Vélemény

A szimbolikus politizálás kétségkívül kényes terület, ám tagadhatatlanul léteznek olyan időszakok, amikor helye van, sőt szükségszerű.

Tantaloszt egykor azzal büntették az istenek, hogy kínzó éhségét és szomjúságát ne csillapíthassa, noha arca előtt volt a gyümölcsöktől roskadozó ág és a víz. Ha az ág felé nyúlt, egy szellő odébb rebbentette, ha begázolt a vízbe, hogy ajkát a víztükörhöz érintse, az elhúzódott előle.

1989. november 26-án tartották a rendszerváltozás – és egyben magyar történelem – első országos népszavazását. Pető Iván visszatekintése.

Nem a magos Déva várát kéne felépítenünk, hanem a demokráciát.

Arra van szüksége, hogy a főváros ne olyan legyen, amilyen mindig is volt.

(Holtverseny)

Közvetlenül a választás után néhány óráig – talán egy teljes napig is! – úgy tűnt, mintha a Fidesz élő szervezet volna. Posztjukat vesztett települési polgármesterek és képviselők fakadtak ki, és nem is nagyon leplezték, hogy kit, kiket tartanak felelősnek a bukásukért.

Azt, hogy miért támadta meg Törökország a szíriai kurdokat, tényleg csak szántszándékkal lehet nem érteni. Rövid magyarázatunkat az A1-es mezőről kezdjük.

Előző cikkemet (Pokolra kell menni? Magyar Narancs, 2019. szeptember 26.) a következő állítással zártam: bár a mi világunkban morálisan nem tartható az, hogy válogassunk a menekültek között, és csak azokat engedjük be, akik az üldöztetés elől menekülnek, ebből nem következik, hogy semmilyen, morális értelemben elfogadható alapon nem korlátozhatjuk a bevándorlást.

Az ellenzéki szövetség vasárnap Budapesten, tíz megyei jogú nagyvárosban és az előzetesen vártnál jóval több 10 ezer lakos feletti településen aratott egyértelmű győzelmet. (Ehhez hasonló sikersorozat figyelhető meg a főváros agglomerációjában, például Érd, Budakalász, Pomáz, Szentendre, Vác is kormánypártiból vált ellenzéki vezetésű településsé.)

Az Uruguay elleni vereség margójára.