Vélemény

A magyarországi liberális és szociáldemokrata politikai közbeszédben kikezdhetetlen többségben vannak azok, akik az ellenzéki pártok összefogásától várják Orbán Viktor hatalmának megdöntését. Érthető: lehet bármit összehordani akár az elmúlt húsz évről, akár a Medgyessy-, Gyurcsány- és Bajnai-kormányok nyolc évéről, kétség sem fér ahhoz, hogy az elmúlt három év kormányzásának bűnei összehasonlíthatatlanul súlyosabbak az azt megelőző időszak ösz-szes hibájánál. A rendszerváltás óta minden kormány mérlegelésekor a hibákkal eredmények álltak szemben, és politikai beállítottság, egyéni rokon- és ellenszenvek döntötték el, hogy az egyenleg merre billent. Az elmúlt három év nem ilyen volt.

A Nemzeti leendő igazgató felszenteltetné a színházat. A református teológus szerint azonban ez felérne egy szentséggyalázással.

A nyílt és titkos döntéshozók nekem közvetlenül nem írták le, nem indokolták a rám vonatkozó döntéseiket. Akkor sem, most sem.

A rendszerváltás utáni első években az ókonzervatív jobboldalról, azaz a kisgazdákkal súlyosbított MDF-ről hamar bebizonyosodott, hogy sem elegendő tudással, sem invencióval nem rendelkezik az ország jó kormányzásához.

Az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának összehívását kezdeményezte a közigazgatási és igazságügyi miniszter. Navracsics Tibor a házelnöknek írt levelében kiemelte: aggasztó hírek érkeznek az Európai Unióból, különös tekintettel a Németországban uralkodó, már-már robbanással fenyegető állapotokra.

A Pest megyei Gyömrőn 2012 júniusában a Szabadság térből először Horthy tér, majd Horthy park lett. A döntést megelőzően a helyi civilek és egyesületük, a Környezet-, Ifjúság- és Gyermekvédelmi Egyesület (KIGYE) lakossági vitafórumokon, neves történészek (Romsics Ignác, Karsai László, Ungváry Krisztián) bevonásával próbálták jobb belátásra bírni a városvezetést - eredménytelenül.

A'sziszi, szentferenc kijött a barlangból, hugyozott, kezet és fogat mosott a forrásban. Közben nézte az eget - borús, sötét idő, nagypéntekhez illő. A forrás fogmosóvizét a hóba köpte - húsvéti tél, ilyenre nem emlékezett. Bakancs, nagykabát, kötött sapka, kesztyű. Indult le a Remete-bércről Házára, el kell érnie a buszt.

Egy amerikai campuson nemrégiben érdekes kísérletet végeztek. Megkérték az egyik épületbe belépőket, hogy válaszoljanak néhány kérdésre. Az egyiküket balra, a másikukat jobbra tessékelték. Az egyik oldalon a válaszadó mellett egy kéztisztító volt a falon, a másik oldalon semmi. Az eredmény: a kéztisztító közelében a válaszok szignifikánsan konzervatív irányba hajlottak.

Azon már meg sem lepődünk, hogy egy törvényt a folyamatban lévő ügyekre is – úgymint a trafikosadat-igénylések –, visszaható hatállyal alkalmazni kell. Amire azért felkapjuk a fejünket, az a bírósági jogorvoslat lehetőségének felszámolására tett kísérlet.

Már megint betett nekünk egy renitens ország baja. Most pont azé a Ciprusé, amellyel 2004. május 1-jén együtt léptünk be az Európai Unióba.

A magyar-román rangadót kísérő közel sem szívderítő jelenetek, majd a Puskás-stadion elé kiömlő nemzeti fekália rádöbbenthette volna a kormányzó pártot, hogy a társadalom ellenében egyfajta magánhadseregként dédelgetett futballhuligánok még a fejükre nőhetnek, s egyszer majd választaniuk kell közöttük és a rendőrség között. De a jelek szerint az esetből most sem tanultak.

A rezsicsökkentés költségeit a szolgáltatók, és részben - a gázpiacon - az ipari fogyasztók fogják állni. Olyan kampány ez, amely lehet, eldönti a következő kormányt, a Fidesznek és Orbánnak viszont nem kerül semmibe. Hanem az ár, amit ez az ország fizetni fog érte, hátborzongató lesz.