Öt és feles

Szó szerint

Egotrip

(A megyehárom közhelyszótára) A második félidőre mintha kicserélték volna a hazai csapatot. És valóban: Jászszentlászló csapata helyett immár Zalaszentbalázs játszott Nyírábrány ellen a megyei rangadón.

(A megyehárom közhelyszótára)

A második félidőre mintha kicserélték volna a hazai csapatot. És valóban: Jászszentlászló csapata helyett immár Zalaszentbalázs játszott Nyírábrány ellen a megyei rangadón.

A tiszanánaiak nem tudták megtartani a labdát. A labda átigazolt a szomszédos Somogygaracsra.

A magyarbánhegyesi középcsatár a Pogányszentpéter elleni mérkőzésen eltűnt a mezőnyben, és soha többé nem látták.

Az Öregcsertő-Sümegprága meccsen a hazaiak már az első percekben nekiestek ellenfelüknek. A sümegprágaiak is elvesztették egyensúlyukat, de szerencsére sérülés nélkül megúszták az olimpiai szintet.

Szabó III Lajos, a Vöckönd hátvédje, akit edzője - szerinte - méltatlanul mellőzött, mégis beverekedte magát a kezdőcsapatba, miután az öltözőben szép sorban leütötte csapattársait (és persze az edzőt). A Derekegyház elleni mérkőzésre egyedül futott ki a pályára, végre kezdőként.

A Móricgát-Veszprémfajsz találkozón már az első húsz percben eldőlt a mérkőzés a játékosokra, nézőkre. Szerencsére csak a játékvezető szenvedett - sajnos, könnyű - sérülést.

A Döbrönteszőlőhegy-Taktaszada meccsen a vendégek csatáráról megfeledkeztek a védők. Saját csapattársainak sem hiányzott, nélküle indult vissza a busz Taktaszadára. Családja sem kereste. A csatár azóta is ott éldegél a döbrönteszőlőhegyi öt és felesen.

Örömmel jelenthetjük, írta a Petőfi Népe, hogy a megyeháromban csökken a munkanélküliek száma, mert Sajópetriben, a dél-koreai befektetőknek hála, végre beindult a gólgyártás.

A Cserépváralja-Hevesvezekény találkozó félidejében a játékvezető bement a hazaiak öltözőjébe és beleszagolt a levegőbe. Izzadtság, büdös lábszárvédők és gélek kevercse. Aztán a vendégek öltözőjében szaglászott. Döntetlenszagú találkozó - állapította meg, és lehozta ikszre a mérkőzést, pedig félidőben a vendégek vezettek 4-0-ra.

A domoszlói középpályás lopta a távolságot. Tettét beismerte. Azzal védekezett, hogy gyerekkorában azt ígérték neki, hogy a távolságot, mint üveggolyót, majd megkapja. Most fogyott el a türelme. Nem kapta, ezért lopta meg.

A nyírbogáti csatár teljesen üresen érkezett, majd mintegy húszperces várakozás után, immár félig megrakottan továbbindult Záhony felé.

Az Ömböly-Csókakő mérkőzésen a vendégek középhátvédje megkapta második sárga, s egyben piros lapját. Boldogan tette el mindkettőt, örülnek majd a gyerekek.

Kovács II János, a Máriakéménd kapusa, aki először orvhorgász, majd halász, aztán halőr, végül hálóőr lett, hosszú évek után végre kimozdult a kapujából, ivott néhány fröccsöt és randalírozni kezdett. A kocsmáros odament hozzá és csak ennyit mondott: kirúgás következik, és maga végezte el a kapuskirúgást. A kocsma előtt még leütötték a kapust, s miután megrugdosták, otthagyták. A kapus már verve volt. Mikor magához tért, átment a szomszéd faluba, Kiskinizsre, bánatában beült a bárba, ahol hosszasan szemezett vele, konyakot kért neki, majd odaült mellé és felszedte a labdát.

Az Iklaberény-Kuncsorba találkozón a hazaiaknak nem sikerült bevenniük a vendégek kapuját, pedig húzták, vonták, vágták, lángvágót is bevetettek, de a vendégkapu bevehetetlennek bizonyult.

A Rákócziújfalu-Szamosangyalos mérkőzésen a hazaiak balhátvédje önfeláldozóan belevetődött a labda útjába. A labda ment, mendegélt tovább, a balhátvéd temetéséről később intézkednek.

A Kauzsaytanya-Szentpéterfölde találkozó szünetében a hazaiak edzője megmosta játékosai fejét, aztán megszárította, majd fejüket vette, így azok a második félidőben fejetlenül mentek előre.

A Bakonypölöske-Szandaváralja mérkőzés utolsó perceiben a hazaiak védelme kinyílt. "Itt a tavasz!" - örültek a nézők, beözönlöttek és szedegették a bekkvirágokat a fűből.

A berobbanó csatárt a bányaigazgatóság saját halottjának tekinti.

A lábában maradt az egyenlítő gól. A meccs után az öltözőben se tudták kiszedni.

Gróf Széchenyi István a pisztolyát porozza, s végül lövésre szánja el magát.

Búcsújáróhely lett a tornanádaskai pálya, ahol már mindenki gólt látott, már mindenki gólt kiáltott, még azok is, akik soha nem voltak meccsen, és azt sem tudják, mi a gól.

A jó játék gólokkal párosult. Kilenc hónapra rá megszületett a hőn áhított győzelem.

A Kunpeszér-Mogyorósbánya mérkőzésen a hazaiak lemosták az ellenfelet. Meg is törülgették, föl is öltöztették arany pizsamába, ágyba is fektették, még mesét is mondtak.

Piroska már csak a kapussal nézett farkasszemet.

A Markotabödöge-Hímesháza találkozón a vendégek jobbszélsője szóváltásba keveredett a hazai balhátvéddel. Az inzultus vége az lett, hogy a százkilós bekk a szélvészgyors, ám könynyű súlyú csatárt hanyag eleganciával bepofozta a hálóba.

A Mikebuda-Gárdonypuszta mérkőzésen a hazaiak katasztrofálisan védekeztek. A tizenhatoson belül előbb tűz ütött ki, majd árvíz lepte el a pályát, végül földrengés pusztította el Mikebudát. A három pontot 3-0-ás gólkülönbséggel a vendégek kapták, a hozzátartozóknak (legalábbis a gárdonypusztaiaknak) ez némi vigaszt jelentett.

Noé megpillantotta az Ararátot, végül mégis a hálóban kötött ki.

A balszélső a tárgyaláson egy csellel leültette védőjét. A védő két évet kapott.

A Csokvaomány középcsatára, aki utoljára tizenkét éve, a Bonyhádvarasd elleni Szabad Föld-kupa meccsen lőtt gólt, bement a sufniba a légkalapácsért, és akkor, ott, a sarokban, gyutacsok, kutacsok, szekercék, szelencék, szömörcék és biszbaszok között, végre talált egy gólt.

A Bihardancsháza-Felsőkörtvélyes meccs 90. percében a hazaiak fölénye végre góllá érett. A falu leszüretelte és falunap keretében ünnepélyesen felszeletelte (miután a helyi plébános felszentelte) az egy szem gólt. Csodák csodája, jutott mindenkinek a faluban, de még a felsőkörtvélyesieknek is, de még Bihardancsházán is túl, mindenkinek a megyeháromban.

A Tömörkény-Cserhátszentiván mérkőzésen a játékvezető az öltözőbe küldte a magáról megfeledkezett játékost, aki néhány perc múlva azzal tért vissza, hogy az öltözőben, hosszas keresgélés után végre megtalálta önmagát. Betört a tizenhatoson belülre és kilőtte a bal felső sarkot az űrbe. A játékvezető a nézők általános megrökönyödésére a tizenegyes pontra mutatott. "Újra kéne festeni" - mondta, majd továbbot intett. Pár perccel később nyilvánvaló lesről engedte el a tömörkényiek csatárát, azzal a feltétellel, hogy a csatár a meccs végére visszaér. Már az óráját nézte, három percet hosszabbított, és aztán véget vetett életének. Fújták a tömörkényiek, fújták a cserhátszentivániak, fújták a nézők, fújta az egész megyehárom, a bíró sípja azonban néma maradt.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.