Vélemény

Május közepén kezdhette meg a toborzást az első „lakáslottót” működtető Central NOK Szervező Zrt., amelynek a korábban fogyasztói csoportokat szervező Poligrupo Hungária Zrt.-n keresztül a Carion Holding a tulajdonosa. Az Az Én Pénzem portál a fogyasztóvédelmi hatóság adatbázisának vizsgálata alapján már tavaly márciusban megállapította, hogy a Nemzeti Otthonteremtési Közösségekről (NOK) alig egyetlen nap alatt meghozott törvény pont olyan feltételeket szabott meg a szervezők számára, amelyeknek kizárólag ez a cégcsoport felelt meg.

Volt az a vicc Kádár alatt, hogy az egyszeri ember felfesti a palánkra, hogy Kádár hülye. Meg akarják büntetni a himpellért, de nem nagyon megy, a Magyar Népköztársaságban ugyanis szólás- és véleményszabadság van, a törvény pedig nem ismer olyat, hogy felségsértés, de végül aztán csak sikerül ráhúzni a vizes lepedőt: államtitoksértés miatt. De hol van már a Kádár-éra!

Emlékeznek-e arra, hogy minő prófétai szókat süvöltött március végén Máltán, az Európai Néppárt kongresszusán európai néppárti társai fülébe a mi európai néppárti miniszterelnökünk? „Macedónia Gruevszki pártja nélkül nem lesz stabil. A Balkán stabilitása érdekében haladéktalanul új választásokat kell kiírni Macedóniában. Üdvözlöm az Európai Unió további bővítéséről szóló határozatot. A Balkán stabilitása érdekében az unió tagjai közé a lehető leghamarabb vegyük fel Montenegrót, és a csatlakozási tárgyalásokat gyorsítsuk fel Macedóniával és Szerbiával.”

Kritika a kritika kritikájáról.

Nemcsak arról szól ez az írás, hogy mire számíthat a NER kritikusa, hanem arról is, mire késztet embereket a hatalomféltés.

Szemben némelyekkel én elég jól ismerem a belmagyar és külmagyar jobboldalt, beleértve a történelmileg magyarázható sértődékenységét. Ez a sértődékenység jelentékeny lelki akadálya a logikus gondolkodásnak és a figyelmes olvasásnak - és hát ez manapság már nem a jobboldal kiváltsága csupán.

A 2011. évi választási törvény leplezetlenül alkotói hatalmának fenntarthatóságát szolgálja, más szóval a demokratikus ellenzéki pártok parlamenti többséghez jutásának ellehetetlenítését. A 2013. évi XXXVI. törvénnyel a kormánypárt kétharmadossá – sarkalatossá – tette a választókerületek kialakításának szabályozását is, amelyhez addig elég volt a kormányrendelet. Így 2018-ig, sőt talán 2022-ig vagy ki tudja, meddig betonozták be a nekik kedvező, manipulált választási térképet.

„Zoli, nem is tudtam, hogy van egy veled azonos nevű költő” – mondta a kiadóigazgató. Naná, hogy nem tudta, én sem tudtam róla. Még hogy énbelőlem még egy! „Bocs, de az én volnék, a velem azonos.” Nézze csak meg, ott a nevem után az évszám!

Az „Egy övezet, egy út” (One Belt, One Road, OBOR) márkanév alatt futó mega-, giga- és teraprojektjeit Kína a következőképpen képzeli.

Ismét szocialista pártkongresszus elé nézünk, s a tét is újra a régi: sikerül-e elfoglalni valakinek az MSZP-t, hogy ráterelje végre a helyes útra. Az előző ilyen nagyszabású (ám rondán sikertelen) próbálkozás messzeható következményeit ma is nyögi az ország, s voltaképpen e tényre alapozza hozományigényét a jelenlegi kérő, Botka László is, amikor azt mondja, hogy a 2010-es választási kudarc felelőseit nem vinné magával a 2018-ban felálló parlamentbe.

A tejesdobozbotrány utóélete pontosan megmutatja, milyen országban élünk 2017-ben.

Az elmúlt években annyira lekötöttek minket a második Orbán-kormány váratlan ötletei, hogy az olyan távolinak tűnő kérdésekről, mint a szabályozás minősége, alig beszélünk.

Hétfőn feleskették a második hivatali ciklusát kezdő köztársasági elnököt. E nagyszerű alkalomból Szél Bernadett egy emléklapot adott át az ünnepeltnek, amelyre előző ciklusa tán legcinikusabb mondását vezették fel: „A népszavazáshoz való jog alkotmányos alapjog, egyik legfontosabb alkotmányos alapjogunk.”

Magyarország volt kormányfője azt állítja: olyan iratokat látott (mutatott neki valaki), amelyek bizonyítják, hogy a jelenlegi miniszterelnököt az oroszok zsarolni és így irányítani tudják.