A szerk.

Méregexport

A szerk.

Emlékeznek-e arra, hogy minő prófétai szókat süvöltött március végén Máltán, az Európai Néppárt kongresszusán európai néppárti társai fülébe a mi európai néppárti miniszterelnökünk? „Macedónia Gruevszki pártja nélkül nem lesz stabil. A Balkán stabilitása érdekében haladéktalanul új választásokat kell kiírni Macedóniában. Üdvözlöm az Európai Unió további bővítéséről szóló határozatot. A Balkán stabilitása érdekében az unió tagjai közé a lehető leghamarabb vegyük fel Montenegrót, és a csatlakozási tárgyalásokat gyorsítsuk fel Macedóniával és Szerbiával.”

Ez a jó tanács akkor hangzott el, amikor már tudott volt, hogy Orbán pajtása, Gruevszki, bár többséget szerzett a tavaly decemberi választáson, koalíciós partner híján nem tud kormányt alakítani Szkopjéban. Tudna ellenben kormányt alakítani a szocdemek és az albán pártok szövetsége, de azt Gruevszki nem engedi, részben oly módon, hogy hű szövetségese, az államelnök Ivanov nem ad kormányalakítási megbízást a szocdem Zaevnek (nem mellesleg teljességgel alkotmányellenesen), részben pedig úgy, hogy utcai tüntetéseken, s az albánellenes indulatok felkorbácsolásával valami szerény polgárháború-féleséget, egy kis polcsi-hábcsit klopfol ki a Balkán legbelső udvarában.

Ez, mármint Gruevszki máltai reklamírozása nem sokkal azelőtt történt, hogy április 27-én éjjel Gruevszki a szkopjei parlamentbe behatoló martalócaival nemes egyszerűséggel megverette Zaevet (meg a miheztartás végett pár albán cimboráját). Orbán tehát nemcsak arra biztatta az európai döntéshozókat – Brüsszelt!!! –, hogy ne fogadják el egy független ország egyébként megkérdőjelezhetetlen legitimitású választási eredményét, de arra is, hogy egy puccsista polgárháborús uszítót vegyenek a szárnyaik alá. Mindezt, még egyszer, a stabilitás nevében. Naná, majd rég elhalt öreganyánk nevében.

Ámde és jebiga – nem hallgattak Orbánra a néppárti fószerek. És mi történik erre? A múlt héten odamegy, mármint Szkopjéba, egy amerikai helyettes külügyér, és úgyszólván percek alatt meggyőzi Ivanovot arról, hogy csak meg kéne bízni Zaevet a kormányalakítással. Az amerikai kormánynak, úgy tűnik, más elképzelései vannak a Balkán stabilitásáról, mint Orbánnak, és ezekbe nem fér bele az, hogy a macedón–albán etnikai ellentétek felbuzgásával az albán–szerb államközi konfliktus is kiéleződjön, s így megrendüljön a független Koszovó státusa. (Elvégre Koszovó még mindig az Egyesült Államok legmegbízhatóbb szövetségese a térségben, s biztonságpolitikai fontosságát csak növeli Törökország megingása, meg Bulgária fékezhetetlen vonzódása Moszkva felé.) Az amerikai kormány egyébként ugyanazt a hivatalnokot küldte Gruevszkit észhez téríteni, mint aki pár héttel ezelőtt a magyar kormányt próbálta jobb belátásra bírni a CEU ügyében. Hogy mit mondott Hoyt Yee Gruevszkinek, nem tudjuk, de erős érvei lehettek.

A Balkán magyar nemtője mindazonáltal nem ismer elveszett ügyet. Orbán a múlt hét végén Szlovéniában bukkant fel, s beszédet mondott az ellenzéki Szlovén Demokrata Párt, a jó nevű SDS kongresszusán. Ezt a pártot Janez Jansa, a posztjugoszláv politika veteránja és kétszeres volt miniszterelnök vezeti, akinek érdemei a szlovén függetlenség kivívásában számosak, viszont annak az elmesélése, hogy hogyan lett a klerikális sovinizmus exponense, a legsötétebb politikai összeesküvés-elméletek forgalmazója, s úgy általában a szlovén politika rossz szelleme, valamint többszörösen elítélt főszereplője egy csúnya vesztegetési ügynek, akit csak a szlovén alkotmánybíróság mentett meg a börtöntől, meghaladná jelen hozzászólásunk kereteit. Az viszont figyelemre méltó, hogy míg Orbán a pártkongresszuson az unió és a menekültek ellen tüzelte szlovén barátait, addig Habony Árpád különféle médiacégeken keresztül bevásárolta magát az SDS pártsajtójába, a többi közt egy tévécsatornába; a 800 ezer eurós, azaz alsó hangon is 250 millió forintos tőkeinjekció végső eredetforrása nemigen lehet más, mint a magyar adófizetők pénze. Szlovéniában egyébként 2018-ban lesznek választások – az SDS harcban áll a győzelemért, s könnyen lehet, hogy épp ez a kis löket kell majd a sikerhez.

A magyar kormány az elmúlt bő két és fél évtizedben józan és helyes, nyugati szövetségeseink elveivel összhangban álló politikát vitt a Balkánon. Helyes volt, hogy annak idején támogattuk a születő horvát és szlovén államot, helyes volt, hogy részt vettünk különféle békefenntartó missziókban, s hogy annak idején kiálltunk az egységes Bosznia, majd a boszniai katonai beavatkozás mellett. Helyes volt az is, hogy Milošević idején a magyar kormány sokrétű segítséget nyújtott a szerbiai demokratikus ellenzéknek. A jó oldalon álltunk akkor is, amikor a szövetség friss tagjaként, 1999 tavaszán részt vettünk a Jugoszlávia elleni NATO-akcióban, hisz a bombázások minden kétséget kizáróan népirtást akadályoztak meg – ez utóbbi volt egyébként az első Orbán-kormány első nagy külpolitikai próbatétele. Helyes volt, hogy az elsők között ismertük el Koszovó függetlenségét.

E két minapi eset, a macedón és a szlovén után viszont nehéz attól a benyomástól szabadulni, hogy valami megváltozott. A miniszterelnök és barátai afféle franchise-rendszerben forgalmazzák mérgezett politikai terméküket, s ennek a jól átgondolt operációnak – az elképzelhető anyagiakon túl – a politikai haszna is csábító lehet. A nacionalista bajkeverés promotálása nemcsak új barátokat szerez a mi egyre magányosabb bajnokunknak, de az unió további lerohasztásához is hozzáteheti a magáét.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."