Vélemény

A dunaszerdahelyi rendőrattak úgy kellett a szlovák és magyar szélsőségeseknek, mint egy falat kenyér. A konfliktus akár tovább is terjedhet, kifelé és befelé. A róla formálódó "szlovák" és "magyar" történetek ("a magyar fasiszták el akarják venni országunkat, és a magyar kisebbség velük fúj egy követ", illetve "a fasiszta szlovák állam rendőrei ártatlan magyarokat vernek, csak mert azok kifejezésre juttatták nemzeti stb.") átjárják a szlovák és a magyar közvéleményt. Eljutnak a két ország távoli zugaiba is, és gennyesedni kezdenek, mint valami kivakart, sose gyógyuló seb. És terjedhet a konfliktus felfelé, a politika és a hatalom világába is.

Egy beavatási szertartás akkor igazi, akkor hatásos, ha fájdalmas. A primitív népek mindig fontosnak tartották, hogy testi-lelki szenvedéseket okozzanak a felnőttségbe beavatandó gyereknek. Tudni akarták, hogy készen áll-e már a természettel való frontális találkozásra. Ezért aztán szokás volt például kiverni az egyik fogát, tüzes hamuban meghempergetni, felhasogatni a testét, vagy napokig magára hagyni a sötét erdőben. Mi, civilizáltak viszont arra kötelezzük, hogy gyermekléte jó részét társaival együtt, zárt helyiségekben, zárt alakzatban, mozdulatlanul ülve töltse. Milyen frontális találkozásra akarjuk felkészíteni ily módon?

A kreacionizmus elleni kedvenc érvem nem az evolúciós elmélet mellett talált számtalan tudományos bizonyíték, és nem is az a tény, hogy 1996-ban II. János Pál Darwin elméletét a katolikus dogmákkal összeegyeztethetőnek nyilvánította. Azóta az evolúciós érveket nyugodtan meghagyhatom a Pápai Tudományos Akadémia tudósainak. Az ő szájukból ez a fajta érvelés sokkal hitelesebben hangzik, mint az enyémből, vagy pláne a mélyen ateista hitű Richard Dawkinséból, és ők az utóbbi időben becsülettel, nagyon élesen neki is mentek a kreacionista tanoknak.

Magyar Narancs, 2008. szeptember 25. Kedves Magyar Narancs! 2008.

Három magyar politikus van, akiknek a politikai énképéhez szervesen hozzátartozik az ún. odafigyelés a határon túli magyarokra: Orbán Viktor, Sólyom László és Szili Katalin. Orbán Erdélye változott a legtöbbet. Õ fedezte fel, milyen belpolitikai haszna lehet a kisebbségi magyarságból. Tudta, mikor érdemes hangsúlyokat keresni vagy éppen váltani, és nagyon jól kitalálta, hogyan lehet a nemzetpolitikát jobboldali márkajellé tenni. Sólyom és Szili hason felszólalásai nem ily nagyívűek, nyilván nincs is mögöttük évtizedre szóló pártpolitikai stratégia. Az azonban bizonyos, hogy efféle imázs híján sem Sólyom, sem Szili nem lenne az, aki.

Magyar Narancs, 2008. október 9., 16., 23. Elképedve és értetlenül olvastam a Nagy Imre múltjáról szóló folytatólagos leleplezésüket, amelynek Önök - igen ízlésesen - Nagy önként vállalt mártírhalálának ötvenedik évében, ezen belül is október havában adtak helyet.

Magyar Narancs, 2008. október 9. Napfénnyel, finom illatokkal még nagylelkűen megáldott szép őszi vasárnap körbegyalogoltuk a legszebb budai hegyeket kicsi lányommal.

Magyarország idestova negyven éve ugyanazt az ostoba, kisstílű és veszélyes játékot űzi, csak az utóbbi hat-hét évben még bele is húzott. A pénzénél többet óhajt elkölteni, ezért hitelt vesz fel, s rögvest elveri. Eme jó murira vezetőink szeretett népüket is megtanították, és már a lakosság is szeret fűnek-fának tartozni (más kérdés, hogy az is menten elbokázza-e). Majd amikor az államot és polgárait a víz felett tartók elkezdenek aggódni, ezért ránk pirítanak, majd fenyegetnek, és végül zsarolni méltóztatnak bennünket, akkor egy kicsit összekapjuk magunkat. De a veszély elmúltával újult erővel költjük a másét, egyszer élünk!

A közpolitikáról a jobboldalon gondolkodók új folyóiratának címe: Nemzeti érdek. Jó apropó, hogy megkérdezzük magunktól: mi fán terem a köz, a nemzet érdeke? Lehetnek-e a köznek (a nemzetnek) olyan érdekei, amelyek ellentétesek saját tagjainak érdekeivel, hovatovább amelyekért (a "becsületért") a halálba küldhetné tagjait? A kérdésre adott válasz éles politikafilozófiai választóvonal. Aki hisz a közösségben mint egyén feletti alanyban, kommunitárius, aki nem, individualista.

"(hisz ez is mind általatok lett)" Ovidius: Metamorphoses Kezdetben volt egy Ronaldo. Illetve rögtön kettő. Már ez az apró bizonytalanság is mutatja, hogy kaotikus viszonyok jellemezték a nyolcvanas éveket.

A szombati nemzeti csúcsot műfaji szempontból leginkább a Cristoph Willibald Ritter von Gluck-féle operareform előtti színpadi műként célszerű értelmezni. A szereplők az opera seria szabályai szerint kiálltak a nagyközönség elé, és eldalolták áriájukat. Számot adtak érzéseikről, gondolataikról, anélkül, hogy a többi szereplővel közvetlen dramaturgiai interakcióba léptek volna.

Immár közhelyszerűen tudjuk: az adófizetési morál javulása az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy a jövedelem-központosítást nemzetközileg elfogadható szintre csökkentsük. Ez így helyes és logikus. Van azonban a szürkegazdaságnak egy sokkal áttételesebb, de legalább ilyen fontos hatása: ez pedig a kis- és középvállalatok (kkv) transzparenciájának hiánya, illetve ennek a következményei. Azaz: mennyire vannak rendben a kkv-k könyvei, és miért lenne fontos, hogy rendben legyenek - azon kívül, hogy ha a könyveik nincsnek rendben, talán adót sem fizetnek úgy, ahogy azt illene?

Magyar Narancs, 2008. szeptember 4. Máté Dániel okfejtése hibátlan.

Aranydiplomát azok kapnak, akik megérik diplomájuk átvételének ötvenedik évfordulóját. K. apai nagyapja 1946-ban (vagy 1947-ben?) vehette át az orvosi aranydiplomát. A hatvanadik évfordulón esedékes gyémántdiplomát már nem érte meg, 1955-ben, nyolcvanhat éves korában meghalt.