A szerk.

25.

A szerk.

A rendszerváltás utáni első években az ókonzervatív jobboldalról, azaz a kisgazdákkal súlyosbított MDF-ről hamar bebizonyosodott, hogy sem elegendő tudással, sem invencióval nem rendelkezik az ország jó kormányzásához.

Azt a szándékot tehát, hogy a Fidesz - érzékelvén a jobboldal már 1993-tól borítékolható kudarcát, és azt is, hogy a baloldal tartósan foglalt lesz - úgy döntött ekkor: az MDF után megkeletkező űrt óhajtja betölteni, talán nem csak a hatalom megszerzésének az imperatívusza diktálta. A korai Fidesz ugyan sok szálon kötődött a magyar progresszív baloldal 1945 előtti és utáni tradícióihoz, de a 90-es évek elejének fiatal demokratái gazdasági értelemben éppenséggel jobboldaliak, azaz az individualizmus, a szabad versenyes kapitalizmus hívei, az állami osztogatás ellenfelei voltak. (Mint afféle liberális párt.) Jellemző módon a Fidesz legnagyobb problémája a magyar gazdaságot az összeomlástól megmentő Bokros-csomaggal annak meghirdetésekor, 1995 márciusában az volt, hogy Bokros nem az ő emberük.

Aztán szinte egyik napról a másikra a gazdasági stabilizációs programot csúnyán szapulni kezdték. Talán ez volt az első olyan momentum a párt életében, amikor a politikai opportunizmus, azaz a választói akarat azonnali kiszolgálása felülírta a népszerűtlen, ámbár felelős és ebben az értelemben racionális politikai magatartást. Ha a nép utálja a Bokros-csomagot, akkor ne a népet próbáljuk meggyőzni, hanem utáljuk vele mi is azt, amit ő utál. De ekkor még biztosan lehetett tudni, hogy csak úgy tesznek. Aztán hamar jöttek a következő mozzanatok - például a tandíj elleni fellépésük, vagy a minden ízében demagóg földügyi népszavazás felkarolása, sőt elorzása 1996-97-ben; ez a kezdeményezés, amely a külföldiek földvásárlását próbálta megakadályozni, a kisgazdák jobbszéléről indult, és a választási kampánynak nekifutó Fidesz politikájának a centrumában végezte. Ez már a gazdasági nacionalizmus full contact felhasználása volt - kizárólag hatalmi célokból. És ez a régi, elfeledett történet megmutatja Orbán mindazon politikai-taktikai készségeit is, amelyek naggyá tették. Azt, hogy képes az ellenfelei fejével gondolkodni - még akkor is, sőt, főként akkor, ha azok nem is tudják, hogy az ellenfelei. Hogy legfeljebb pillanatnyi engedményeket tesz, és hogy a legjobb pillanatban képes támadni; habozás és minden erkölcsi aggály nélkül képes bárkit becsapni, még a saját embereit is. (A népszavazásból végül semmi nem lett.) Mindevvel párhuzamosan gőzerővel folyt az MDF után árván maradt ún. szellemi hátország - emberek, ideák, jelképek, valódi és álcivil szerveződések, újságok, szakmai képviseletek - kisajátítása; és ez a gyorsan virágba boruló kapcsolat immár egyetlen kritikai momentumot sem viselt el. Egyik fél részéről sem. A Fidesz senkit nem hagyott veszni: a szuperliberális, felvilágosult közgazdászokra éppúgy számított, mint a nemzetiszocialista ihletésű gazdasági ezotéria nem is nagyon kódoltan zsidózó megszállottjaira, a püspökökre épp úgy, mint az ősmagyar pogány szekták fősámánjaira - ha azokban elég elszánás volt a "komcsik" és a "liberálisok" ellen. A lépésről lépésre a jobboldal fő erejévé váló párt pedig ahelyett, hogy ezt a sok forrásból táplálkozó hagyományt a maga csöppet sem szerény eszközeivel igyekezett volna megrostálni, ahelyett, hogy kijelölte volna az elfogadhatóság határait, mindent felszívott, s az evidensen jelentkező ellentmondásokat a magyar nacionalizmusban oldotta fel. Mely nacionalizmus már a 2002-es választási kampányban eljutott addig, hogy a Fidesz politikai ellenfeleit a haza és a nemzet ellenségeként bélyegezze meg.

A magyar jobboldal modernizálása, az "európai értelemben vett konzervativizmus" megteremtése nemes feladatnak tűnhetett. Talán annak idején, a 90-es évek elején azt gondolták, hogy ha jobbra is állnak, hát leginkább kényszerűségből teszik ezt, s ha már erre kényszerülnek, majd ők pacifikálják ennek a hagyománynak a vállalhatatlan, gyilkos részét, és vele együtt a szélsőjobbot. A magyar kultúra, a magyar nyelven született szövegek jó része ezt a hagyományt hordozza - és egy politikai vezető, egy nagy politikai párt, ha kormányon van, sokat tehet azért, hogy ez a nyelv, ez a beszéd, ezek a fogalmak és ezek a történelmi kísértetek a margóra szoruljanak, s részük a jól megérdemelt megvetés legyen.

Soha valódi erőfeszítést erre nem tettek. A magyar önelvűség befelé forduló, a gazdasági és szellemi autarkiára hajló, idegengyűlölő, a magyar államnak a saját állampolgárai ellen elkövetett múltbéli bűneit elhazudó hagyományaiban inkább a lehetőséget látták meg. Ha van valami, amit ez az ország a Fidesznek köszönhet, akkor épp ez az: a folyamatos, jól érzékelhető, mind kellemetlenebbé váló, a nemzetnek mind több kárt okozó csúszás jobbfelé; egészen pontosan a szélsőjobb felé. E tekintetben különösen szerencsétlen, hogy Orbán különleges képességekkel rendelkezik a politikai hatalom megszerzéséhez és megtartásához. Sokan emiatt gondolják a kormányfőt rendkívüli tehetségnek - még azok is, akik nem veszik be az Orbán-kultusz misztikus vonalát, a maszlagot arról, hogy ő lenne magyar nemzet kiválasztott fia, akiben mintegy összegződnek a magyarság legjobb tulajdonságai és legbensőbb, magyar lényege. Evvel viszont az a baj, hogy a tehetséges politikusnak az az ismérve, hogy az általa vezetett ország sorsa egy kicsit legalább jobbra fordul.

Hívei - értelmiségi támogatói éppen úgy, mint törzsszavazói - attól félnek, hogy nélküle az egységes jobboldal pillanatok alatt darabokra hullik, s hosszú búcsút inthetnek a jobboldal hegemóniájának. Nem is ok nélkül. És hogy valóban a nemzet "pusztulását" rettegik-e, vagy csak a megélhetésüket féltik, mindegy is. A lényeg az, hogy nem látnak más utat, csak kitartani mellette.

Csak abban reménykedhetünk, hogy a következő választást nem ők fogják eldönteni. És akkor neki lehet futni még egyszer.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.