Vélemény

A KDNP Barankovics Alapítványa "izraelita műhelyt" kíván létrehozni. Ez, ha kicsit meglepő is, önmagában nem elítélendő.

Előfordult már, hogy közpolitika-órámról a hallgatók egyenesen a tandíj elleni tüntetésre mentek. Jókedvűen, fölszabadultan, anélkül, hogy bármiféle ellenséges indulatnak akár csak a nyoma is meglett volna bennük a rendszer, a hatalom, a gaz politikusok iránt. Csak engedelmeskedtek egyfajta győzelmes öröm nélkül vállalt, de azért nem is kínos kötelességnek. Így mentek tüntetni: a közpolitika-órámról, melyen éppen a tandíjról beszélgettünk.

A népszavazási kampány jelszavainak és hazugságainak áradatában hajlamosak vagyunk szem elől téveszteni a legelemibb összefüggéseket is. Hadd hívjuk föl most a figyelmet néhány elemi részre.

Dézsavúnak vagy dézsavűnek - erről még folynak a viták redakciónk anyanyelvi tagozatában - nevezik azt a méltán közismert érzeményt, amikor az ember úgy van vele, hogy egyszer ebbe mintha már beleléptem volnaÉ Márpedig mi az utóbbi napokban láttunk egy csomó dézsát elszabadultan kószálni szerte a hazában, mind egyre közeledtek, egy egész dézsa-felkelés van kibontakozóban (lásd még Macbeth; Hívja Dézsa Györgyöt!; Ha én dézsa volnék és további műalkotások).

A kosovói függetlenségi nyilatkozat kihirdetése után elszabadult a pokol - nem Kosovóban, és még csak nem is Szerbia és Kosovo határán, mert ott nem bír. Hiába gyülekeznek a határ szerb oldalán az elmúlt évek háborúinak veteránjai, a szerb Freikorps és a Stahlhelm - miután dühüket kitöltötték két bódén, a KFOR (a NATO) ellenőrzése alá vonta a határt. A pokol Belgrádban szabadult el. A frusztráció és az erőszak, ami semerre sem bír Szerbia határain kívülre löttyenni, most Szerbia határain belül keres magának áldozatokat. Hiszen az országot az elmúlt 13 évben nemzetközi katonai erőkkel vették körbe, mert kicsit sok államot rohant le maga körül.

(A megyehárom közhelyszótára) A második félidőre mintha kicserélték volna a hazai csapatot. És valóban: Jászszentlászló csapata helyett immár Zalaszentbalázs játszott Nyírábrány ellen a megyei rangadón.

Amíg tavaly a legfőbb reformtéma az egészségbiztosítás átalakítása volt, az év elején úgy tűnt, a viták idén az adóreformról szólnak majd. A miniszterelnök hétfői beszédében 200 milliárd forintnyi köztehercsökkentést helyezett kilátásba, ám arról egyelőre még nem számolt be, hogy ez pontosan miből is jön majd össze. Az SZDSZ ezt kevesli, szerinte 400 is van a rendszerben. Még ha a végén ki is egyeznek döntetlenben, azaz mondjuk 300 milliárdban, ez inkább csak a spórolt pénzecske elköltésének tűnik, semmint az adórendszer alapos átszabásának.

Egy megrögzött lóversenyrajongó a nagy nyeremény reményében hashajtót adott a legesélyesebb lónak, ám az mégis megnyerte a derbit. Emberünk nagy pénzt vesztett, ezért a megmérgezett ló székletmintájával a versenybírósághoz szaladt: "Csalás az egész! Itt ez a ló, személyesen mérgeztem meg, ímhol a bizonyíték! Csalás az egész! Pfuj!"

A Stumpf István irányította Századvég Alapítvány elemzésének fő motívuma az, hogy szükségtelen érdemben megvizsgálni a kormányfő hétfői beszédének tartalmát, mert Gyurcsány biológiailag képtelen az igazmondásra, ergo úgyse az lesz, amit mond.

Nem akarnánk a kelleténél jobban túldimenzionálni az SZDSZ tavaly márciusi elnökválasztásán történteket - beljebb két újságoldalt olvashatnak róla -, de azért legalább kettő hamis aláírás bizonyosan volt azon a jelenléti íven. Mondhatnánk, hogy a párt és elnöke végül jól kezelte a dolgot - vizsgálat elrendelése, ami idő előtti tisztségújításhoz is vezethet akár -, meg azt is említhetnénk, hogy az ügy kirobbantása nem véletlenül a népszavazási kampány idején történt, és még azt is, hogy pitiáner párton belüli helyezkedések állnak az egész hátterében.

A 20. században ugrásszerűen megnőtt a nyilvánosság szerepe a politikában. Az új mozgalmak aktivistái tudatosan keresték a publicitást (a sajtóban, tüntetéseken vagy más tömegrendezvényeken), hogy törekvéseiket a szélesebb közönséggel is megismertessék, s így jó eséllyel lépjenek fel a már "bevett" irányzatokkal szemben a politikai eszmék piacán.

Mindig is elképesztett, hogyan jöhetett rá az emberiség arra, hogy közvetlen kapcsolat van két annyira távoli esemény között, mint a közösülés és a gyerek születése. A következmény még hosszú hetekig egyáltalán nem látszik, és ezalatt annyi minden történik, hogy ember lánya legyen a talpán, aki rájön, mi lehet az oka a szokatlan jelenségeknek, amelyeket a szervezetében tapasztal. Szinte biztos vagyok benne, hogy egyetlen más élőlényfaj sem ismeri ezt a távolról sem magától értetődő összefüggést. Mindegyik teszi persze, amit a hormonjai diktálnak neki, de az ok-okozati kapcsolattal aligha van tisztában más, mint az ember.

Az idei (négy-, hat- és nyolcosztályos) középiskolai matematikafelvételi sorok ismét újabb dimenziókat nyitottak. Kiderült, hogy a puszta matematikatudás és a józan értelem önmagában kevés, sőt kifejezett hátrányt is jelent. Szeretném tehát bemutatni, hogy a kapott feladatok tükrében manapság milyennek is kellene lennie egy sikeres fevételizőnek.