Vélemény

Az 1970-es, 80-as években a matematikustársadalomban ugyanolyan szörnyű állapotok uralkodtak, mint mostanában az egész országban. Két egymással engesztelhetetlenül szemben álló tábor ölte egymást, ahol csak tudta.

Cs mint csel

Janisch Attila a rasszizmusról, az előítéletességről és az általánosító véleményekről.

Bizonyára a kedves olvasót is az foglalkoztatja e forró kora nyári napokban, hogy mire kavar ilyen nagy elánnal Lázár János. Mire föl ez a nagy aktivizmusa neki? A dolgot a következőképpen tudjuk elképzelni. Avval együtt, hogy pár hete a Népszabadságnak valaki név nélküli bennfentes arról beszélt, hogy 2017-től, vagyis Áder János elnöki mandátumának kifutása után az utódja Orbán Viktor lesz, s megpöndült az is, hogy az államfői jogköröket kicsinyt módosítani fogják ebből az alkalomból; köztársaságunk elmozdulást eszközöl a prezidenciális rendszer általános irányába.

Tegnap éjjel lezárult a focivébé negyeddöntője: a legjobb négy közé pont azok jutottak, akiket oda várt az „egész sportszerető világ”, biztosan véletlenül. S akkor három héttel ezelőtti vezércikkünkben nem a jövőt láttuk, csak paranoiásak voltunk.

Hazánkat érintő legújabb döntésében az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) egyezménysértőnek találta az egykori Legfelsőbb Bíróság utolsó elnökének, Baka Andrásnak az alaptörvény hatályba lépésével történő elmozdítását három és fél évvel a főbíró hivatali idejének lejárta előtt.

Kedden délben sajtótájékoztatót tartott a Demokratikus Koalíció, mely alkalom végül is azzal vívta ki helyét a sajtóban, hogy az állami hírügynökség - bár akkreditálta magát, s fogyasztói felé is jelezte megjelenését - egy vak hangot sem ejtett az ott elhangzottakról. Mondhatnánk, hogy nem kell ezen annyira felkapni a vizet, s szóljon, aki mást várt az MTI-től, de mindez jóval kevésbé érdekes, mint ami a sajtótájékoztatón ténylegesen elhangzott.

A munka világában szertenézve aligha találhatunk olyan foglalkozást, amely nagyobb fokú empátiát, szerénységet és hűséget igényelne, mint a strómané. Természetesen nem arra a fajta primitív relációra gondolunk, amikor hajléktalanokkal vagy áltörök vendégmunkásokkal vásároltatnak fel félig sem létező, és/vagy pusztán csalárd áfa-visszaigénylésre összeeszkábált cégeket a fehérgalléros bűnözés mezítlábas proletárjai.

Mivel a Pécsi Országos Színházi Találkozónak nincsenek lefektetett, közösen kidolgozott elvei, és sosem folyt szélesebb társadalmi egyeztetés és szakmai vita arról, hogy kinek szól, milyen céljai vannak, így a mindenkori válogatóra van bízva, miként alakítja a műsort. Idén - június 5. és 14. között - tartalmas, értelmes műsor kínálkozik, melyet a kritikus-szerkesztő Sándor L. István és Császár Angéla színész válogatott. Tökéletes egyensúlyt tartanak: 4 budapesti, 4 vidéki, 3 határon túli, 2 független darab. Nem tendenciákat, műhelyeket vagy alkotókat emelnek ki, hanem tényleg szemléznek.

Nagy port kavartak fel a PISA-felméréseken tapasztalt lesújtó magyar eredmények. A 15 éves tanulók teljesítményét mérő nemzetközi vizsgálatban (melyhez az adatfelvétel 2012-ben zajlott) Magyarország minden mért kompetenciaterületen az OECD átlaga alatt teljesített. Nagy a romlás a korábbi évekhez viszonyítva a matematika területén, az olyan modernebb kompetenciák terén pedig, mint a digitális szövegértés és problémamegoldó készség - bár nehéz elhinni és szembesülni vele - utolsók vagyunk Európában.

Szokatlanul nagy figyelmet kapott a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának minapi ítélete (a Magyar László kontra Magyarország ügyben), amelyben a testület úgy találta, hogy a magyar jogban újabban kiszabható tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés hatályos magyar szabályozása sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkében foglalt kínzás és embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmát.

A múlt század ötvenes éveinek végén még történtek különös és bonyolult dolgok, a régi képek is erről tanúskodnak. Egy fotó Yves Klein 1958-as akcióját dokumentálja, egy párizsi lakásban, a szőnyegekre leterített papíron egy kékbe mártott meztelen nő hengergőzik, minden csupa festék.

Csalunk tehát. Úgy teszünk, mintha másvalaki volnánk, pedig dehogy.