Ezért lehet szorosabb a választás annál, amit a kutatások jósolnak

A nyilvános közvélemény-kutatások nem sok jót ígérnek az ellenzéknek, de van néhány tényező, ami miatt mégis reménykedhetnek, hogy legalább megszorongatják a Fideszt. 

Tóka Gábor politológus közvélemény-kutatási összegzése 44,3 százalékosra teszi az ellenzék támogatottságát a választás előtt, 49,2 százalékosra a Fideszét. Ez majdnem 5 százalékpontnyi különbség, ami különösen annak fényében sok, hogy az ellenzéknek a levélszavazatok és a gerrymandering (a Fidesznek kedvezően meghúzott választókerületi határok) miatt nem is elég csak egy kicsivel több szavazatot kapnia a Fidesznél; a modellek szerint 2-3 százalékpontos belföldi szavazatelőnyre lenne szüksége a mandátumtöbbséghez.

Ha Tóka adatait betápláljuk a 21 Kutatóközpont mandátumkalkulátorába, azt kapjuk, hogy a Fidesz 115, az ellenzék 84 mandátumra számíthat. A taktikaiszavazas.hu 117 (a német nemzetiségi képviselővel együtt valójában 118) mandátumot jósol a Fidesznek, 81-et az ellenzéknek. A Medián 128-71-es becslése alapján a kétharmad is elérhető távolságban van a kormánypártnak.

A magyarországi közvélemény-kutatások megbízhatósága persze kétséges. Kevés kutatás készül, változó módszertannal, sokszor a megadottnál nagyobb is lehet a valós hibahatár. Tóka Gábor HVG-nek adott nyilatkozata szerint statisztikai értelemben 10-12 százaléknyi esély még ilyen számok mellett is van a kormányváltásra, ami nem túl sok, de a nullánál több, és mindenképpen jobb ellenzéki helyzetet jelez a 2014-esnél és a 2018-asnál, amikor az ellenzéki pártok egymással is versenyeztek.

A magam részéről a fenti mandátumbecsléseknél szorosabb eredményre számítok április 3-án, és az ellenzéki győzelemre is több esélyt adnék, mint ami a puszta matekból következik, bár kétségkívül komoly meglepetés lenne a kormányváltás, hiszen még az ellenzéki szempontból legkedvezőbb kutatások is hibahatáron belüli Fidesz-előnyt mérnek, egyedül a Publicus hozott ki egy döntetlent a biztos választók körében szombaton. Felsorolok néhány tényezőt, ami mégis táplálhatja az ellenzéki reményeket.

1. Bizonytalanok, rejtőzködők

Az ellenzéki kampány vezetői egy múlt heti háttérbeszélgetésen több belső kutatásra hivatkoztak. Azt nem állították, hogy ezek az ő előnyüket mérik, azt viszont igen, hogy a méréseik szerint a Fidesz-táboron belül van egy 10 százalékos réteg, amelyik bizonytalan a választási részvételben. Azonosítottak továbbá 7 százaléknyi szavazót (a teljes népességre vetítve), akik azt mondják, hogy részt fognak venni a választáson, tudják is, hogy kire szavaznak, de nem árulják el.

Ezek a "rejtőzködő" szavazók az ellenzéki kampányszakemberek elmondása szerint kormányváltást szeretnének.

Ha az ellenzék negatív üzenetekkel távol tudja tartani az urnáktól a bizonytalan fideszesek egy részét és közben mobilizálja a rejtőzködő szavazókat, azzal a kutatásokban látottakhoz képest jelentősen javíthat a pozícióján.

2. Választókerületi kutatások

Bár az országos felmérések nem éppen kedvezőek az ellenzékre nézve, ellenzéki politikusok és háttéremberek több, inkább a Fideszhez sorolt billegő körzetben meglepetésre számítanak. Több helyről hallottam, hogy vezetést mértek a Komárom 3-as (Komárom központú) választókerületben, és győzelmet várnak Tapolcán és Szombathelyen is. 

A 2018-as országgyűlési választás és a 2019-es EP-választás eredményei alapján sorrendbe állítottam a választókerületeket abból a szempontból, hogy mennyire könnyen (vagy nehezen) nyerhetők az ellenzék számára: a tapolcai körzet a 47., a szombathelyi az 54., a komáromi a 60. ezen a listán. Modellszámítások szerint az ellenzéknek nagyjából 56-57 egyéni győzelem kellene a mandátumtöbbséghez - ha a 60. körzetben valóban vezetnek, akkor ez elvi szinten nem tűnik lehetetlennek, bár azt is hozzá kell tenni, hogy vannak a komárominál papíron könnyebb körzetek, ahol viszont komolyan tartanak a vereségtől az ellenzékben. Maga Márki-Zay Péter a Narancsnak adott interjújában azt mondta, Eger miatt izgulnia kell, pedig az egri körzet a 46. az említett listán.

3. Orbán Viktor mozgása

Orbán Viktor március 15-i beszédében hivalkodó magabiztossággal nyilatkozott a választási esélyekről. Azt mondta, az ellenfél a teljes szétesés határán van, és utalt arra, hogy akár budapesti körzetekben is nyerhet a Fidesz. Ehhez képest március 31-én az Origónak már arról beszélt, hogy a választás nem lefutott, bármi megtörténhet. Elképzelhető , hogy a hangsúlyváltás a stratégia része, és Orbán a választás előtt két és fél héttel inkább az ellenoldal elbizonytalanítására törekedett, a választás előtti napokban pedig már a saját oldal mozgósítására.

De az is lehet, hogy ő bizonytalanodott el - az, hogy baloldali választási csalást emleget, talán szintén arra utal, hogy reális forgatókönyvként számol a vereséggel.

Érdemes követni azt is, mely körzetekben kampányolt Orbán Viktor az utolsó héten. Volt a békéscsabaiban (az ellenzéki nyerhetőségi listán a 36.), a székesfehérváriban (39.), a veszprémiben (44.), a szentendreiben (45.), az egriben (46.), a tapolcaiban (47.), a győriben (51.), a nagykanizsaiban (53.), és a hódmezővásárhelyiben (63.). Ez alapján úgy tűnik, a Fideszben az egyszerű többség bebiztosítására koncentrálnak, és nem a kétharmadra mentek rá, mert ahhoz inkább a 20.-30. helyeken lévő körzetekben kellett volna megnyomni a hajrát.

4. Az utolsó hetek

Bár összességében a Fidesz kampánya nemcsak a ráfordított erőforrásokban, hanem az üzenetek fókuszáltságában is felülmúlta az ellenzékét, a választás előtti két hétre mintha valamelyest összeszedte volna magát a Márki-Zay Péter által vezetett szövetség. Végre három (összetett) mondatra szűkítették a mondanivalójukat, és amennyire ezt kívülről meg lehet ítélni, a mozgósításba is beleteszik, amit bele tudnak.

Az utolsó napok vezető témái (orosz hackertámadás, erdélyi szavazatégetés) is inkább az ellenzéknek kedveznek, és bár az orosz-ukrán háború kezdetben valószínűleg a Fideszt erősítette, egy hónap elteltével talán csökkent a félelemérzet az emberekben, valamennyire megszokták a helyzetet, így nem biztos, hogy olyan nagy hatása lesz annak a minden csatornán sulykolt hazugságnak, hogy az ellenzék fegyvereket és katonákat küldene Ukrajnába. Hogy frissen tartsa a témát, a Fidesz előjött azzal, hogy az ellenzék megegyezett az ukrán kormánnyal a fegyverszállításokról, de ehhez a narratívához személyesen Zelenszkij ukrán elnököt kell támadniuk, és neki még a Fidesz által megdolgozott magyar közvéleményben is lehet akkora népszerűsége, ami veszélyessé teszi ezt a stratégiát.

5. 2018

2018-ban a ma együttműködő ellenzéki pártok (plusz az Együtt) a belföldi szavazatok 48,91 százalékát szerezték meg, a Fideszre a magyarországi lakcímmel rendelkezők 47,36 százaléka szavazott. Az ellenzéki pártok jelöltjei együttesen 52 választókerületben kaptak több szavazatot a Fidesznél, tehát ha közösen indulnak (és feltételezzük, hogy a rájuk adott szavazatok összeadhatók), akkor közel lettek volna a győzelemhez.

Többek között Karácsony Gergely is azzal érvel az ellenzéki esélyek és a várható szoros eredmény mellett, hogy nehéz elképzelni, miért gyengült volna ennyit az ellenzék és erősödött volna ennyit a Fidesz négy év alatt. Ha a 2018-as 1,5 százalékpontos ellenzéki előnyből valóban 5 százalékpontos hátrány lett - ahogy azt a kutatások mutatják -, az körülbelül azt jelentené, hogy az ellenzék veszített, a Fidesz pedig nyert 200 ezer szavazót. De mi indokolná ezt? Bármilyen esetlen is volt az ellenzéki kampány, most legalább együtt csinálták, egy egyöntetűen sikeresnek ítélt előválasztáson kiválasztott jelöltekkel. A gazdaság helyzete az osztogatással együtt is rosszabb, mint 2018-ban, és bár a Fidesz kihozta a háborúból, amit lehetett, ez azért nem egy migrációs téma. A természetes demográfiai folyamatoknak is minden számítás szerint az ellenzéket kellene segíteniük. A médiaviszonyok persze tovább romlottak az Index elfoglalásával és a Simicska-média felszámolásával, de ezt ellensúlyozhatja, hogy még fontosabb lett az online tájékozódás, ahol relatíve erősebbek a független média pozíciói.

Az egyetlen dolog, amit a 2018-ra mutogató politikusok elfelejtenek, hogy akkor a szavazatok 20 százalékát a Jobbik szerezte meg, míg most alig 10 százalék fölé mérik a pártot. Az elszivárgó szavazók egy része nyilván a Mi Hazánkhoz ment, de hogy a maradékban az Orbán-ellenesség vagy a hagyományos ellenzéktől való viszolygás lesz-e erősebb, arról csak tippjeink lehetnek a választás előtt.