Vélemény

"És a nemzeti eszme domborodjék ki. Meg aztán erő, de persze, akiben nincs, az hiába... Meg szerkezet. Az ősforráshoz kell visszamenni, onnan venni a formát, és azt teletölteni nemzeti eszmével. Mert hiába, az már el van ismerve, hogy azok tudtak a legtöbbet. Az utókor már elismerte. Azok tökéleteset csináltak. Hogy gondoljunk mi arra, hogy jobbat csináljunk? (...) Nemzeti eszme, erő, szellemi képesség! Ez a fő. A többit aztán bízzuk az utókorra."

1819. augusztus 16-a nevezetes dátum a brit történelemben: Manchesterben több mint 60 ezer ember vonult fel választási reformot követelve, mert elégedetlenek voltak azzal, hogy a választókerületükből összesen 2 képviselőt delegálhattak az alsóházba - akkoriban a képviselők több mint felét mindössze 154 ember választotta meg.

A fordító grafomán. Pont olyan, mint Esterházy Péter másolószerzetese, aki munkája végeztével "kiront a cellájából egy (kivont) gyönyörű Pascal-idézettel, hallgatná meg 'valaki', milyen szépet írt, ő, most..." (A kitömött hattyú, Magvető, 1988). Idéztem is ezt egyszer, de bár ne tettem volna, mert egy idősebb, tehát szigorú, de igazságos pályatárs a fejemre olvasta, hogy el vagyok telve magamtól.

Valóban olyan sokk érte volna a Nyugatot akkor, amikor Viktor Janukovics kormánya nem írta alá az unióval a társulási szerződést? A nyugati kormányok ettől váltak volna oly tanácstalanná? És vajon ez indokolná - az azóta kibontakozó kijevi események ellenére - a komolyabb külföldi reakciók hiányát is?

A lapzártánkkor a Népszabadságban megjelent hír vagy igaz, vagy nem. Lehet, mégsem lesz felállítva a sas és az arkangyal a Szabadság téren. Hogy egyelőre nem lesz, vagy sosem lesz, vagy más lesz helyette, e sorok írásakor még nem tudjuk. De az is lehet, hogy csütörtökön, amikor Lázár János leül a Zsidó Közösségi Kerekasztallal tárgyalni, nem ezt jelenti be, hanem épp ellenkezőleg.

A miniszterelnök 2011 szeptemberében bejelentette az IMF-EU-hitelek visszafizetését. Végre, dobbant meg a biztos pártválasztók felének a szíve - de aztán mégis újra beálltunk a sorba egy új IMF-hitelért. Nem, nem a globális ellenségképünk változott, csak éppen az európai adósságválság és az unortodox intézkedéseink miatt rosszul mentek a dolgaink, így pár hónapra felfüggesztettük a szabadságharcot.

- Mon ami - fejtegetem a Fizetőpincérnek -, hosszas tapogatózás után, a helyszínrajz vázlatos lefektetése és a figurák pasztelles felléptetése végeztével szerintem legfőbb ideje, hogy végre belevágjak az Első Számla kiegyenlítésekor ígért vállalkozásomba, és elkezdjem ezen ivószoba kandi szájú közönsége és mindenekelőtt a magam szórakoztatására sorsdöntőnek ígérkező előadás-sorozatomat a nemzetközi, de legkivált a Magyar Mámor történetéről. És eljött az ideje a mai első fröccsnek is.

Bár szerdán, a lapunk nyomdába adása utáni és megjelenése előtti napon a főváros közgyűlése éppen arról határozott, hogy hol mindenhol nem lehet még óriásplakátokat elhelyezni a választási kampány során, igyekezetük leginkább vakításként értelmezhető, hiszen Budapest jó ideje tele van választási plakátokkal - leginkább kormánypártiakkal, de láthatjuk mosolyogni Bokros Lajost éppúgy, mint rossz színben feltűnni Simicska Lajost.

A pedagógusminősítés nem a pedagógusi munka minőségét ítéli majd meg, hanem a pedagógus egzisztenciájáról dönt. Arról, hogy – önkényes döntésre is lehetőséget adó eljárások keretében – a rendszer kiket fog preferálni.

Bátran gondolhatjuk, hogy beszél majd az utókor dr. Orbán Viktorról. Nemcsak a kertje végében épített ékszerdoboz stadionnak járnak majd csodájára kínai turisták - akiket nehéz meglepni a despotizmus műfajában, így nagy derültséget okoznak majd körükben azok a magyarázatok, melyek szerint erre és a többi stadionra "a gyerekek testedzése miatt van szükség". Hisz' gyerekek természetesen soha nem léphettek a manikűrözött gyepre. Élénk fantáziára és fanatikus hitre vall az a kordokumentum is, amely bemutatja, hogy a stadionok lényegében kulturális profitcentrumok, melyek a virágkarneválok és hasonló rendezvények révén nemcsak eltartják magukat, hanem hasznot is termelnek.

2012-ben, a piacgazdaságokra jellemző (kétszintű) bankrendszer létrehozásának negyedszázados évfordulóján több konferencián is felidéztem a 80-as évek reformfolyamatának e fontos állomását. Akkor még csak sejtettem, ami mára bizonyossá vált: az Orbán-kormány abba az állapotba formálja vissza a gazdaság pénzellátására szolgáló bankszektort, amelyből akkoriban elkezdték kiemelni.

A Fidesznek meg kell magyaráznia, hogy a "nem leszünk gyarmat" feliratból hová tűnt a "nem".

E heti nyomtatott lapszámunkban a szerző Keretek és korlátok című cikkében a Mazsihisz és a miniszterelnök csatájának lehetséges kimenetelét, a felek lehetőségeit elemzi. Akkor még Orbán bujdosott a zsidó szervezet elől, míg tegnap végre előmerészkedett: a vizsgálat itt folytatódik…