Balázs Zoltán: A jobb lázadása

A rezsi és a rezsim

  • Balázs Zoltán
  • 2014. március 27.

Egotrip

James Carville, Bill Clinton 1992-es győzelmének egyik kovácsa a Little Rock-i demokrata főhadiszálláson három "gondolatot" függesztett a falra: "Változást, vagy ugyanazt tovább?" "A gazdaság, hülye!" "Nem elfelejteni: egészségbiztosítás!" A második szállóigévé vált.

Carville különben nagypályás stratéga, sokfelé megfordult a demokrácia nagyvilágában, például 2009-ben Asraf Gáni afgán elnökjelölt kampányát segítette (tekintettel a helyzetre, ingyen). Ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy aki ismeri New Orleanst, az ismeri Afganisztánt is. Gáni különben nem nyert.

Nekünk, mint ismeretes, 2014-ben a rezsi jutott. Kétségkívül különös dolog egy modern választás, Amerikától Magyarországon át Afganisztánig azon ügyködnek a kampányguruk, hogy miként lehet két, legföljebb három szóba tömöríteni a lényeget. Ettől fennkölt konzervatívok és nem kevésbé emelkedett érzületű liberálisok egyaránt csuklani szoktak. Nyíltan persze nem föltétlenül vallják be, de lelkük mélyén erős fenntartásaik vannak az efféle demokráciával szemben. Nem is győzik hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a demokráciában a hatalommegosztás, az alkotmányosság, a kiegyensúlyozás és a többi. Nem állítom, hogy ebben nincs igazuk, s hogy ennek nincs köze a néptől való félelemhez. Csakhogy nem biztos, hogy azért, mert a demokratikus tömegválasztás intellektuális értelemben természetesen infantilizál, politikai értelemben is azt teszi. Messze vagyunk a svájci típusú intellektuálisabb demokráciától, de ahogy a mindennapi szerelemben sem az érvek döntenek, úgy a politikai szerelemben sem. Lehet, hogy a legegyszerűbb az volna, ha a kampány kizárólag személyekről szólna, az érveket meg elvi alapon zárnánk ki belőle? Nem tudom, viszont amíg ehhez a világos képlethez eljutunk, meg kell birkóznunk a kampányüzenetek értelmezésének igen komplikált problémájával. Még nem személyekről, de már nem is programokról, szakmai érvekről van itt szó, hanem a lebutítottság leple alatt valamilyen nagyon is szubtilis politikai érvről. Persze nem mindegy, hogy milyenről.

Miről szól a rezsi? Tudván kevesen tudják, de a szónak tényleg köze van a rezsimhez (irányítás, szervezés, rendezés - regie); csökkentése ironikus módon a kevesebb kormányzást is jelenthetné (ne csak a rezsim, hanem a rezsim is csökkenjen...). Valójában az ellenkezőjét jelenti, s ez már nem fogalmi, hanem a magyar elmében tényleges jelentést hordozó tartalom. A rezsi csökkentése mindenekelőtt a rezsim életképességének, tenniakarásának, kompetenciájának, erejének, közérdek iránti elkötelezettségének, fölkészültségének a jelképe. Ezt pedig csakis küzdelemben lehet bizonyítani. A rezsi harc, hiszen az élet maga is küzdelem, legalábbis nagyon sok honfitársunk fejében. Madách életbölcsessége a magyarok vallása. S Kölcsey sem látja másként: "Szerte nézett, s nem lelé honját a hazában." Mert amit látott, az dúlt vidék, üszkös romok, hanyatlás, vereség, halálhörgés, siralom volt.

Amikor kiképeztek lövésznek, megtanították, hogy a táj - terep. A terepet pedig tereptárgyak alkotják. A táj térkép. Így hát a gáz, az áram, a víz nem szolgáltatás, nem termék, áru, hanem természeti erő, amelyet mederbe kell szorítani, amellyel meg kell küzdeni. A küzdelem eszközei pedig a kormány kezében vannak. Olvasom a törvény szövegét: "A közös képviselő vagy az intézőbizottság - többletdíjazás felszámítása nélkül - a rezsicsökkentések végrehajtásához kapcsolódóan tájékoztatja a tulajdonostársa(ka)t a) minden hónap 15. napjáig, legalább 45 nap időtartamra kifüggesztve - az 1. mellékletben meghatározott formában és tartalommal - írásban, figyelemfelkeltő és a fogyasztók által jól látható módon elhelyezett hirdetmény útján a közös tulajdonú épületrészeket érintő, valamint a 24. § (2) bekezdés b) pontja szerinti közüzemi szolgáltatások díjai vonatkozásában a rezsicsökkentések eredményeként a társasház tekintetében jelentkező megtakarításokról költségnemenkénti bontásban, b) minden év február 15. napjáig, írásban, a közös tulajdonú épületrészeket érintő és a 24. § (2) bekezdés b) pontja szerinti közüzemi szolgáltatások díjai vonatkozásában a rezsicsökkentés egyes közszolgáltatási területeken történt bevezetése óta, az annak eredményeként a tulajdonostárs külön tulajdonú lakása és a nem lakás céljára szolgáló helyisége tekintetében jelentkező megtakarításairól a 24. § (2) bekezdés a) és b) pontja alapján számított költségnem szerinti bontásban és évenként összesítve..." Színpadra való vicc? Persze. S mégsem. Mert háború van. Összeírás, mozgósítás, kürt szava harsog a földeken át. Éberség, összetartás, körkörös figyelés.

Pillanatig sem tagadom, hogy a rezsi eredetileg és közvetlenül a pénztárcához, és nem a szívhez szóló üzenet. A kampányguru még csak a pénztárcának üzen. A politikai zsenialitás ott kezdődik, hogy ahol és ahogyan az üzenet egyre újabb és újabb elemeket olvaszt magába, egyre mélyebbre hatol, egészen a társasházi törvényig, a fogyasztóvédelmi hivatalig, a közüzemi számlákig; a számlák pedig beizzítják a lelkekben szunnyadó politikai reflexeket, világértelmezéseket, asszociációkat és képzeteket is, nemes érzelmeket ébresztenek, egységbe forrasztanak, kiteljesítenek és ráfordítanak a választásra. A rezsiapály politikai dagállyá válik.

Csodálkozunk? Utálkozunk? Ne tegyük. It's the rezsi, stupid.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.