Az 1970-es években egy amerikai felmérés fehér szülőknél firtatta, hogy mit válaszolnának, ha a gyerekük megkérdezné, hazahívhatja-e játszani egy fekete osztálytársát. A válaszlehetőségek a következők voltak: a) Az én gyerekem ne játsszon feketékkel. b) Játszhat vele, de csak az iskolában. c) Jöhet. A szülők kb. 70 százaléka felelte azt, hogy jöhet. Amikor azonban azt kérdezték ugyanezektől a szülőktől, hogy szerintük az előbbi kérdésre mi a többség válasza, csak 30 százalékuk gondolta azt, hogy a többségi válasz a "jöhet". Ez volt az első eset, hogy a szociológusok rátaláltak arra az azóta gyakran tapasztalt jelenségre, amikor a többség kisebbségnek véli magát - nevezzük ezt TKVM-jelenségnek.
A TKVM jelenség általában olyan helyzetekben fordul elő, amikor a korábbitól radikálisan eltérő gondolkodás kezd gyökeret ereszteni a társadalomban. Innen azonban még akármerre elbillenhet a közhangulat. Amerikában például arra billent, hogy néhány évtizeden belül fekete elnököt választottak.
Magyarországon egy kutatás 1993-ban azt vizsgálta, hogy mit szólnának az emberek ahhoz, ha 35 éven aluli ember vagy zsidó vagy nő kerülne 1994-ben a miniszterelnöki székbe. Különböző arányokban ugyan, de a többség mindhárom kérdésre valamiféle elfogadó választ adott (például: "mindegy az, csak értsen hozzá"), ugyanakkor mindhárom kérdésre a többség úgy vélte, hogy a többség valamelyik elutasító választ adná. Magyarország példája mutatja a másik lehetőséget: húsz év alatt érezhetően inkább az elutasítás irányába billent a közhangulat, bár frissebb hasonló felmérésről nem tudok. Még az is lehet, hogy az előző mondatommal magam is példát mutatok a TKVM jelenségre.
A legfrissebb közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy 2013 végének Magyarországán különösen sok területen állt elő ez a jelenség. Viszonylag kevesen gondolják, hogy a saját gazdasági helyzetük jövőre az ideinél rosszabb lesz, miközben jóval többen vélik úgy, hogy az ország gazdasági helyzete jövőre romlani fog. Ugyanezt találták a munkanélküliséggel kapcsolatos kérdésre is: az emberek többsége szerint a saját helyzetük nem fog romlani, mégis a többség úgy véli, hogy az országban a munkanélküliség emelkedni fog. A politikában is hasonlókat mértek: a többség kormányváltást szeretne, miközben a többség úgy gondolja, hogy a jelenlegi kormány könnyedén meg fogja nyerni a jövő évi választást.
Mindez azt jelzi, hogy a közhangulat jelenleg nagyon billenékeny. Nincsen még lefutva a 2014-es választás, bár a többség úgy érzi, hogy az már eldőlt. A nyers közvélemény-kutatási adatok szerint valóban: a Fidesz utcahosszal vezet. A billenékenységre azonban nem lehet közvetlenül rákérdezni, arra csak következtetni lehet, és a tapasztalat szerint az egyik legjobb indikátora épp a TKVM-jelenség. Ezért épp úgy előfordulhat, hogy a Fidesz felé billen el a közhangulat, és jövőre ismét kétharmadot szerez, mint az, hogy mindenki nagy meglepetésére vereséget szenved.
Csak ahhoz, hogy a Fidesz vereséget szenvedjen, nem ezt a pártot kell legyőznie egy másik pártnak vagy pártszövetségnek, az a kormányzás jelenlegi színvonala mellett a világ legegyszerűbb dolga lenne. Hanem Orbán Viktort kell legyőznie valakinek. Valakinek, aki vele hasonló súlycsoportban van, és akitől jobb kormányzás remélhető. A Fidesz ma lényegében egyenlő Orbán Viktorral, szerkezete egyszerű, mint a parasztlengő. Egy technikás bokszoló ellen ez az ütésfajta semmit sem ér, de egy hétköznapi kocsmai verekedésben sikeres lehet. De ki az, aki egyáltalán komoly erőfeszítésre kényszerítheti Orbánt?
Mesterházy Attila nem ez az ember. Október 23-án világosan megmutatta (de máskor is, például a bajai videó esetében), hogy helyzetfelismerésben, szavakészségben messze nincs egy súlycsoportban Orbánnal. Tőle nehéz jobb kormányzást remélni - sőt, egyáltalán érdemi kormányzást remélni. Különben is, minden jel arra mutat, hogy nem is akar nyerni, egy tisztes vereséggel bőven beérné. Ha a szocik egy ilyen embert küldenek a ringbe Orbán ellen, ne csodálkozzanak, ha a meccs köznevetségbe fullad, és a helyzet billenékenységéből adódóan még a tisztes vereség sem tud összejönni.
Bajnai valóban győzni akar, leváltani a Fideszt, és tőle várható jobb kormányzás is, mutatott már rá példát. Karizmája azonban annyi sincs, mint egy csokimikulásnak. Megszólal, és a szem becsukódik. Nála nem súlycsoportprobléma van, hanem műfaji. Kellene mellé egy Cyrano, aki az ágyába beszéli a nőt (azaz: a választópolgárt). Azután már tudna mit kezdeni, de oda eljutni ő maga nem tud.
Gyurcsányon elaludni nem kell, meggyőzően akarja Orbán leváltását is, de a kormányzást egyszer már elszúrta, és az még nem volt eléggé régen. Tényleg, el tud képzelni az Olvasó Orbán ellen egy háromszáz forintos népszavazást? Amelyik vezető ezt megengedi, az alkalmatlan a kormányzásra akkor is, ha a jog ezt kétségtelenül megengedi, és a jogot követni kell. Alighanem mára már Gyurcsány is tanult a történtekből, és megtalálná a módját, hogy jogi eszközökkel megakadályozza a jognak ilyesfajta, a jog szellemével ellenkező gyakorlását, de ahhoz, hogy ezt el is hitesse magáról, újra fel kellene építenie magát. Ma Gyurcsány talán alkalmas lehet Cyrano szerepére, de választást nyerni biztosan nem - és olyan ember Cyranójának sem, aki korábban az ő minisztere volt.
A TKVM jelenség Magyarországon jelenleg olyan markáns, hogy szinte az utolsó pillanatig van lehetőség arra, hogy az ellenzék kiállítson valakit, aki az ő javára billenti el a közhangulatot. A Fidesz szemmel láthatóan érzi ezt a veszélyt, ezért minimál üzemmódba kapcsolt: nem bántja a kellemes ellenfelet, Mesterházyt, és csakis a lehető legegyszerűbb üzenetekkel operál. Rezsicsökentés, rezsicsökkentés, rezsicsökkentés. Magyarország jobban teljesít - minél is? A parasztlengő mint a boksztechnika csúcsa.
Ez a végletesen lebutított kommunikáció akár egy újabb kétharmadot is eredményezhet, de könnyen a visszájára is fordulhat, ha az ellenzék megtalálja Bajnai Cyranóját, vagy valahogy kiizzad magából egy olyan figurát, aki nem eleve vesztő helyzetből indul, nem Mesterházy, nem Bajnai, nem Gyurcsány, és emellett talán még a horogütést is ismeri.
