Vélemény

Első tolmácsutam rögtön a távoli Észak-Vietnamba vezetett.

Mindazoknak, akik október 2-án a menekültek befogadása ellen szavaznának.

Ha nincs elég szavazat, ügyeskedni sem érdemes.

Orbánékkal mindig történik valami meglepő frányaság…

„Micsoda emlékezetes nap!” – jegyezte fel naplójába egy középosztálybeli hamburgi háziasszony 1933. január 30-án, az után, hogy végignézte az Adolf Hitler hatalomra kerülését ünneplő roham­osztagosok fáklyás díszszemléjét.

Létezik egy úgymond misztikus képesség, a személyiség delejes kisugárzása, azaz a „karizma”, amely az átlagembertől megkülönbözteti az igazi politikust, művészt és prófétát. Van egyébként egy igen hasonló jelentésű japán színházi kifejezés, amely politikusra is vonatkozik néha: haragei, azaz „hasművészet”. A haragei az a magnetikus képesség, hogy a politikus a puszta jelenlétével képes uralni egy helyzetet, vagy egy színész, bár semmi különöset nem tesz a színpadon, mégis erősen érezzük, hogy ott van.

Az öreg ördög sem emlékszik már arra, hogy mit csinált Orbán Viktor a londoni olimpia idején, tán nem volt még ilyen eszeveszett a tombolása.

Hétfőn egy órát sem tartott az Országgyűlés rendkívüli ülésnapja, mivel a Ház a Fidesz–KDNP-frakció nagy többségének a távolléte miatt határozatképtelen volt.

A haza most kétségtelenül nehéz pillanatokat él át: akiket tip-top megválasztottak arra, hogy ilyen meg olyan feltételekkel itt meg ott képviseljék őt, a nevében beszéljenek, állást foglaljanak és a többi, leköpték kicsinyt, és még azt se állíthatjuk biztosan, hogy a haza ebben az egész kínos ügyben teljesen ártatlan lenne.

A Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért azt javasolja, hogy a választópolgárok október 2-án vegyenek részt a népszavazáson, és szavazzanak érvénytelenül.

Figyelmeztetés: Minden hasonlóság a puszta véletlen műve; olykor azonban mégsem.

„Az a barom bíró kimérte az egy percet. Tudja, barátom, milyen hosszú egy perc? Én tudom már.” (Esterházy Péter)

Az M. Roland-féle visszacsorgatós történetnek, amit a 168 Óra munkatársa, Rajnai Attila plankolt fel ügyesen, tulajdonképpen nincs olyan eleme, amitől ne kapkodna levegőért a legkifinomultabb műkedvelő is.