Bán Zoltán András: Noé vendéglője

Ötödik számla - Nincs egy jó dugó

  • Bán Zoltán András
  • 2014.01.12 14:12

Egotrip

Harmadik fröccsöm kortyolgatva, már éppen belekezdenék a Magyar Mámor történetét összefoglaló, ügydöntő előadás-sorozatom következő szakaszába, amikor a kocsma mélyén terpeszkedő zsírfoltos asztal mögül egy ősz haját copfban összefogó, táltoskülsejű, szemüveges, kackiás nemezkalapot viselő férfi emelkedik, és bizonytalan üvegléptekkel elindul a mellékhelyiség felé, miközben járását hetykén cáfoló hangon veti oda a kiszolgálásomra siető Fizetőpincér arcába: - Magyar bort ide, csakis magyarat, kocsmáros, mert magyar vagyok, végzetesen magyar!

Ugyan kérem, hagyjanak nekem békét a magyar borokkal! - csattan fel ingerülten mein Lieblingskellner. - Wesselényi Miklós, akinek még a legelvetemültebb ősmagyar sem teheti vita tárgyává eltökélt patriotizmusát, ekként bírálja a borkurucokat a Balítéletekről szóló 1831-es alapművében: "Boraink melletti előítéleteink nevetségesek is, károsak is. Minden csak valamicskét látott s egy keveset eszmélő ember előtt nevetséget szül valakinek azon állítása, hogy a magyar bor minden másoknál sokkal jobb; s ha ily buzgó hazafiakkal van szerencsém többféle italokkal bő asztalhoz ülni, nem is igyekszem megtéríteni, hanem magam a francia borokat iddogálom. De midőn sokan azt akarják megbizonyítani, hogy nekünk szakasztott olyan borunk is van, mint a bordeaux, madeira, champagnei stb., ezen állítás megvallom szintoly nagyon felháborítja belsőmet, mint magok azon így bérmált s többnyire intoxikált s kattyolt italok, melyeket az ily viselkedésűeknél gyakran inni kell."

- Mélyen egyetértek, tisztelt pincellér uram - mondom borom mögött -; bár ha jól sejtem, gyéren látogatott kocsmáját nem fenyegeti ama veszély, hogy teszem azt, Cheval Blanc árasztja el a söntést, vagyis Táltos barátunk, ellentétben Botonddal, nyitott kapukat dönget. Summa: meg kell maradnunk az éppen elém lecsapott kattyolt magyar borok egyike mellett, noha Wesselényi jól tudta, hogy nem a magyar bor kvalitásával, hanem annak kezelésével akadnak a legfőbb gondok. És felkiált: "Nincs egy jó dugó az egész országban!"

Ugyanide vág a Szent Korona elásója, a forradalom bukása után angolországi és franciahoni emigrációjában magyar bor importálásával foglalatoskodó Szemere Bertalan esete. Mert mi történt, mikor megérkezett az első küldemény? "Kinyittatám a három ládát (150 palack), s látám, hogy a szalma nedves, az erjedés kinyomta a szoros dugókat, 28 palack maradt tele, a többi jobbaránt félig stb. kifolyt. A vámház-szolgák bámulva néztek rám, s kérdék, mi bor az? Pirulva álltam előttük, de nem feleltem, ne is tudják, hogy a magyar bor ilyen. Azonnal írtam is Mezőssynek levelet levél után, a híres borásznak, ki megveti a francia kezelést, ki nevetségessé teszi a külföldi bánásmódot, ki nekem azt írá: e bort küldhetem az óperenciás tengeren túl is. Ez az a híres bor?"

Mindezt Szekfű Gyula A magyar bortermelő lelki alkata című 1922-es esszéjéből veszem, aki ily módon kommentálja az 1859 augusztusában, Londonban lejátszódott jelenetet: "Egyik legtanulságosabb példája annak, menynyire ellenkezik a kereskedés, a nyereségre dolgozó termelés elve a magyar természettel, s mennyi minden lelki akadályt kell leküzdenie a magyarnak, ha szülőföldje határain túllépve, az európai közlekedésbe akarja magát bekapcsolni." Köztudott, hogy a jeles történész szerint valahogy így fest a magyar bortermelő pszichológiai alkata: "Jellemző rá egy negatívum és egy pozitívum. A negatívum abban áll, hogy a terménnyel, melyet munkája árán létrehoz, nem akar nyerészkedni. A magyar termelő ekkor még a borban nem lát kereskedelmi cikket, melytől a kereskedő szokása szerint minél előbb szeretne szabadulni, hogy megkapja a terménynek és munkájának ellenértékét, a nyereséget, a profitot. Ez a gondolkodásmód, mely alapja minden kereskedésnek, ami többé nem a saját fogyasztás kielégítését célozza, ez hiányzik a magyar bortermelőből, ki borából nem akar pénzt szerezni. A pozitívum pedig nem egyéb, mint e negatívum megfordítottja: a termelő terményéhez bizonyos személyes viszonyban van: ahelyett, hogy szükségét érezné a bor eladásának, megtartja magának, és saját fogyasztásra használja." E sajátos magyar lelki alkatot Szekfű a gazdasági indifferentizmus fogalommal illeti. De azt remélem, korcsmáros uram, hogy kegyed, mivel nem bortermelő, hanem eladó, messze nem indifferens, és elsősorban eladni akar, vagyis egy pillanatig sem késlekedik, hanem azonnal asztalomra liferálja a következő, azaz negyedik fröccsömet. Persze joggal kérdhetik meg, tisztelt uraim, hogy vajon tudunk-e még egyebet Mezőssy Lászlóról, ki Szemere szerint "víg ifjú, eredeti kebel, szenvedélyesen foglalkozik a tokaji borral". Nos, annyira eredeti volt, hogy még magával Ferenc Józseffel is konfliktusba került, akinek komoly pincészete volt Mezőssy szomszédságában, Hegyalján. Krúdy egyik tárcájából idézem: "Teljesen érthető tehát, hogy az öreg Mezőssy így panaszkodott Nyíregyházán: - Hát most már mit csináljak én a boraimmal? Nem vagyok olyan gazdag ember, mint a szomszédom, Ferenc József, nem ajándékozhatok fűnek-fának a tokaji boromból. El kell adni a boraimat a kaftános lengyel zsidóknak..." Látni való, hogy itt már majdnem szóba jön a kereskedelem lehetősége is, ám a későbbi események mégis fényesen igazolják Szekfű teóriájának igazát. "Ez pedig akkor történt, amidőn Ferenc József kedvenc leányánál, Mária Valériánál megint családi esemény volt készülőben, és Mária Valéria megkérte felséges apját, hogy gyengesége idejére küldjön neki ama 1820-as tokaji borából. Repült a kurír a hegyaljai pincébe, ámde kurír azzal jött vissza, hogy az 1820-as termésből nincs egyetlen üveggel sem, habár az anyakönyv szerint még nyolcvan üveggel kellene lenni. Ferenc József ekkor komolyan megharagudott.

- Azt nem bánom, hogy az én boraimat lopják, mert hiszen arra való - monda Hieronyminek -, de a lányom borából nem engedek lopni.

Ilyenformán megindult a vizsgálat, és Z. királyi kasznárnál akadt meg, akiről egyébként is kiderült, hogy Ferenc József vagyonából sok pénzt elferblizett a nyíregyházi meg a debreceni kaszinóban.

- Azzal nem törődöm - felelt F. J. a magyar belügyminiszternek. - Azt akarom tudni, hogy mit csinált a borokkal!

- Megitta.

- Be kell csukni a gazembert! - válaszolt F. J."

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.