Jobbikossá lett kirúgott KDNP-s kapná el Simicskó Istvánt a baloldal által elengedett Újbudán

Nem messze a Feneketlen-tótól fórumozott a Jobbik. Nem tudtuk kihagyni a jeles eseményt!

Elég meglepő, de minden racionális ok nélkül Újbudáról, azaz a 2-es számú budapesti választókerületről már hetekkel ezelőtt lemondott a baloldal.

Bartók Béla út, Villányi, Bocskai, Móricz, Kosztolányi, Allee, Gellérthegy, Sasad – erről a környékről van szó, s persze túlzás lenne azt állítani, hogy szoci vagy épp libsi fellegvár lenne, de mielőtt elkönyvelnénk rendíthetetlen, kicsit MIÉP-es beütésű jobbos bástyának, idézzük fel a korábbi évek eredményeit! Például 2014-ben az LMP és az Összefogás jelöltje együtt kicsivel, de több szavazatot kapott itt, mint a most is induló Simicskó István (vagy ez eddig elkerülte a figyelmet?), de a korábbi években, tehát mielőtt még a Fidesz átrajzolta volna ezt a kerületet is, a XI.-ben 2006-ban és 2002-ben is kettőt nyertek a szocik, egyet a Fidesz. Egy szó, mint száz, lett volna itt mit keresni idén is, csak hát úgy tűnik, keveset gondolkoztak ezen az illetékesek, vagy megint jöttek azok a bizonyos langyos kompromisszumok. Az MSZP–P ugyanis ezt  a választókörzetet, mely megfelelő koordinációval nyilván nyerhető lenne, szépen átengedte a DK-nak, az meg teleportálta ide a méltán ismert Gy. Németh Erzsébetet, ő 2014-ben még a Duna túloldalán, a XVII. kerületben akart polgármester lenni, de csak a 19 százalék jött össze neki a fideszes jelölttel szemben. Maga sem gondolhatta anno, hogy egyszer még Újbudán vetik be!

Ettől persze még csinálhat forradalmat errefelé Gy. Németh, csak hát annyi sansza lehet rá, mint Szálasinak a népbíróság előtt, és talán az se véletlen, hogy a kölcsönös visszaléptetések pezsgő híreiből ez a választókörzet, kedvelt lakóhelyem eddig valahogy kimaradt. És ez már alighanem így marad már vasárnapig.

Úgyhogy én már el is könyveltem a fix egyest a Fidesznek, amikor a postaládámból egyszer csak kiesett a Jobbik szórólapja: szerda este, hat óra, a Bartók Béla úti pártiroda, ami a lakásunktól mindössze kétszáz méterre van, így máris nem volt kérdés, hogy ott a helyem! (Ha már a DK-tól vagy az LMP-től hasonló invitálást nem kaptam.)

És miközben baktattam át a Bartókon, nem tudtam nem arra gondolni: oké, hogy a baloldal mindent megtesz azért, hogy itt ne nyerjen, de a Jobbik, ha beleszakad, akkor sem tudna itt nagyon virítani. Még úgy sem, hogy pár perc sétára, a Villányi úton van a pártközpont, sőt úgy, hogy a MIÉP errefelé milyen jó eredményeket zsákolt egykor (a már-már legendásnak számító 8 százalék feletti arány!), arról nem beszélve, hogy a Novák–Dúró házaspár mindkét tagja megpróbálta behúzni a körzetet (Előd 2010-ben, Dóra 2014-ben), de csak a sima harmadik helyre futotta mindkettőjüknek, tegyük hozzá: nyilván. Hiszen a Jobbiknak sansza sincs a fővárosban, eddig legalábbis nem volt, és aligha most jön el az áttörés, az lenne csak a baloldalt szétcsapó meglepetés!

A realitás viszont inkább ez: gyúrni a töredék szavazatokra, abból is összejöhet valami. Mármint a Jobbiknak, Budapesten. Úgyhogy papírforma volt a langyos érdeklődés, ami érkezéskor fogadott ezen a minden tét nélküli fórumon, de azért fél órával a kezdés után csak megérkezett mindenki: voltunk is vagy ötvenen.

 

Fotók: Sióréti Gábor

 

Főleg idősebbek, gondolom, nyugdíjasok, ahogy maga a Jobbik helyi jelölte, Bardócz-Tódor András is jellemezte magát. Ő azt hangsúlyozta, hogy bizony tanít a mai napig, egyetemen, de általános iskolában is, utóbbiról mindjárt hozta is példának, megtörténik ottan olykor, hogy a gyerek nem fogad szót, és Bardócz-Tódor bár kéri, de nem hagyja abba a játékot, „erre mit csinálhatok én? Semmit. A fülét nem húzhatom meg!”

De azért ne úgy képzeljük szegény Bardócz-Tódort, mint egy gyerekekre vadászó Mike Tysont.

Inkább úgy, mint egy kicsit szögletes, régimódi, elég konzervatív, nyilván vallásos urat, aki egyetlen politikai idézetet próbált bedobni az estén, ez pedig Teleki Páltól származott, de sajnos már nem emlékszem, hogy mire is akart vele kilyukadni. Egy ideig ugyanis főleg azon gondolkodtam, hogy vajon régebben Bardócz-Tódor MDF- vagy MIÉP-szavazó volt-e, amire aztán a legilletékesebb, épp ő adta meg a csattanós választ, amikor minden előkészítés nélkül kibökte:

„Engem a KDNP, ahol tag voltam, kirúgott, amikor megtudták, hogy a Jobbik színeiben indulok itt.”

Nekem erre meg ez ugrott be egyből: miért, talán azt hitte, hogy megfogják dicsérni, hogy KDNP-sként próbál meg beleállni a szintén KDNP-s Simicskóba?

De azért próbáltam választókerületem egyik jelöltjére, mint politikusra is tekinteni, ám ez nem sikerült annyira. Bardócz-Tódor sokszor futott bele abba a kezdő hibába, hogy belecsippent egy témába, majd minden kifejtés nélkül egyszerűen továbbugrik róla egy másikra. Idegességből? Aztán megismétli ugyanezt. Folyton ugrik. De végül mindig bedob valami szerinte fontos bölcsességet, összegezendő az addig elhangzottakat. Nekem ezek voltak a kedvenceim:

„Ahol sok a pénz, ott csurran-cseppen.”

„A Jobbik bebizonyítja, hogy lehet más a politika.”

„Időnként engem is elkap a kampány szele, akkor én is vad dolgokat mondok.”

„Szörnyülködöm, ha megnézem a diákok füzetét.”

„Az utak állapota olyan a kerületben, mintha a 80-as évek Romániájában lennénk.”

De beszélt arról is, hogy ő, ha bejut a parlamentbe, azért fog dolgozni, hogy jobb legyen a közhangulat, de főleg álljon helyre a bizalom az emberek közt.

Staudt Gábor országgyűlési képviselő volt a lakossági fórum másik résztvevője, tőle ezek voltak a legérdekesebb gondolatok:

– A Jobbik több ok miatt nem lép vissza sehol. Például azért, mert tudják, hogy a szavazóik fele kapásból a Fideszre szavazna, és legfeljebb csak fele a baloldali pártokra.

– Ennek ellenére bízik a szavazóik józanságában, ha az átszavazásról van szó, jelentsen ez bármit is.

– A Jóisten nem fogja a fideszeseknek elfelejteni a sok korrupciót.

– Ő nem ért egyet azzal, hogy a jobboldali diktatúra jobb, mint egy baloldali kormány demokratikus keretek közt. Jobb az, ha van olyan vélemény is, amivel nem feltétlen értünk egyet annál, mintha nem lenne. Lássuk be: ezzel nehéz vitatkozni.

A békésen csordogáló, majd kétórásra nyúló fórumot, ha más nem is, de néha mobiltelefon-csörgések színesítették. Ezt többek viccesnek találták, és nevettek rajta. Főleg akkor, amikor egymás után háromszor csengett be egy rakoncátlan készülék. Valaki ekkor arra is célzott, hogy nyilván a Fidesz akarja ellehetetleníteni a fórumot így, és ezen a poénon aztán valamiért majdnem mindenki nevetett.