Vélemény

Ha azt a fordulatot látja egy hírben a politika iránt érdeklődő olvasó, hogy "a vállalatok adminisztratív terheinek csökkentése", hacsak maga nem üzletember, már lapoz is tovább. Több jó okból. Mégse tegye.

"Az ítélet fokozta a harci kedvemet, tovább harcolunk egy jó, tisztességes döntésért, ami jó a gyermekeknek" - ezt Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter mondta péntek este az MTI tudósítása szerint.

Lehet-e egy nagy-nagy Jugoszlávia Ukrajnából?

Amikor először láttam, rögtön beakadt, amit azóta már sok Facebook-kommentelő mondogat, hogy ő lehetne a mi Angela Merkelünk: kifinomult volt és okos, karakán, de érzékeny. Hagyománytisztelő, mégis európai és modern.

Lapunk újságírója, Rényi Pál Dániel ma Pulitzer-emlékdíjat vehetett át a nyomtatott sajtóban végzett kiváló munkájáért.

Hogy Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár hülye, az egy dolog. Hogy a szerencsétlen emlékműügy, Veritas-ügy bevégeztetett, és a Sorsok Házáról sincs megbeszélnivalója a kormánynak, az egy másik dolog. Egyik rosszabb, mint a másik, s ez minden szomorúságra okot adhat, de mégiscsak piszlicsáré, mert kijavítható problémáknak tűnnek a főbaj mellett. Ám az aktuális főbajhoz kétségkívül rajtuk keresztül vezet az út.

Amikor a kormányváltás esélyeit latolgatjuk, elmehetünk-e szó nélkül az ellenzék töketlenkedése mellett? Amellett például, hogy érdemi ellenzéki politizálás és akciók híján, eddig nulla kampányteljesítményükkel még azt is képesek megakadályozni, hogy Orbán Viktor ez után a katasztrofális négy év után önmagát verje meg?

A győztes mindent jól csinált, a vesztes pedig mindent rosszul - az efféle sommás ítélkezés a nemzetközi színtéren sem igen különbözik a belpolitikaitól. Az elmúlt hetek nemzetközi sajtója is tele volt elemzésekkel arról, hogy az EU hol rontotta el Ukrajna-stratégiáját, és még az is milyen csapnivalóan volt végrehajtva, átengedve Ukrajnát az orosz érdekszférának.

Előző írásomban (Nyelvünk ősi vére, Magyar Narancs, 2013. december 19.) egy eléggé elterjedt felfogással vitatkozva amellett érveltem, hogy a nyelv és a nép története nem ugyanaz: a "gének" tehát nem igazolhatják a nyelvek rokonságát. A bölcsek szerint egy nemzet genetikai és kulturális azonossága sokféle történeti hatás eredője, viszont a nyelvrokonság nem lehet sokféle, hisz, mint tudjuk, anya is csak egy van. Tehát vagy a sumerok a rokonaink, vagy a tundrai nyenyecek - nem lehet egyszerre két helyre behúzni az ikszet.

James Carville, Bill Clinton 1992-es győzelmének egyik kovácsa a Little Rock-i demokrata főhadiszálláson három "gondolatot" függesztett a falra: "Változást, vagy ugyanazt tovább?" "A gazdaság, hülye!" "Nem elfelejteni: egészségbiztosítás!" A második szállóigévé vált.

Nehéz tudomásul venni, de tudni kell megvárni, míg ránk omlik a kaliba. Szeretjük, nem szeretjük, de ez így szokott lenni a kezdetben nagy tömegtámogatású, tekintélyelvű rendszereknél.

Levelet küldött a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) szerkesztőségünknek, hogy tisztázza közbringás publicisztikánk „rosszindulatú feltételezéseit”. Az alábbiakban a BKK levelét, és a publicisztika szerzőjének, Kovács Bálintnak erre adott válaszát olvashatják.