Vélemény

A XX. század egyik legnagyobb közgazdasági gondolkodójától származik a mondás, miszerint "az adóelkerülés az egyetlen olyan intellektuális tevékenység, amelynek megfogható haszna van". Manapság mégsem ezért emlegetik egyre gyakrabban Keynes nevét a jelenlegi válság kezeléséről folyó vitákban, amikor az adókról van szó.

Ha egy egyház felső vezetője kimondja, hogy az egyháznak az önmagára való reflektálásnál, küldetésének mindenkori felülvizsgálatánál fontosabb dolgai is vannak, ha a szervezett egyház politikai elkötelezettségét, teológiai tévedéseit elintézi annyival, hogy ezek stiláris kérdések, illetve elszórt és nem is fontos jelenségek - akkor nem is tudom, miért vitázunk. Prőhle Gergely többszörösen félreértette azt, amit mondani szerettem volna. Arról nem is beszélve, hogy teológusként mennyire kiábrándító, hogy egy önmagát vallástalannak mondó újságíróval vagyok kénytelen sok mindenben egyetérteni, nem pedig egy protestáns egyház világi vezetőjével. (A vita legutóbbi fordulatai: Mihancsik Zsófia: Testvérek és mások, illetve Prőhle Gergely: Hitviták helyett, Magyar Narancs, 2008. december 4.)

Vegyes érzelmekkel olvastuk Unger Anna cikkét (Tűz lesz, babám!, Magyar Narancs, 2008. december 4.), amelyben a Political Capital választási rendszerrel kapcsolatos kezdeményezését bírálja. Egyfelől örültünk, hiszen a célunk az, hogy a parlamenti képviselőinket felrázandó közéleti vitát generáljunk a magyar választási rendszer problémáiról - ezek közül is elsősorban a választókerületi aránytalanságokról. Másfelől viszont elszomorítónak találtuk Unger néhol kioktatónak tetsző stílusát, amellyel mintha eleve lezárni igyekezne a diskurzust. Az alábbiakban csak azon állításaival vitatkozunk, amelyek tartalmi szempontból téves megközelítésről vagy tájékozatlanságról tanúskodnak.

Némi huzavona után a múlt héten eldőlt: Romániában a választásokon legjobban szereplő két párt, a szociáldemokrata (PSD) és demokrata-liberális (PD-L) fog kormányozni, míg az RMDSZ hosszú évek után ellenzékbe vonul (volt koalíciós partnerével, a nemzeti liberálisokkal). Bár a permanens romániai pártszakadások, át- és újraalakulások miatt olykor elveszítjük a fonalat, annyi világos, hogy ez a fordulat nem magától értetődő; körülbelül ahhoz hasonlítható, mint ha Fidesz-MSZP-kormány alakulna Orbán Viktor vezetésével és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-helyettességével.

A nemzetközi business community egy megbecsült tagját a minap azért kapcsolták le Amerikában, mert eltűnt a kezén 50 milliárd dollár. De ennek semmi köze a világválsághoz: Bernard Madoff nem ingatlanokkal vagy subprime hitelekkel kereskedett; hedge fundokat meg bankokat, gazdag embereket vett le avval, hogy ha nála hagyják a pénzüket, fizet rá 13 százalékot. És fizetett is, amíg bírt - de nem a befektetések nyereségéből, hisz ilyeneket nem eszközölt, hanem a sorban következő palimadár pénzéből. De Madoff bőven a mostani krízis előtt kezdte, és akkor is lebukott volna, ha nincs válság, mert a piramisjátékoknak egyszer végük szakad.

Gáspár a Napkeleti pályaudvarra érkezett. Nem várta senki, nem őt várták. Mindenki a lépcsőnél tolongott, a tájékoztatótáblák előtt, és a Vonatok érkezését lesték. A Vonatok indulása senkit nem érdekelt, nem utazott senki. Csak álltak a tábla előtt, néztek föl a magasba, várták, mikor írják ki. Leülni nem tudtak, a padok bent voltak a kordonokkal elkerített peronokon, ahova csak jeggyel lehetett. De ők nem utaztak, vártak.

A költségvetés elfogadásának lázában, a világgazdaságot tépázó vihar közepette a magyar honatyák és -anyák időt szakítanak arra, hogy a T/6645 számon idén október 27-én benyújtott, az "egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról" szóló javaslattal foglalkozzanak. (Ennek a beceneve az egészségügyi salátatörvény.)

Az oktatást eredetileg szabad embereknek találták ki. Eredetileg - a homéroszi hőskorban - azonban kevés szabad ember létezett, így aztán az oktatás szükségszerűen elitoktatás volt. Egy végzős diáknak a világ uralkodó elitjét, a mitológia halhatatlan isteneit kellett mintáznia, vagyis olyan istenien kellett kinéznie és viselkednie (főként a csatatéren), amennyire ez egy halandó embertől kitelhet.

1970-ben, amikor Bence György kibérelte K. lakásának hajdani cselédszobáját, K. pedig összejött későbbi feleségével, Fekete Évával, K.-t egyik pillanatról a másikra forgatagos sokaság vette körül. Hirtelen megvalósult, amire mindig vágyott, amit hiába keresett éveken át, sok-sok délutánt eltöltve, elfecsegve a Hungária kávéházban: nemcsak ismerősei, kollégái voltak meg egy-egy barátja, hanem igazi társasága, kéttucatnyi ember, akikkel folyamatos kapcsolatban volt, akikkel rendszeresen találkozott.

Dr. Németh Zsolt, a Rendőrtiszti Főiskola méltán híres adjunktusa "Bizalomhiány a magyar rendőrségnél - okok és következmények" címmel tartott előadást a Magyar Kriminológiai Társaság éves vándorgyűlésén. A szakember prezentációjában hosszan sorolta, milyen okok vezettek szerinte odáig, hogy a polgárok elveszítették bizalmukat a rend őreiben mint egyénekben, és a rendőrségben mint testületben. Dénes Balázs

Lapzártánk idején megint őrizetbe vett a rendőrség egy SZDSZ-es csókát a hétkerből. Az illető, K. Péter - nem mintha egy név olyan fontos lenne - a kerületi pénzügyi bizottság elnöke volt, és ez kétségkívül megkönnyítette a helyzetét, bár talán ez sem olyan fontos, ebben az országban sok olyan ember van, aki minden testhelyzetből és bármilyen bizottságból képes lopni, ha használt tornacipőt vagy kinőtt télikabátot vagy lejárt szavatosságú száraztésztát, akkor azt, ha telket, házat, utcát, vállalatot is lehet, hát külön jó. A saját temetésükön kizsebelnék a gyászoló rokonságot.

Hétfőn az Országgyűlés nem választotta meg Sólyom László jelöltjét a Legfelsőbb Bíróság (LB) elnökévé. A szavazás titkos volt, ám a Fidesz, az SZDSZ, az MDF és a KDNP előre bejelentette, hogy elfogadja Havasiné Orbán Mária jelölését - egyedül az MSZP-frakcióban nem volt kötött a voksolás. Ebből, meg a szavazati arányból (203 igen, 152 nem, 9 tartózkodás) nyilvánvaló, hogy a szocialisták miatt nem lett meg a szükséges kétharmados támogatás (azaz a minimum 257 igen szavazat).

A Szépirodalmi Könyvkiadótól K. szeretett volna átkerülni az Európához. A világirodalmi kiadónál, gondolta, a hazai írók kéziratainál izgalmasabb művekkel, mindenekelőtt német irodalommal foglalkozhat. De az állásváltás 1975-ben nem bizonyult szerencsésnek.

Horvátul jól tudó ismerősömet kérdezték horvát lányok a tengerparton, hogy mit jelent magyarul a kurva szó, annyit hallják az ott nyaraló magyar fiúktól. Mondta, ugyanazt, mint horvátul. A lányok megkérdezték, a magyar fiúk mindig csak a kurvákról beszélnek? Mi az például, hogy "kurva jó"? Erre elmagyarázta nekik, hogy ez csak annyi, hogy nagyon jó. De akkor mégsem ugyanazt jelenti - mondták a horvát lányok.