Vélemény

A múlt héten NATO-csúcs volt Bukarestben, de erre Magyarországon jószerivel senki rá se bagózott. Sem az Országgyűlés, sem a sajtó - ennyire köldöknéző ország lettünk. A nemzetközi sajtó hetek óta címlapon latolgatta a csúcstalálkozó esélyeit, Magyarországon azonban alig volt olyan politikai napi- vagy hetilap, amely a bulvárhíreken túl elemzésre méltatta volna az eseményt. A NATO-csúcs előtt leginkább logisztikai híreket olvashattunk: Bukarest utcái kiürülnek, antiglobalista tüntetők várhatók, Ferihegy is szerepet kap.

Hétfő óta a koalíció kérdése az egyetlen belpolitikai téma, még a borsodi liberális álküldöttek ügye és a profitorientált egészségügy rémképe is teljesen háttérbe szorult.

Magyar Narancs, 2008. március 13. Tisztelt Szerkesztőség! Dicséretes dolog, hogy a természettudományos ismeretterjesztést a Magyar Narancs is fontosnak érzi, mert erről nem lehet eleget beszélni.

A belül részletezett hétfői - Hollán Ernő utcában celebrált - flashmob és ellenflashmob rendezvénynek akad néhány tanulsága, amit érdemes tán eszünkbe vésni. Például milyen jó, hogy ilyen sokan megtudhatták, hogy mi a bánat az a flashmob. Bár Tomcat (és szűkebb házanépének) soros akciója a spontán, látszólag értelmetlen célokból realizálódó, villámgyorsan létrejövő és hamar feloszló csődület fogalmának csupán részben felelt meg, amennyiben csak a közjó szempontjából számított értelmetlennek, sőt. Amúgy nyilván beleillik a celebbé pumpált elmebeteg médiahackre épülő önépítő stratégiájába, s némi reklámértékkel is bír, hisz nagy számban értesülhetett a publikum például arról, hogy létezik egy Hungarica nevű "hazafias" zenekar: koncertjegyeikért íme, máris "ölik egymást a népek".

Bár a kormányválság óta a két leggyakrabban használt szószerkezet az "előre hozott választás" és a "kétharmados Fidesz-többség", a nagyobbik ellenzéki pártról alig esik szó mostanában. (Nota bene: mintha mindenki magától értetődőnek tekintené, hogy a népszavazás 3,3 millió igenszavazója az utolsó szálig Fidesz-szavazó is. Holott körülbelül annyira az, amennyire a 700 ezer nemszavazó mind SZDSZ-támogató.)

"Nem tudja itt Shakespeare az egyszeregyet." Stop. Newton nem tudja! Shakespeare "elfelejtett angolul". Ha Kosztolányit idézek, legalább pontosan. Csoda-e akkor minden bajom?

1913. június 19., csütörtök, kora délután. A Royal Ascot harmadik napja - Ladies' Day. A lovak már teljesítették a Gold Cup két és fél mérföldes távjának nagyobb részét, amikor a célegyenes előtti kanyarban különös szerzet bukkan fel a pályán. Egyik kezében régimódi, hatlövetű revolver, a másikban a szüfrazsettek lila-zöld-fehér zászlaja. Harsány "Állj, vagy lövök!" kiáltással célba veszi az élen futó Traceryt, de mielőtt kibiztosíthatná fegyverét, a ló már át is robog rajta. Albert Whalley zsoké nagy ívben elrepül, de komolyabb baja nem esik, Tracery felbukik, de lábra kap, és lovasa nélkül is célba fut. A közelben lévő nézők - néhány ezren - elindulnak, hogy helybenhagyják az útonállót, de aztán nem bántják, látván, hogy a munkát a lovak már elvégezték.

Mondta vagy nem mondta? Mármint Gyurcsány Ferenc Kóka Jánosnak a múlt szerdán, netán csütörtökön? És mit mondott (mert hogy valamit, az biztos)? Azt mondta, hogy...

Mind sivárabb etnobiznisszé züllik az erdélyi magyar belpolitika. Az utóbbi hónapokban talán csak annyi változott, hogy ez az etnobiznisz most kivonulni készül az országos politikából, és leszorul a helyi önkormányzatokba. Fókuszában immár nem a - mesterségesen gerjesztett és életben tartott - román- magyar konfliktus áll, hanem az erdélyi magyar pártközi villongások.

A múlt héten a szlovák napilapok üres címlappal jelentek meg, tiltakozásul Robert Fico kormányának azon igyekezete ellen, hogy az új sajtótörvény segítségével korlátozzák a sajtószabadságot.

Választhattam volna, hogy gyalogosként elgázoltatom magam a zebrán, de rövid megfontolás után a könnyebb változatra szavaztam: járművemmel - egy piros robogóval - magam hajtottam keresztül a piros lámpánál egy gyalogátkelőhelyen. Utána bementem a rendőrségre, és feljelentettem magam súlyos szabálysértőként.

Magyar Narancs, 2008. március 13. Kedves Narancs! Nagy örömmel és egy kis nosztalgiával olvastam a brit charity shopokról szóló beszámolót.

El van terjedve a városban, hogy én ellenzem a nyelvművelést. "Az egész vállalkozásod a nyelvművelés ellen irányul" - írta nemrég cikksorozatomról a kiváló esztéta és filozófus, Radnóti Sándor. Itt valami félreértés van - illetve az a kérdés, mit értünk nyelvművelés alatt.

Szomorú, hogy azon a márciusi vasárnapon a magyar társadalom meglepően nagy hányada használta föl a háromigenes népszavazást arra, hogy kifejezze a kormánnyal és/vagy a reformokkal szembeni ellenszenvét, avagy a kormányzat megbénításán munkálkodó ellenzék iránti rokonszenvét. Ha netán más megfontolás mozgatta kezét a három igen beikszelése során, a végeredményen az sem változtat: a jelek szerint a vezető kormánypárt pontosan úgy értelmezi a népszavazás eredményét, ahogyan azt a vezető ellenzéki párt láttatni akarja.