Vélemény

A hangadók megszólalásai tipikus demokrácia- és Nyugat-ellenes, tartalmában pedig klasszikus náci performansszá tették a rendezvényt, amelyről egyelőre nehéz megmondani, hogy kormányzati dezinformáció húzódott-e mögötte, vagy esetleg ennél többről van szó, s olyan provokáció volt a szándék, ami tökéletesen beleillik Moszkva NATO- és demokráciaellenes mesterkedéseibe.

Vagy a jobboldalnak? Most van itt az ideje, hogy egy új ellenzéki párt megjelenjen, legyen az szociáldemokrata vagy konzervatív liberális, esetleg zöld.

Van néhány olyan tudományos téma, amely időről idpre a világlapok címoldalaira kerül, mint nagy felfedezés, majd elül, hogy aztán úgy tíz-tizenöt év múlva, amikor a közönség már elfelejtette a legutóbbi felbukkanását, ismét feléledjen. Tipikusan ilyen az intelligencia öröklődése (mennyiben múlik a genetikán és mennyire a környezeten), vagy mostani témánk, miszerint sikerült matematikailag bebizonyítani Isten létezését.

Széthullás és önfelszámolás, vagy előrelátó tervezés és összefogás?

Ha a következő államvezetés el is távolítja Băsescu rossz szellemét a politikából, a magyar-román kapcsolatokban az mindaddig jelen lesz, amíg Orbán hatalmát nem sikerül megtörni.

Szokatlan fejlemény fideszes körökben, hogy a rossz hírt igen gyorsan a miniszterelnökhöz kötik. Korábban csak a nép számára áldásos intézkedéseket volt divat Orbánhoz kötni.

Az örökség felelősség is. Mi nem felejtünk. Szijjártó koszorúzott.

Magyarország jobban teljesít, ennek azonban semmi jele a 2015-ös költségvetésben.

A miniszterelnök úr a Kossuth rádió 180 perc című műsorában az elmúlt pénteken megjegyezte, hogy „országvezetés, nemzetépítés, közösségépítés szempontjából” nem a spórolós Németországot tekinti példaértékűnek, hanem inkább Angliát, mostanság ott történnek ugyanis a „legizgalmasabb dolgok”.

„Győztünk!” – kiáltották péntek este a szervezők, de mintha nem hallották volna, hogy a sebtében összehíva is több tízezernyi tüntető azt skandálta: „Folytatjuk!” És a tömegnek van igaza.

Imaoka Dzsuicsiro Magyarul négy hét alatt c. művének (Tokió, 1969) első leckéje rögtön néhány szellemes mondattal kelti fel a japán olvasó érdeklődését: „Ön van itt. Ő van ott. Hogy van? Köszönöm, igen jól vagyok. Hol a város? Hol van a cím? Ki ez a gazda? Hol van a pályaudvar? Nincs ön itt. Ő nem zsidó. Nincs itt a zsidó.”

Lázasan folynak a képzések, vizsgáztatások, próbaminősítések. Több száz oldalas útmutatók és kézikönyvek sorakoznak azért, hogy 2015 januárjától beinduljon a tanárok országos minősítési rendszere.

(2. olvasat) Nagy busz áll elhagyatva, beszállok, már ülnek benne, valahová menni (menekülni?) kell, mondom, én nem tudok vezetni, snitt, már egy kisebb, fekete busz, vajon beférünk-e, igen, állunk, nincs, ki vezessen