Listázás, sorfalat álló nyugdíjasok: így tartották távol a kérdéseket Orbántól

  • Babos Attila
  • 2018. október 13.

Vélemény

Hiába a kizárólagos állami forrás, hiába a nyilvános esemény, a NER rendszerében a sajtó egy része nemkívánatos olyan eseményen, ahol Orbán Viktor avat.

Noha két és fél milliárd forint, kizárólag állami forrásból épített a magyar kormány kosárlabda-utánpótlásképző akadémiát avattak csütörtökön Pécsett, mégis kizárták onnan a sajtó egy részét. Ez még a NER rendszerében sem mindennapos. A kint rekedtek között volt a Szabad Pécs munkatársa, aki egyben a Narancsot is képviselte.

Sajnos ez nem egyedi eset, legutóbb a Narancs és a 168 Óra újságírója Tarlós szerdai fővárosi sajtótájékoztatójára sem juthatott be.

Nem engedik be a Magyar Narancsot a nagy Orbán–Tarlós-bejelentésre

Helyhiányra hivatkoznak: túl kicsi a terem. Hiába szeretnénk, nem tudunk kérdéseket feltenni a miniszterelnöknek és a főpolgármesternek, mert a budapesti városháza sajtóosztálya elutasította szakújságírónk, Szalai Anna regisztrációs kérését. „Az eseményre regisztrációját nem tudjuk rögzíteni, mivel a terem befogadóképessége korlátozott. Tájékoztatom, hogy a sajtótájékoztatót élőben közvetítjük a budapest.hu oldalon, ahol figyelemmel kísérheti az eseményt” – olvasható a kedden kapott válaszlevélben.

Listázás a biztonság kedvéért

A pécsi esemény is hasonlóan lett előkészítve: kizárólag meghívott vendégek léphettek be, külön lista alapján. Így különböztették meg a kormányhoz lojális és a független médiamunkásokat. Ez egyértelműen jelzi, milyen állapotok uralkodnak a magyar sajtóban és a helyi nyilvánosságban.

Mégiscsak az történt, hogy nem engedték be az újságírók egy részét, pedig nem párt- vagy alapítványi rendezvényről volt szó, hanem egy közpénzből épült sportcsarnokról.

false

 

A Pécsi Nemzeti Kosárlabda Akadémia állami fenntartású intézmény, a Nemzeti Sportközpontok része. Még csak nem is olyan, mint a felcsúti Pancho Aréna, amely tao-ból, a kormány kommunikációja szerint nem közpénzből (pedig dehogynem!) épült, hanem tisztán állami forrásokból. És nem más nyitotta meg, mint Orbán Viktor, aki miniszterelnökként avatta fel a házat. Nem a Fidesz elnökeként. Egyértelműen közérdekű, sokakat érdeklő, alapból sajtónyilvános eseményről beszélünk. Olyan, hogy „részben sajtónyilvános” esemény a demokratikus világban nem létezik.

Csak karszalaggal

Az újságírók csak karszalaggal léphettek a csarnokba, sőt annak közvetlen közelébe. A sajtó részére nem volt előzőleg nyilvánosan elérhető regisztrációs felület, a meghívók tudomásunk szerint közvetlenül mentek ki.

Hogy a sajtómeghívókat ki küldte ki, pontosan kiknek, nem tudjuk, de vélhetően Budapestről jöhetett az ukáz. Azok kaptak meghívót, akikről a fővárosból is tudhatták, hogy „megbízhatók”. Ott volt az MTI, az MTVA, a Hír Tv, az Echo Tv és a Mészáros Lőrinchez tartozó Dunántúli Napló és a Bama.hu. Rajtuk kívül olyan helyi médiumok képviselőit engedték be, akiknek „megbízhatóságához” nem férhetett kétség: a pécsi önkormányzathoz tartozó Pécsma/Pécsi Hírek/Pécs Tv és a Pécsi Újság is ott lehetett.

Az ellenzéki/baloldali Pécsi Stop újságírói mellett a Zoom vagy a Népszava pécsi tudósítója sem kapott bebocsátást. De még a hatalommal szemben legfeljebb ritka és óvatos kritikát megfogalmazó, ellenzéki szereplőket, civileket rendszeresebben és élesebben bíráló, a helyi hatalomtól, Páva Zsoltéktól korábban megbízásokat kapó tulajdonossal felvértezett OK Pécs sem mehetett be a csarnokba.

Érdekesebb viszont, hogy a Pannon Televízió sem kapott meghívót, pedig ők éveken át bedolgoztak a pécsi önkormányzatnak, és finoman szólva sem bírálják a hatalmat. Most elszámolási vitájuk van a pécsi önkormányzattal.

Amennyire az ügyet ismerjük,  annyi történt: megelégelték, hogy nem kapják meg a szerződésükben leírt megbízási díjat már egy ideje.

Néhány éve adott interjút utoljára Pécsett a miniszterelnök, akkor a stábja a Pannon Televíziót választotta. Az azt megelőző baranyai miniszterelnöki interjút e cikk írója készítette a Dunántúli Napló újságírójaként.

Orbánt meg kellett védeni. De kitől?

A Szabad Pécs felelős szerkesztője, egyben a Narancs tudósítója, e sorok írója is napokkal az esemény előtt próbálta megtudni, mikor lesz pontosan az Orbán-látogatás, aminek lehetőségéről a Szabad Pécs számolt be elsőként.

Aztán nyilvánvalóvá vált, a sajtó egy részével szembeni elzárkózás egyetlen célt szolgált. Ugyanis Orbán Viktorra egyetlen veszély leselkedett csütörtökön Pécsen. Az, hogy a független sajtó kérdezni merészel tőle. Ettől kellett megvédeni.

A sorfal Orbán fogadásán

A sorfal Orbán fogadásán

 

 

Példátlan módon egy 2,5 milliárdos állami forrásból felépített sportcsarnok előtti részt is magánterületté nyilvánítottak. Ezzel azt érték el, hogy még csak azon a 10-15 méteren sem lehetett megközelíteni a magyar miniszterelnököt, és a távolság miatt még odakiáltott kérdésnek sem volt innentől kezdve értelme. Ráadásul a helyszínre kivezényelt, Orbánt éljenző nyugdíjasok is sorfalat álltak.

Így még azt sem lehetett hallani, hogy ott mit beszélnek egymással. Sőt, Orbán Viktor már beszédet sem mondott.

(A szerző felvételei)

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.