Vélemény

15 000 iskola 100 000 diákja fogja egyszerre skandálni a Himnuszt a magyar kultúra napján, január 22-én annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát. Szép és nemes dolog, nemde? Valami mégsem stimmel vele.

Magyarországon az energiapolitika érdemi alakítása jelenleg Orbán Viktor kezében van. Ő mondja meg, hány forint a gáz és a villany ára, ő jelöli ki vagy hagyja jóvá az energiavállalatok vezéreit, ő mutat rá azokra a cégekre, amelyek állami tulajdonba valók.

Az ünnepnek hagyományosan része az elesettek támogatása. Ételosztás az ingyenkonyhán, cigánygyermek-rajzokkal hímzett tarisznya vásárlása a rokonoknak, vagy egy ötszázas a sarki hajléktalannak: akiben van jóérzés, ilyenkor megpróbál legalább néhány fémpénzt áthajítani a saját - fogjuk rá - boldog enmaga, családja és az élet didergő vesztesei közötti szakadékon.

A nyelvész szónak (szemben mondjuk az angol linguist szóval) három jelentése van: 1. 'nyelvművelő', 2. 'nyelvünk őseredetének kutatója', 3. 'egyéb' (vö. linguist). A második szakterületnek már néhány éve konjunktúrája van a médiában és a könyvesboltok polcain, ezért most erről szeretnék az olvasónak nagy titkokat elmondani.

Múltkor az utcánkban található bilingvis feliratú trafikról (Nemzeti Dohánybolt - National Tobacco Shop) szólva fejeztem be az aznapra rendelt kapirgálást. Most az áruda belsejét a várományos vevők tekintetétől gondosan elfedő, azaz a szó szoros értelmében beláthatatlanná tevő opálos ablakokról kell szólnom, a nemzeti dohányboltok (bocsánat: Nemzeti Dohányboltok) egyenhomlokzatáról, erről a kötelező kamuflázsról, amely gondosan és sikeresen álcázza, hogy mit is árulnak odabenn.

2013. 12. 03-án vége volt a világnak. A világ végét senki sem vette észre, a világ létezett tovább, csak éppen, elérvén a véget, elindult visszafelé, görbületének túloldalán, önmaga negatívjaként. Mert az idő, akár a tér, görbül, a világ, a téridő.

Most, hogy a Magyar Nemzeti Bank elmarasztalta a Napi.hu üzemeltetőit azért, mert a Norvégia is figyelheti a Hernádi-ügyet c. írás közlésével tiltott piacbefolyásolást valósítottak meg, kockázatossá vált gazdasági kérdésekről írni, beszélni Magyarországon.

2010. január 21-én Barack Obama a következő közleményt tette közé a legfelsőbb bíróság egyik - tartalmilag itt számunkra érdektelen - határozatával kapcsolatban: "Mai döntésével a legfelsőbb bíróság politikai életünkben zöld utat engedett a lobbiérdekek mozgatta pénzek újabb rohamának.

Most sokan odafigyelnek egy kicsit. Most úgy tűnik, felkerült a térképre Ásotthalom, mert megválasztott polgármesterének egy közismert szélsőjobboldali szédelgőt.

Jogegységi határozatot hozott a Kúria a devizahitelek miatt indított perek ügyében. A lapzártánkkor még nem hozzáférhető szöveget összefoglaló közlemény veleje az a megállapítás, hogy a devizahitelesek tudták, vagy tudhatták volna, vagy csak saját maguknak felróható okokból nem vették tudomásul, hogy a hitelfelvétel egyszersmind devizaspekuláció is, amely kockázatokat hordoz.

Helyreigazítási kérelmet küldött lapunknak a csobánkai önkormányzat, ennek azonban nem adunk helyt. El is mondjuk, miért.

"A többség kormányváltást szeretne, miközben a többség úgy gondolja, hogy a jelenlegi kormány könnyedén meg fogja nyerni a választást." Mi áll az ismert szociológiai jelenség hátterében? Mérő László egotripje.

A Magyar Országgyűlés a nagy kapkodásban elfelejtett érvényt szerezni az Alkotmánybíróság (AB) hónapokkal ezelőtti döntésének, és nem állította vissza Iványi Gábor Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségének (MET) - és a többi érintett gyülekezetnek - jogtalanul elvett egyházi jogállását. Iványiék, ezért vagy másért, nem is kaptak a Nemzeti Adó és Vámhivataltól (NAV) technikai számot, amelyre az egyszázalékos személyi jövedelemadó-felajánlások fogadásához lenne szükség.

Harmadik fröccsöm kortyolgatva, már éppen belekezdenék a Magyar Mámor történetét összefoglaló, ügydöntő előadás-sorozatom következő szakaszába, amikor a kocsma mélyén terpeszkedő zsírfoltos asztal mögül egy ősz haját copfban összefogó, táltoskülsejű, szemüveges, kackiás nemezkalapot viselő férfi emelkedik, és bizonytalan üvegléptekkel elindul a mellékhelyiség felé, miközben járását hetykén cáfoló hangon veti oda a kiszolgálásomra siető Fizetőpincér arcába: - Magyar bort ide, csakis magyarat, kocsmáros, mert magyar vagyok, végzetesen magyar!