Balázs Zoltán: A jobb lázadása

A rezsi és a rezsim

  • Balázs Zoltán
  • 2014. március 27.

Egotrip

James Carville, Bill Clinton 1992-es győzelmének egyik kovácsa a Little Rock-i demokrata főhadiszálláson három "gondolatot" függesztett a falra: "Változást, vagy ugyanazt tovább?" "A gazdaság, hülye!" "Nem elfelejteni: egészségbiztosítás!" A második szállóigévé vált.

Carville különben nagypályás stratéga, sokfelé megfordult a demokrácia nagyvilágában, például 2009-ben Asraf Gáni afgán elnökjelölt kampányát segítette (tekintettel a helyzetre, ingyen). Ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy aki ismeri New Orleanst, az ismeri Afganisztánt is. Gáni különben nem nyert.

Nekünk, mint ismeretes, 2014-ben a rezsi jutott. Kétségkívül különös dolog egy modern választás, Amerikától Magyarországon át Afganisztánig azon ügyködnek a kampányguruk, hogy miként lehet két, legföljebb három szóba tömöríteni a lényeget. Ettől fennkölt konzervatívok és nem kevésbé emelkedett érzületű liberálisok egyaránt csuklani szoktak. Nyíltan persze nem föltétlenül vallják be, de lelkük mélyén erős fenntartásaik vannak az efféle demokráciával szemben. Nem is győzik hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a demokráciában a hatalommegosztás, az alkotmányosság, a kiegyensúlyozás és a többi. Nem állítom, hogy ebben nincs igazuk, s hogy ennek nincs köze a néptől való félelemhez. Csakhogy nem biztos, hogy azért, mert a demokratikus tömegválasztás intellektuális értelemben természetesen infantilizál, politikai értelemben is azt teszi. Messze vagyunk a svájci típusú intellektuálisabb demokráciától, de ahogy a mindennapi szerelemben sem az érvek döntenek, úgy a politikai szerelemben sem. Lehet, hogy a legegyszerűbb az volna, ha a kampány kizárólag személyekről szólna, az érveket meg elvi alapon zárnánk ki belőle? Nem tudom, viszont amíg ehhez a világos képlethez eljutunk, meg kell birkóznunk a kampányüzenetek értelmezésének igen komplikált problémájával. Még nem személyekről, de már nem is programokról, szakmai érvekről van itt szó, hanem a lebutítottság leple alatt valamilyen nagyon is szubtilis politikai érvről. Persze nem mindegy, hogy milyenről.

Miről szól a rezsi? Tudván kevesen tudják, de a szónak tényleg köze van a rezsimhez (irányítás, szervezés, rendezés - regie); csökkentése ironikus módon a kevesebb kormányzást is jelenthetné (ne csak a rezsim, hanem a rezsim is csökkenjen...). Valójában az ellenkezőjét jelenti, s ez már nem fogalmi, hanem a magyar elmében tényleges jelentést hordozó tartalom. A rezsi csökkentése mindenekelőtt a rezsim életképességének, tenniakarásának, kompetenciájának, erejének, közérdek iránti elkötelezettségének, fölkészültségének a jelképe. Ezt pedig csakis küzdelemben lehet bizonyítani. A rezsi harc, hiszen az élet maga is küzdelem, legalábbis nagyon sok honfitársunk fejében. Madách életbölcsessége a magyarok vallása. S Kölcsey sem látja másként: "Szerte nézett, s nem lelé honját a hazában." Mert amit látott, az dúlt vidék, üszkös romok, hanyatlás, vereség, halálhörgés, siralom volt.

Amikor kiképeztek lövésznek, megtanították, hogy a táj - terep. A terepet pedig tereptárgyak alkotják. A táj térkép. Így hát a gáz, az áram, a víz nem szolgáltatás, nem termék, áru, hanem természeti erő, amelyet mederbe kell szorítani, amellyel meg kell küzdeni. A küzdelem eszközei pedig a kormány kezében vannak. Olvasom a törvény szövegét: "A közös képviselő vagy az intézőbizottság - többletdíjazás felszámítása nélkül - a rezsicsökkentések végrehajtásához kapcsolódóan tájékoztatja a tulajdonostársa(ka)t a) minden hónap 15. napjáig, legalább 45 nap időtartamra kifüggesztve - az 1. mellékletben meghatározott formában és tartalommal - írásban, figyelemfelkeltő és a fogyasztók által jól látható módon elhelyezett hirdetmény útján a közös tulajdonú épületrészeket érintő, valamint a 24. § (2) bekezdés b) pontja szerinti közüzemi szolgáltatások díjai vonatkozásában a rezsicsökkentések eredményeként a társasház tekintetében jelentkező megtakarításokról költségnemenkénti bontásban, b) minden év február 15. napjáig, írásban, a közös tulajdonú épületrészeket érintő és a 24. § (2) bekezdés b) pontja szerinti közüzemi szolgáltatások díjai vonatkozásában a rezsicsökkentés egyes közszolgáltatási területeken történt bevezetése óta, az annak eredményeként a tulajdonostárs külön tulajdonú lakása és a nem lakás céljára szolgáló helyisége tekintetében jelentkező megtakarításairól a 24. § (2) bekezdés a) és b) pontja alapján számított költségnem szerinti bontásban és évenként összesítve..." Színpadra való vicc? Persze. S mégsem. Mert háború van. Összeírás, mozgósítás, kürt szava harsog a földeken át. Éberség, összetartás, körkörös figyelés.

Pillanatig sem tagadom, hogy a rezsi eredetileg és közvetlenül a pénztárcához, és nem a szívhez szóló üzenet. A kampányguru még csak a pénztárcának üzen. A politikai zsenialitás ott kezdődik, hogy ahol és ahogyan az üzenet egyre újabb és újabb elemeket olvaszt magába, egyre mélyebbre hatol, egészen a társasházi törvényig, a fogyasztóvédelmi hivatalig, a közüzemi számlákig; a számlák pedig beizzítják a lelkekben szunnyadó politikai reflexeket, világértelmezéseket, asszociációkat és képzeteket is, nemes érzelmeket ébresztenek, egységbe forrasztanak, kiteljesítenek és ráfordítanak a választásra. A rezsiapály politikai dagállyá válik.

Csodálkozunk? Utálkozunk? Ne tegyük. It's the rezsi, stupid.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.