László Géza: Visszajátszás

A madmanelmélet

Egotrip

A miniszterelnök 2011 szeptemberében bejelentette az IMF-EU-hitelek visszafizetését. Végre, dobbant meg a biztos pártválasztók felének a szíve - de aztán mégis újra beálltunk a sorba egy új IMF-hitelért. Nem, nem a globális ellenségképünk változott, csak éppen az európai adósságválság és az unortodox intézkedéseink miatt rosszul mentek a dolgaink, így pár hónapra felfüggesztettük a szabadságharcot.

Látványosan bejelentkeztünk a nemzetközi pénzügyi szervezeteknél, cseréltük a tárgyalóinkat, a gazdasági minisztert hátravonta a miniszterelnök, és talán még az is elhangzott, hogy "az IMF a mi bankunk is". Gondolkodtunk, hogy hitel helyett esetleg csak garanciát kérünk. Az alapvető cél végig az ország finanszírozásának megoldása volt úgy, hogy a függetlenség - tehát a multikat szívató különadók, az egykulcsos adó és a többi politikai hungarikum - megmaradjon. Ez a kettős cél az IMF-fel közgazdasági okokból valószínűleg nem ment volna, de ők hamar felismerték, hogy csak húzzuk az időt - sok, magát unortodoxnak tartó kormánnyal volt már dolguk -, mosolyogva az EU-ra mutattak, és félreálltak.

Mi viszont a recesszió ellenére látványos, de hamis igyekezetünkkel kibekkeltük a legnehezebb hónapokat. 2012 végén immár újra nyíltan utálhattuk az uniót és az IMF-et, s 2013-ban - némi többletköltséggel - vissza is fizettük nekik a maradék régi hiteleket. Nem teljesen érdemtelenül "győztünk", hiszen közben a deficitcélt kíméletlenül betartotta a kormány. Ugyanakkor hatalmas mázlink is volt: az amerikai központi bank aktív válságkezelése miatt a dollárkamatok csökkentek, és óriási pénzbőség kerekedett a világban, ami megtalálta a feltörekvő piacokat és Magyarországot is. E nélkül nem úsztuk volna meg ennyivel.

A miniszterelnök bolondot csinált az egész unióból. Hol megkérdőjelezte a legitimitásukat, hol békésen tárgyalt velük Brüsszelben. Bírálta a támogatási elveket, de mindent megtett a betartásukért, és közben kitartott a szigorú költségvetési politika mellett. Ezzel le is fegyverezte őket, s így a túlzottdeficit-eljárás alól is kikeveredtünk.

Európában korábban ritka volt a nyílt gazdasági harc, mert a komparatív előnyök, tehát a nemzeti erősségek kihasználásával - a konfliktusok ellenére - mindkét fél javára lehet üzletelni. A pozitív összegű gazdasági játszmákban senkinek sem kell üres kézzel hazamennie, viszont a háborúskodás teljesen eltüntetheti a nyereséget. A siker, a gazdasági növekedés közös érdek. Nekem a kormány politikájáról azok a nulla összegű játszmák jutottak eszembe, amikor a gyarmatokon a nyersanyagokért dúlt még a harc: amit az egyik fél megnyert, azt a másik elveszítette. A miniszterelnök radikális tervei a koncessziók, a föld, a szolgáltatási monopóliumok átrendezéséről e régi időket idézik fel. Ellenfelei, akiktől el akar venni valamit, a nagy külföldi szolgáltató vállalatok, bankok zömükben befolyásos tulajdonosai, kormányaik és a nemzetközi intézmények bürokratái. A kormány eszközei változatosak, kezdetben a nyílt agressziónak is zöld lámpát adott a Fidesz elnöke, de miután a pécsi vízműkaland sokba került, inkább a jogi, szabályozási környezetet keményítette, csak utána kezdtek tárgyalni és megegyezni a csalódott külföldiekkel.

Voltak, akik e játszmákban következetesnek, mások megszállottnak látták a miniszterelnököt. A közgazdasági Nobel-díjas Thomas Schelling szerint egy éles konfliktusban ez nem feltétlenül rossz kombináció: néha racionális dolog irracionálisnak lenni, pontosabban annak látszani. Ebben a váratlan támadások - mint a nyugdíjpénztárak vagy a bankok lerohanása - és a hihető fenyegetések segítenek a legtöbbet. A miniszterelnök a bankok tulajdonosainak például ezt üzente, amikor a végtörlesztést egyoldalúan bejelentette a parlamentben: "Kedvezőtlen ítéletek esetén megfelelő válaszintézkedésekkel fogunk reagálni." Értsd: ha sokat ugráltok, majd emeljük a különadókat. Ez később szó szerint be is került az alaptörvénybe. Bejelentette a korábbi jelzálogszerződések visszamenőleges törvényi módosításának lehetőségét is. A 2010-2011-es időszak parlamenti hiperaktivitása után senki sem kételkedhetett a szavaiban.

Schelling szerint az ellenfél elrettentésében sokat segíthet, ha felégetjük magunk mögött a hidakat. Kubrick Dr. Strangelove c. filmje - melynek Schelling volt az ötletadója - pontosan erről szólt: létezik egy tökéletes fegyver, ami automatikusan mindent elpusztít, ha az ellenség támad. (A filmben egy kis hiba csúszik a számításba, a paranoiás Ripper tábornok, aki testnedvei miatt aggódva elindítja a megtorló rendszer működését.) A hidak felégetése mellett Schelling másik, sokkal eredetibb ötlete az volt, hogy mindig hagyni kell esélyt a véletlennek, és ezzel bizonytalanságot kell teremteni. El kell hitetnünk az ellenféllel, hogy nagyobb valószínűséggel vállalnánk akár katasztrofális következményeket is, mint ők.

Ezt a koncepciót a gyakorlatban Nixon elnök fejlesztette tovább. A madmanelméletben - ahogy ő nevezte - példaképe az atomfegyverpárti Eisenhower mellett Hruscsov volt, aki szerinte "meggondolatlanságával és kiszámíthatatlanságával frászt hozott mindenkire". Nixon és kollégái a fenyegetésekkel és a meglepetésekkel azt a látszatot akarták kelteni, hogy "az elnök már mindenre képes a háború lezárása érdekében". Az elmúlt években meglepetésekben nálunk sem volt hiány: nem volt könnyű kitalálni, ki kapja a következő pofont. Kezdetben a tiltott, a tűrt, sőt időnként még a támogatott vállalatok sem értették az üzeneteket, ahogy egykor a vietnamiak sem Nixont. McNamara korábbi védelmi miniszter egyszer azon viccelődött, hogy "jobb lett volna Ho Si Minhéknek harvardi közgazdasági ösztöndíjat adni, akkor biztosan megértették volna, hogy az amerikaiak a brutális bombázással jelezni akartak nekik. Így tudatlanságukban azt hitték, hogy el akarják pusztítani az országukat." Ezzel a magyarországi szolgáltatók külföldi tulajdonosai is valahogy így lehettek, amikor a vállalatukat sújtó intézkedéseket kellett értelmezniük. A madmanstratégia mindig bizonytalanságot kelt, de az üzenet nem feltétlenül megy át.

Nixont a háború vége felé már otthon is egyre kevesebben értették. Pedig hivatali ideje alatt személyesen kezdeményezte a társadalombiztosítás, az egészségügyi ellátás körének szélesítését és az egyenlő foglalkoztatás támogatását. Ár- és bérszabályozást vezetett be! Van, aki szerint republikánus elnök nem ment még el annyira balra, mint ő. Ugyanakkor radikalizmusa és háborús módszerei végletesen megosztották az amerikai nemzetet. 2014-ben mi is valahol itt tartunk. A magyar társadalom átpolitizált és megosztott, mindent kizárólag a politikai mezőben értelmez, és fogékony a látványos konfrontatív akciókra. Igényli mindezt, de közben egyre jobban viszolyog tőle.

Az unió vezetői későn ébredtek, de mára tudomásul vették: ahogy egykor mi voltunk a legvidámabb barakk, majd a piacosítás úttörője, most a konfrontatív és etatista fordulatban is mi megyünk elöl. Egy ország még nem okoz nekik akkora fejfájást, a fertőzés, a harcias példa követése jelenti számukra a legnagyobb veszélyt. Erre részükről a válasz a veszteségek minimalizálása és Magyarország lassú és következetes elszigetelése lehet: valahogy mindig kisebbségben leszünk majd.

Kicsi, nyitott, tőke- és nyersanyagszegény gazdaságunkban nehéz lesz ezt az elszigeteltséget ellensúlyozni. Ázsia messze van. A hosszú távú növekedés feltételei gyengék, tartalékaink csökkentek, és a nagy szolgáltatókat, bankokat éppen akkor vérezteti ki a miniszterelnök, amikor az amerikai pénzbőség kora véget ér. Helyzetünkön a győzelmi propaganda vagy egy újabb meglepő akció sem nagyon tud segíteni, mert lassan - magunkon kívül - már nincsen kit őrületbe kergetni.

Az elmúlt évben a kormány számára is világossá vált: a madmanstratégia miatt zsákutcába kerültünk. A közszolgáltató vállalatok új keletű, nagyvonalú felvásárlásának és az orosz szerződésnek - az alapvető üzleti érdekeken kívül - van egy ilyen olvasata is. A rezsicsökkentési kötelezettségek miatt ugyanis az európai szabályozási gyakorlathoz már nem tud ez a kormány visszatérni.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.