Vélemény

Ül a miniszterelnök a parlamenti bársonyszékében, előbb az előtte heverő iratcsomóba mélyed, majd mégis kénytelen válaszolni az őt kérdező (és filmező) ellenzéki képviselőknek. Áttolják-e a kormánypártok a „rabszolgatörvényt”? Miért nem a kormány nyújtotta be a törvénymódosítást, miért egyéni képviselői indítványként fut az ügy? A kérdésekre reagálva a miniszterelnök először felhívja a figyelmet a jogszabályok elolvasására, majd közli, hogy ül és elvégzi a képviselői munkáját, egyébként szívesen ad interjút, „csak most törvényt kell alkotnunk”, de – ismétli önmagát – később szívesen ad interjút. Jó óra múlva a miniszterelnök már áll, kéz a nadrágzsebben, időnként kényszeredetten mosolyog, néha odasúg valamit a mellette állóknak, vagy éppen a szemével odainti helyettesét.

Egy hete tart a tiltakozás Magyarországon – amikor ezt a cikket írjuk. Elég biztosak vagyunk abban, hogy tart lapunk megjelenésekor és utána is.

Egy dolog biztos: az állami forrásoknak köszönhetően a fideszes médiaalapítványnak nem lesznek pénzügyi nehézségei. Urbán Ágnes elemzése.

A brit parlamentben, amelynek valaminő döntést kéne hoznia a Brexitről, lapzártánkkor senkinek semmihez nincs többsége. Nincs többsége – de iszonyúan nincs! – annak a megállapodásnak, amit Theresa May miniszterelnök az Európai Unióval a rendezett, ún. soft Brexitről kötött novemberben.

Miután a Magyar Tudományos Akadémia rendkívüli közgyűlése látványos szakítást hozott az MTA és Palkovics László miniszter között, a magyar tudományosság első számú intézményében az okozhatja a legnagyobb fejtörést, miből fizessék a januári villanyszámlát. Az akadémikusok egy hete a kormány, illetve Palkovics miniszter koncepciójával, az MTA kutatóhálózatának feldarabolásával élesen szembehelyezkedő határozatokat fogadtak el durván 90 százalékos többséggel. Kevésbé egyöntetűen, de azt is kimondták, hogy az MTA elutasítja a kormány tudományos minőséget veszélyeztető módszereit.

„E tekintetben nem nyitok vitát!” – ki is mondta ezt? Virág elvtárs? Bástya elvtárs? Pelikán elvtárs? Fenéket, ezt Kövér László, a demokratikus magyar törvényhozás elnöke mondta hétfőn, némileg elborulván egy ügyrendi felszólalástól, mely az ülés levezető elnökének lecserélését indítványozta.

A második Orbán-kormánnyal a panelprogramnak vége lett. A lakótelepek megújítása azóta minden választási kampányban felmerül, majd a süllyesztőbe kerül.

Az ellenzék „kommunistának” nevezi a kormányt, a kormány „kommunistának” nevezi az ellenzéket.

Ahogy az várható volt, az Európai Parlament Sargentini-jelentése nyomán a magyar kormány hozzáfogott néhány, az Európai Uniónak is tetsző intézkedés elfogadásához. A cél a jogállamiság helyreállításának mímelése, legalább olyan mértékben, hogy az uniós támogatások jövőbeni folyósításának ne jelentse akadályát a magyar kormány egyébkénti teljesítménye.

Történelmi jelentőségű események zajlanak a jobboldali médiában! A múlt hét óta NER-oligarchák sora adja át önként és dalolva médiaportfólióját a nyáron gründolt Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak (KESMA), mely alapítvány – a kormányközeli Nézőpont Intézet szép megfogalmazásában – csak november végén, „több lapkiadó társaság tulajdonosi felajánlásával nyerte el értelmét”. E gyönyörű gesztust hirtelenjében nem is tudnánk máshoz, mint I. István király 1038. augusztus 14-i tettéhez hasonlítani, amikor is a haldokló uralkodó a koronát és az országot Szűz Mária oltalmába helyezte.

Hétfőn délután sajtótájékoztatón jelentette be Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora, nos, azt, amit oly sokan tudtak már a bejelentés előtt is: az egyetem Bécsbe költözteti amerikai diplomát adó képzéseit. Hogy ez egészen pontosan mit jelent és mi következik belőle, azt néhány oldallal beljebb ő maga tisztázza.

"Harminc évvel a párt születése, egy évtizeddel a halála után rég nincs bennem pikírtség."

Senkinek nem lehet kétsége, hogy az Orbán-kormány eddig bírált lépései egy újabbal gyarapodtak, és ebből semmi érdemi előny nem származik.

Múlt vasárnap hajnalban a Kercsi-szorosban orosz hadihajók rálőttek két kisebb ukrán hadihajóra és egy vontatóhajóra, majd az ukrán legénységet foglyul ejtették és Oroszországba vitték. A súlyos provokáció nemzetközi és kétoldalú, orosz–ukrán szerződéseket sértett. Hogy megértsük, miről lehet szó, vessünk először egy pillantást a térképre.