyar közállapotokhoz képest. „Még nem tart itt az Orbán-rendszer, itt még nem haltak meg emberek, nem volt háború, fokozatosan épül ki a diktatúra, és talán pont emiatt nehezebb is lesz lebontani” – véli egy fiatal férfi, aki hozzáteszi, hogy nem szükséges az Orbán-kormányt diktatúraként definiálni, hiszen éppen elég az, ha annak érzi az ember.
| ||
A jelenlegi rendszer leválthatóságát egy másik felszólaló szerint nehezíti a kormánypropaganda évek óta tartó agymosása, ugyanakkor többen elismerik, hogy Magyarországon is vannak jó kezdeményezések, amelyek esetleg reményt adhatnak az embereknek, viszont az Otpor! szervezettségéhez és „tökösségéhez” képest, ezek csak „jópofa” gesztusok. A Magyar Kétfarkú Kutya Pártot például ilyennek látják, viszont meglátásuk szerint csak egyetlen dolgot emelnek ki abból, amit a szerb mozgalom alkalmazott, a humort. Ez viszont nem elég. „Nem lehet a kutyapártra szavazni, most mindenkinek nagyon el kell gondolkodnia azon, hogy hova teszi a voksát” – mondja az egyik néző. Az MKKP-vel kapcsolatban páran üdvözlendőnek tartják azt, hogy a párt a kapott kampánypénzt szétosztja bizonyos kezdeményezések között, ilyen például a Nyomtass te is! elnevezésű projekt, ami gyakorlatilag arról szól, hogy összegyűjtik azokat a híreket, amelyekkel nem foglalkozik a vidéket teljesen letaroló kormánymédia, majd kinyomtatva, kisebb lapszámokba szerkesztve eljuttatják őket különböző településekre. „Nagyon sok ember van, aki csak az M1 televíziót nézi, a Kossuth rádiót hallgatja és a megyei lapokat olvassa. Nos, az ő fejükben egy egészen másféle kép alakul ki Magyarországról, mint azokéban, akik több forrásból tájékozódnak. Ahogyan mondani szokás, ma kétféle mozit nézünk. (…) Ha nem lépünk fel ez ellen, akkor a következő választáson olyan emberek fognak szavazni, akik nincsenek tisztában azzal, hogy milyen országban élnek” – áll a kezdeményezés honlapján.
A filmklub résztvevői amellett, hogy biztosan el fognak menni szavazni, nem igazán reménykednek a kormányváltásban. Egyikük szerint intellektuális töketlenség uralkodik hazánkban, ugyanakkor valaki jó példaként hozza fel a Gulyás Márton által létrehozott Közös Ország Mozgalmat, bár gyorsan hozzáteszi, hogy kedves és jópofa dolgokat csinálnak Gulyásék, bár ez egyáltalán nem nevezhető átütőnek. Egy másik felszólaló ennél negatívabb módon beszél a jelenlegi magyar ellenzékről: „Ha mond bárki valami okosat vagy használhatót, azzal is magára marad. Mindenki egyedül van.”
A film kapcsán előkerül a főváros-vidék ellentét is. A szerbek 2000-ben többek között azzal döntötték meg a rendszert, hogy az Otpor!-nak nagyszerűen sikerült mobilizálnia a vidéki lakosságot, és ennek eredményeképpen százezrek érkeztek buszokkal, autókkal és traktorokkal a szerb fővárosba a parlament elé. Azt persze hozzá kell tenni, hogy a vidéki szerb lakosság addigra már nagyon elszegényedett, és sokan gyakorlatilag éheztek.
Végső soron mindenki egyetértett abban, hogy az egyik legfontosabb dolog, amit át kellene emelnie a hazai mozgalmaknak/ellenzéknek az Otpor! működéséből, az az egységes stratégia, egy fokozatosan felépített terv, melynek legfontosabb része, hogy Orbán elmenjen. A többivel elég utána foglalkozni.
