„Sosem voltam tagja egyik pártnak sem, egyszerű ellenzéki szavazó vagyok, és azt gondolom, hogy maguknak kötelességük minden kerületben egy jelöltet állítani, mert ha én szavazóként át tudok szavazni egy emberre, akitől bocsánat, de hányingerem van, akkor maguknak is meg kell ezt lépni. Én nem azt akarom nézni, hallgatni, hogy maguk között milyen személyes ellentétek vannak, hanem azt, hogy meg tudnak egyezni, hogy minden választókerületben csak egy jelölt maradjon” – szólalt fel egy nő a közönségből a Horváth Csaba-féle Városért Egyesület által szervezett Kire szavazzanak a budapestiek? című beszélgetés végén. A hölgy ezzel tökéletesen össze is foglalta a kedd esti kétórásra nyúlt kerekasztalt, ahol a demokratikus ellenzéki pártok országgyűlési képviselőjelöltjei beszélgettek – elvileg arról, milyen jövőt képzelnek el Budapestnek és mit ajánlanak a fővárosnak. Gyakorlatilag azonban a választókerületi koordinált indulás és annak a közönség szeme előtt zajló kudarca volt a központi téma.
A beszélgetésen Csárdi Antal (LMP), Cseh Katalin (Momentum), Gy. Németh Erzsébet (DK), Pataki Márton (Együtt) és V. Naszályi Márta (Párbeszéd) vettek részt, Kocsis Máté (Fidesz) és Z. Kárpát Dániel (Jobbik) viszont a felkérés ellenére sem jelent meg. A moderátor Horváth Csaba (MSZP) ugyan több kérdéssel is körbejárta, hogy mi a helyzet jelenleg a fővárosban, és mit csinálnának másképp a politikusok, és el is hangzott minden, aminek el kellett: az adósságtól a korrupción át a felesleges gigaberuházásokig, a közlekedéstől a Ligeten át a Várba költözésig minden, a bábként polgármesterkedő Tarlós is megkapta a magáét, és hangzatos ígéreteknek is fültanúja lehetett a nagyérdemű. De mindez eltörpült az este valódi kérdése mellett: mi lesz a 18 budapesti egyéni választókerület sorsa, meg tudnak-e egyezni a koordinált indulásban az ellenzéki pártok, és abban, hogy hol ki a legesélyesebb induló.
Csak egy marad?
„A 18 körzetből 14-15-öt meg lehet nyerni, ha csak egy jelölt marad. Mi már megtettük, amit meg kellett, a DK 60, az MSZP–Párbeszéd 46 helyen nem indított jelöltet az esélyesebb indulók ellen. Aki kormányváltást akar, az vagy az MSZP–Párbeszéd, vagy a DK jelöltjeire szavaz. Az, hogy az LMP és a Momentum feltételekhez köti, hogy mikor támogatja az összefogást, az baj. Ennek az ideje lejárt, ezt a hétvégéig tisztázni kell” – nyitotta a vitát Gy. Németh Erzsébet. Pataki Márton szerint viszont az MSZP–Párbeszéd–DK tengely még korántsem végezte el a feladatát, van ugyanis olyan körzet, ahol az Együtt képviselője az esélyesebb, az említett pártok mégsem hajlandók visszahúzni az indulóikat. „Ma reggel Juhász Péter szervezett is egy beszélgetést az 1. választókerületben arról, hogy meg kellene egyezni, ahol azt is felvetette, hogy dobjanak fel egy érmét és úgy döntsék el az indulást, csak történjen már meg az együttműködés” – tette hozzá Pataki, aki szerint az MSZP-nek és a DK-nak el kellene ismernie más pártok teljesítményét is, például a 16. kerületben Vajda Zoltánt, vagy Csepelen Szabó Szabolcsot, akihez a végsőkig ragaszkodnak jelöltként.
| ||
.jpg "false")
„Sok kritikát kaptunk, amiért kezdettől fogva egyedül akartunk indulni. Csalódtunk a többi pártban, nem akartuk azokat tovább nézni, akik ezer éve ott vannak a politikában. De aztán sok minden történt, például a hódmezővásárhelyi ellenzéki győzelem, ezért, bár ez sok mindenkinek fájt a pártban, revidiáltuk az álláspontunkat – jegyezte meg a DK-s politikus kritikájára a momentumos Cseh Katalin. – Nem alkudozunk, hanem úgy véljük, nem lehet megkerülni a Jobbikot, ezért ha a nagy pártok megegyeznek velük, akkor támogatjuk az összefogást. De csak egy nyertes szituáció mellé tudunk beállni.” Ugyanígy gondolja az LMP-s Csárdi Antal is, ő azonban indulatosabban adott hangot véleményének: „Azért arról sem feledkezhetünk meg, hogy lett a Fidesznek kétharmada. Hogy mi volt előtte? Ide korszakváltás kell, hogy férhet bele ebbe Pál Tibor, aki nem akarta nyilvánosságra hozni a 9. kerületi ingatlanmutyit, mert szerinte nem méltó Ferencvároshoz, vagy Puch Laci, aki Orbán Viktor utasítására megvette a Népszavát? Én velük nem tudok és nem is akarok együttműködni. Ezeknek a pártoknak át kellene gondolni a dolgot, és kidobni magukból a szemetet.” Majd Pataki Márton kérdésére, miszerint van-e olyan jelölt, aki javára visszalépne (Csárdi Budapest 1. választókerületében indul), Csárdi úgy felelt, csak akkor, ha lenne együttműködés a Jobbikkal, mert itt a kormányváltás a tét, ha nem erről van szó, továbbra is csak egymás között osztják le a lapokat a demokratikus ellenzéki pártok, és annak semmi értelme.
Erre beindult a vita, ahol Gy. Németh Csárdi fejéhez vágta, hogy a Fidesz második kétharmadához kellett az a 11 LMP-s jelölt is, aki nem vett részt az összefogásban, és akik közül legalább 2-3-nak vissza kellett volna lépnie. „Ezért nem korrekt, amit most kérsz, és nem is tudunk neki eleget tenni.” Erre Csárdi visszavágta: „Én sem szeretem a Jobbikot, de nélkülük nem jön ki a matek. Számolni kell a jobboldali érzelmű választókkal is, akikről azt gondolod, hogy mind olyan, mint a Fidesz-szavazók, és ez súlyos tévedés.”
Az adok-kapok reménytelenségét Horváth Csaba igyekezett megszakítani azzal, hogy a Facebookon tartott egy rövidke szavazást arról, hogy a választópolgárok szerint milyen lesz a részvételi arány Budapesten. „1000-en válaszoltak, és a legtöbben arra szavaztak, hogy 61–70 százalék között lesz ez a szám. Ami reménykeltő, mert 2002-ben, amikor kormányváltás volt, Budapesten 70 százalékos volt a részvétel.” De azért hozzátette, mérhetetlenül fel van háborodva, hogy „az ellenzék töketlenkedése miatt egy hónappal a választás előtt még mindig az ellenzéki összefogás konstrukciójáról kell beszélnünk”.
Ebben minden résztvevő egyetértett, majd szétröppentek, mintha mi sem történt volna.
