Csak semmi politika!

"...ki most, ha kell, halni nem mer..."

Egotrip

A közpolitikáról a jobboldalon gondolkodók új folyóiratának címe: Nemzeti érdek. Jó apropó, hogy megkérdezzük magunktól: mi fán terem a köz, a nemzet érdeke? Lehetnek-e a köznek (a nemzetnek) olyan érdekei, amelyek ellentétesek saját tagjainak érdekeivel, hovatovább amelyekért (a "becsületért") a halálba küldhetné tagjait? A kérdésre adott válasz éles politikafilozófiai választóvonal. Aki hisz a közösségben mint egyén feletti alanyban, kommunitárius, aki nem, individualista.

A meggyőződéses kommunitáriusnak könnyű a közérdek fogalmával azonosulnia. Aki viszont individualista, akinek drágábbnak tűnik saját rongy élete, mint a haza becsülete, az fönnakadhat azon, mi a közérdek.

Egy gyors Google-keresés ("közérdek, hogy") többek közt a következőket találja.

Van, aki szerint közérdek, hogy:

- magyar gyerekfilmeket készítsenek és sugározzanak költségvetési forrásokból (blogbejegyzés),

- közhasznú találmányok a társadalom részére biztosíttassanak (érv a szabadalom intézménye mellett a Pallas-lexikonban),

- a magaskultúra bizonyos produktumait finanszírozza az állam (Geszti Péter),

- a rendőrlakások építésére forrásokat különítsen el az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (Kontrát Károly, Fidesz - MPP).

A lista olyan, amilyen (az én első reakcióim: gyerekfilm - attól függ, szabadalom - igen, magaskultúra - attól függ, rendőrlakás - nem), de egyvalami világos. Nem világos, hogy egy olyan világban, ahol a társadalmat elsősorban egyének halmazaként fogjuk fel, mi lehet a közérdek.

Ha csak azt fogadjuk el közérdeknek, ami mindenkinek a saját ítélete szerint jó, bajban leszünk: még elvileg is nehéz olyan intézkedéseket kitalálni, amelyeknek egyetlen ellenzőjük sincs.

Megoldásnak a következő módszer kínálkozik. Fogadjuk el az egyéni vélekedéseknek valamilyen összesítési metódusát. Ami ebből adódik, az a közös rangsor. Ami ezen összesített rangsor szerint előbbre való, az a közérdek.

Az összesítés módszere sokféle lehet. Állítsuk például sorba a népet valamilyen, a véleményeikből következő szempont szerint, és annak a rangsorát emeljük közösségivé, aki a virtuális sor közepén áll. Vagy: tartsunk népszavazást. Vagy: tekintsük azt közérdeknek, amit a fennálló közvetett szavazási mechanizmusok kiadnak.

De választhatunk más módszert is. Legyünk megengedők: amíg egy tetszőleges összesítési metódus eleget tesz néhány közkeletű vagy nyilvánvalóan technikai elvárásnak, hajlandóak vagyunk ezt a rangsor-összesítési eljárást a közérdek definíciójának elfogadni.

Milyen elvárásokra gondolok?

Ne hozzon ki jobbnak olyasmit, ami mindenki szerint rosszabb.

Nyerhessen minden alternatíva.

Ne csak egy-két alternatívára működjön az összesítési módszer.

Ne egyszerűen diktatúra legyen (azaz ne egyetlen egyén rangsorából csináljunk közpreferenciákat).

Mindenféle egyéni preferenciákat lehessen általa összesíteni.

Két intézkedésre vonatkozó közös rangsor csak attól függjön, hogy azt a kettőt hogyan rangsorolják az egyének, ne valamilyen harmadik alternatívával kapcsolatos egyéni érzésektől.

Ha egy intézkedés egyéni értékelése javul valaki(k)nél, és nem romlik senkinél, akkor az összesítési mechanizmus ne hozhassa ki roszszabbnak, mint korábban.

Az olvasót csapdába csaltam. A csapdát azonban nem én ötlöttem ki, hanem Kenneth Arrow Nobel-díjas közgazdász. Arrow a maga híres lehetetlenségi tételében - a matematikai gondolatmenetektől nem ódzkodó olvasók számára különösebb előismeretek nélkül is követhető módon, lásd: http://ideas.repec.org/p/cwl/cwldpp/1123r3.html - bebizonyította, hogy egyetlen ilyen preferenciaösszesítési mechanizmus sem létezik.

A meglepő és csüggesztő tétel egyes bizonyításai a Condorcet márki által már 1785-ben felismert problematikus helyzetet használják fel. Ez a következőképpen fest. Aliz az 1-es megoldást szereti legjobban, második számára a 2-es, és legkevésbé tetszik neki a 3-as. Benő rangsora: 2., 3., 1. Cecíliáé pedig: 3., 1., 2.

Nos, ekkor baj van. A háromtagú közösség kétharmada jobban szereti az 1. megoldást, mint 2.-at; a 2.-at, mint 3.-at; és a 3.-at, mint az elsőt. Ám ebből a saját farkába harapó listából sehogy se jön ki, mi is hármójuk közös érdeke.

Mi következik mindebből? Először is az, hogy a közösségi döntésekkel lehet és érdemes matematikai eszközökkel foglalkozni - ha már egyszer ilyen érdekes dolgokat lehet általuk mondani. A hivatkozott francia márki és Lewis Carroll óta sokan meg is teszik ezt. A második következtetés pedig az, hogy analitikus eszközökkel egyáltalán nem ragadható meg teljes általánosságban, mi a köz érdeke. Ezért aztán, mivel a közérdek problematikus fogalma megfellebbezhetetlenül hangzik, igen gyakran csak a gondolkodásra restek becsapásának kedvelt retorikai eszközeként használják. Sulykolása sokszor azt helyettesíti, hogy korrektül számba vegyük, az illető intézkedés kinek jó, kinek rossz, és mik az alternatívái.

Vannak persze olyan szituációk, amikor az egyes polgárok érdeksérelmével szemben sokunknak az egyes sérelmét valamilyen módon meghaladó haszna áll. A diplomata, a köztisztviselő, a rendőr meg is őrülne, ha - legalább bizonyos határig - nem tételezhetné fel, hogy alkui, előterjesztései vagy gumibotjának fenyegető lengetése valamiképpen a közt szolgálják. Ilyenkor a közérdek fogalma szükséges egyszerűsítés lehet. De mi, újságolvasók nem üldözzük saját épségünk kockáztatásával a bűnt, mint a menekülő gyilkosra célzó rendőr. (A gyilkos is a köz tagja amúgy.) Nekünk lehet mérlegelnünk. És illik is. Ezért, ismétlem, ha a legkülönbözőbb intézkedéseket "közérdekként" próbálják ránk tukmálni, legyünk bizalmatlanok.

Szemezgessünk csak a fenti listáról! Biztosan jobb-e a köznek egy magyar gyerekfilm elkészítése adóforintok tízmillióiból, mint egy már tudottan jó cseh gyerekfilm szinkronizálása huszadannyiból? Vajon közérdek-e milliárdokat költeni annak az Operaháznak a fenntartására, amit az adófizetők nagy része sose látogat, jó csomó látogatója viszont ki tudná fizetni a produkció rá eső teljes árát is? Vagy épp nem is Magyarországon fizet adót.

Aligha.

Ettől még lehet nekem tetsző döntés az Égigérő fű vagy a Fidelio szponzorálása az adóforintokból, de csak akkor, ha

a) gyermekszínész vagyok vagy operarajongó,

b) a kultuszminiszter meggyőz engem, hogy a társadalmi hasznok és költségek kalkulusában igenis a hasznok serpenyője a nehezebb: az operáért idesereglő turisták csak úgy generálják a bevételeket, és a magyar gyerekfilmek inkább eltérítik a szipuzástól a magyar dedeket, mint a csehek.

Majd' elfelejtettem: a rendőrlakások. Hát, a rendőrminisztérium talán mégse szálljon be az ingatlanbizniszbe. Az erre szánt pénzt tessék hozzácsapni a rendőrök fizetéséhez, azok meg eldöntik, mint bárki más, hogy házat, lakást vesznek-e, vagy bérleményt bérelnek. Ez nyilvánvaló közérdek, nem?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.