Vélemény

Hogy ki volt előbb, a politikus Gyurcsány Ferenc vagy az üzletember, azt éppenséggel elég könnyű eldönteni, de mint alábbi példánk is mutatja, magának az érintettnek ez valószínűleg több fejfájást okozhat, mint a köznek.

Ez úgy megy, hogy a kormány meglebegteti a Corvinus Egyetem beszántását, ezt a szakmai közvélemény és az érintettek felháborodása követi, mire a kormány visszakozik, esetleg azt hazudja, hogy soha eszébe sem jutott ilyesmi.

A Cameron-helyzet feszült. Hogy ennek mi köze van mihozzánk (valójában semmi), arra mindjárt kitérünk, de előtte emeljük meg a kalapunkat a brit miniszterelnök előtt, aki a brit szavazói korpusz különféle uniós becsípődéseit ügyesen fordította a saját belpolitikai előnyére.

Valami történik Orbán körül. Szokatlan kormányzati lépések, kimaxolt szimbolikus ügyek, a kormány működésének ismételt átalakítása – alig egy évvel a választások után. Hogy pontosan miért, milyen céllal, nem tudjuk. Ám nem kell nagy képzelőerő azt feltételezni, hogy mindennek a miniszterelnöki mozgástér bő­vítése lesz az eredménye. Ha minden a tervek szerint halad, az őszi Fidesz-kongresszuson a megerősödött Orbán intézkedik majd.

Olvassa K. Dezső, Nemzeti Szalon kiállítás nyílik a Műcsarnokban.

Ha most a szokásokhoz híven azzal kellene kezdenem, hogy az „előző rész tartalmából”, fölötte nagy zavarban lennék, mivel legföljebb pár fröccsnyi töredékre emlékszem a tegnapból, amikor is megérkeztünk Dunaalmásra, hogy lerójuk tiszteletünket Petri György és múzsája, Nagy Maya sírjánál.

Ha bármilyen atrocitás történik a menekültek és a magyar állam vagy a magyar lakosság között, abban Orbán Viktor személyes felelőssége megkerülhetetlen lesz.

Lázár János „körkörös védelmet” lát szükségesnek Magyarország számára: ez a legjobb út afelé, hogy a viszonyok tényleg elmérgesedjenek.

A fővárosi önkormányzat támogatja a 2024-es budapesti nyári olimpiai és paralimpiai játékok pályázatát. Az ötletre az MSZP és a Jobbik is rábólintott. Utoljára 2001–2002-ben rántotta magával így a közéletet az olimpiai hülyeségspirál, akkor A szerk. ezt írta róla.

A bulvársajtó, majd nyomában a tulajdonos fővárost képviselő főpolgármester súlyosan felzúdult, amikor kiderült, hogy a BKK vezetése nem a cég saját tárgyalójában, hanem a Börzsönyben (!), egy wellnesshotelben (!!), összesen vagy 400 ezer forintért (!!!) dolgozott egy hétvégén át. Az adófizetők pénzén! Remegett a felháborodott tarlósi hang, gurultak (vagy majdnem) a felelőtlen fejek.

A véletlen úgy hozta, hogy egyszerre vettem kézbe két, magyarul nemrég megjelent, provokatív közgazdasági könyvet. Thomas Piketty A tőke a 21. században címmel most már magyarul is olvasható műve napjaink egyik legfontosabb kérdését, a társadalmi egyenlőtlenségek tendenciáit és okait vizsgálja, mennyiségében és minőségében is minden eddigit felülmúló adat feldolgozásával, mégis olvasmányos stílusban. A 700 oldalas könyv állításait 110 grafikon és táblázat illusztrálja, de aki mélyebbre kíván ásni, annak a szerző az összes forrást elérhetővé teszi az interneten.

A múlt év végén nyilvánossá tett felsőoktatási stratégiában olvasható a javaslat, miszerint be kell vezetni „az oktatók teljesítményközpontú előmeneteli rendszerét”, és ezzel összefüggésben „mérni kell az oktatói teljesítményt”. E megfogalmazás azt sugallja, hogy az előmeneteli rendszer jelenleg nem teljesítményközpontú, ezért szükséges a minőségi szabályzók bevezetése.

Több mint 25 évvel ezelőtt első könyvem, az Észjárások első kiadásában írásba adtam életem egyik legnagyobb tévedését, miszerint a mesterséges intelligencia (MI), a számítógép sohasem fogja legyőzni az embert sakkban.