A szerk.

Sötétbe borul

A szerk.

A rezsicsökkentés költségeit a szolgáltatók, és részben - a gázpiacon - az ipari fogyasztók fogják állni. Olyan kampány ez, amely lehet, eldönti a következő kormányt, a Fidesznek és Orbánnak viszont nem kerül semmibe. Hanem az ár, amit ez az ország fizetni fog érte, hátborzongató lesz.

A "rezsicsökkentést" szánja Orbán a jelen ciklus tandíj- és vizitdíjeltörlésének - a rezsicsökkentésnek is az üzenete az, hogy nem kell fizetni valamiért, valami nem fog pénzbe kerülni. A maga nemében meglehetősen kétségbeesett lépés, amennyiben ez lenne az egyetlen, az egyszerű választó számára is kézzelfogható, a hétköznapokban is érezhető eredménye négyéves kormányzásuknak: az a kis emlékeztető a gázszámlán, hogy pár ezer forinttal kevesebbet fizetsz, hála Orbán Viktornak, mint egy évvel ezelőtt. Ennek kellene elfeledtetnie, ellensúlyoznia a makrogazdasági kudarcot, a visszaeső fogyasztást, a növekvő munkanélküliséget, a munkahelyek bizonytalanságát, az elmaradó fejlesztéseket, a növekvő élelmiszerárakat, a nehezebb életkörülményeket, a pangás minden, ugyancsak a hétköznapi életben lecsapódó következményét.

Simán bejöhet nekik, és ezen a bejövésen csak annyit értünk, amennyit ők: azt, hogy pár százezer most bizonytalan szavazó - egyes felmérések szerint jobbára az alacsonyabb iskolázottságú, kistelepüléseken élő népességből - visszatér hozzájuk a 2014-es választásokon. Miként a 2010-est is a 2008-as népszavazáson nyerték meg; vagy legalábbis ott tették ezt a leendő győzelmet bombabiztossá.

Simán bejöhet nekik: a következő okokból. A szolgáltatók fosztogatása ugyan nem megy egyszerűen, a rohadékok ellenállnak, levelet küldözgetnek a fogyasztóknak, megpróbálják kijátszani a rezsicsökkentést, a veszteségeket ide-oda tologatni; de a kormány minden trükkjükre tud tromfot, ezért kell rezsicsökkentő kommandót felállítani, az Energiahivatal helyett új hivatalt létrehozni, amely megfellebbezhetetlen rendeleteket alkothat, meg újabb és újabb kiegészítéseket biggyeszteni a szabályozáshoz. Ez a macska-egér játék a szolgáltatókkal még hasznos is, kitart a választásig, havonta lehet egy újabb meghiúsított merényt leleplezni, majd az ezért járó dicsőséget bezsebelni. Annál is inkább, mert ez a történet jól illeszkedik a multinacionális cégek, különösen a természetes monopóliumokkal gazdálkodó nagyvállalatok sátáni gazságáról szóló mítoszokhoz, sőt, a 90-es évek ún. spontán privatizációjának népi legendáihoz, sőt, az összes tudat alatti és tudat feletti kollektív félelemhez az idegentől. Meg van faszulva az ellenzék is: az nagyon rossz mondat, hogy ne, ne csökkentse a kormány a rezsit, mert rosszat tesz vele; ugyanis az indoklása olyan bonyolult lenne, hogy azt már végighallgatni, nemhogy megérteni alig lenne képes élő ember.

A rezsicsökkentés - egyes becslések szerint százmillliárdos nagyságrendű - költségeit a szolgáltatók, és részben - a gázpiacon - az ipari fogyasztók fogják állni. Olyan kampány ez, amely lehet, eldönti a következő kormányt, a Fidesznek és Orbánnak viszont nem kerül semmibe.

Hanem az ár, amit ez az ország fizetni fog érte, hátborzongató lesz.

A kormányzati rezsicsökkentés ellehetetleníti a rendezett piaci viszonyokat, a valódi versenyt, s az állam szerepét is e viszonyok fenntartásában: márpedig a közműszolgáltatások ára nem attól lesz a lehető legalacsonyabb, ha az állam kifosztja a szolgáltatókat, pláne nem attól, ha átveszi az üzletüket, hanem attól, hogy ügyesen, elfogulatlanságtól és korrupciótól mentesen megteremti és betartatja a tisztességes verseny feltételeit. A szolgáltatókat, akárcsak a bankokat, a kormány túszul ejtette: a dilemmájuk, akárcsak a bankoké, most az, hogy lelépjenek-e innét, és egyszeri, nagyobb veszteségként leírják a Magyarországon befektetett összegeket, vagy a kisebb, ám folyamatos veszteségek lenyelése mellett maradjanak, hátha ez vagy a következő kormány egyszer engedi majd őket pénzt keresni. A távozásuk nemcsak azért lenne katasztrófa, mert inkább előbb, mint utóbb a közműszolgáltatások leépülnek (a kormány képtelen lenne ezeket a vállalatokat hasonló színvonalon szolgáltató állami vállalatokkal helyettesíteni), hanem azért is, mert hosszú évekre elriasztana minden külföldi befektetőt Magyarországról.

És ez csak a veszteséglista kézzelfoghatóbb része. Orbán hétfőn a parlamentben a Fővárosi Törvényszék ama döntésére, amely szerint az Energiahivatal jogsértőn járt el az ármegállapításkor, a bíróság elleni fröcsögéssel reagált; Orbán a bíróságot a "magyar családok" a nemzetközi nagyvállalatokkal szövetségben ármánykodó ellenségének minősítette. Ez a felszólalás alig volt kevesebb, mint az igazságszolgáltatás, sőt, a jog megfenyegetése; legalábbis annak a szándéknak a kihirdetése, hogy a jog tetszőleges pillanatban felfüggeszthető, pályán kívülre rakható lesz. A rezsicsökkentés így egyetlen körbe rántja a nemzet összes ellenségét - a "külföldi nagytőkét", a magyar ellenzéket, a független magyar bíróságokat, az uniót. De miközben Orbán velük küzd, mégsem velük, hanem a joggal és a józan ésszel fog hadakozni.

Amerre járnak, fejszével szétvernek maguk körül mindent, és aki szólna, hogy ácsi, csak forgács meg rom marad utánatok, afelé rögtön meglóbálják a fejszét, hogy ő a nép ellensége. Orbán győzelme az ostobaság, a rosszhiszeműség és a belátásra való képtelenség győzelmét jelentené.

A rezsicsökkentés közgazdaságtanáról lásd interjúnkat Mártha Imrével, az MVM volt vezérigazgatójával, energiapiaci szakértővel.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.