Tamás Gáspár Miklós

Emlékmű Kolozsvárt

  • Tamás Gáspár Miklós
  • 2014. június 29.

Publicisztika

Die Welt ist fort, ich muss dich tragen.
Celan

A normandiai partraszállásról ezt írja az évfordulón a félhivatalos Magyar Nemzet: "Nemcsak a náci Németország sorsát megpecsételő lépésről van szó, hanem az Egyesült Államok permanens katonai-gazdasági jelenlétének kezdetéről is Európában."

Ennyi.

*

A II. világháború alatt meggyilkolt magyarországi zsidók többségét nem egyszerűen a fasizmus ölte meg. Megölni a náci lágerekben ölték meg őket, de a megsemmisítő apparátusnak nem a magyarországi fasizmus szolgáltatta ki a már minden joguktól és életlehetőségüktől törvényesen megfosztott zsidókat, hanem a hagyományos nemesi-katonai magyar állam, amelyben 1944. október 15-éig nem a fasiszták (a nyilasok és szövetségeseik) uralkodtak, hanem a mindenkori uralkodó osztály, a szoldateszka és az úri hivatalnokság.

false

Ezért a genocídiumnak - amelynek a magyar államra eső része, ismétlem, nem a fasizmus vagy nemzetiszocializmus sajátossága - mélyebb köze van az 1945 tavaszáig a török kiűzése óta folytonos magyar történelemhez, mint akár a némethez, amely 1933-ban radikálisan megszakadt. A történelmi magyar állam egyszerűen felhasználta a III. Birodalom által kínált lehetőséget, élt vele, és a nácikkal mint alvállalkozókkal meggyilkoltatta a magyar zsidókat. Közben a nemesi-katonai uralkodó kasztnak az volt az érzése, hogy semmi sem változott. Háború volt, a hagyományos területi-nemzeti célokért, "Trianon" ellen (a hadizsákmány a bécsi döntéssel került az országhoz, az ország névleges szövetségeseitől, nem a névleges ellenség Szovjetuniótól) és szimbolikusan "a szocializmus" ellen. Ez a két cél hivatalos államcél volt már az 1920-as években. Negatív értelemben folytatása mindannak, amit a régi magyar állam, a Tiszák állama képviselt 1918 előtt, szemben "a történelmi Magyarország" népeivel, mindenekelőtt a munkásosztállyal, a nemzetiségekkel és a föld nélküli agrárproletariátussal. Hogy valami mégis megváltozott (nemcsak a zsidók élőből halottá), azt a történelmi magyar állam akkori vezetői nem észlelték.

Ezért nem lehet tisztességes emlékmű a budapesti Szabadság téren. A magyar állam jelenlegi vezetői nem fasiszták. Nem tisztelői a Nyilaskeresztes Pártnak és Szálasi Ferenc nemzetvezetőnek. Eszményük a történelmi Magyarország, nem az Egyesült Földek és Gyepűk vagy a Kárpát-Duna Nagy Haza (a nyilasok utálták a "magyar" szót; nem voltak nacionalisták, hanem etnicisták-raszszisták: az más). "A történelmi Magyarország" intézményrendszere 1944. október 15-éig működött, s ez az intézményrendszer szállította a magyar zsidók százezreit Auschwitzba. A magyar nácik ezalatt ellenzékben voltak. "A történelmi Magyarország" emlékművét - a vad geszti bolond, a gyújtogató, csóvás ember szobrát - épp most avatta föl a jelenlegi miniszterelnök. Nem lehet a Kossuth téren emlékművet állítani a magyar nemesség utolsó hősének, a hagyományos magyar állam egyik legnagyobb alakjának, s onnan két percre, a Szabadság téren evvel egyszerre kinyilvánítani, hogy ugyanez a hagyományos, nemesi-katonai magyar állam bűnrészes (nem a fő bűnös - mert az Hitler - , hanem bűnrészes) mintegy félmillió magyar zsidó üzemszerű meggyilkolásában.

A Horthy-érában megszakadt a Tiszák kifejezetten filoszemita politikájának hagyománya: a magát büszkén ellenforradalminak nevező "kurzus" a két fő ellenféllel: a liberalizmussal és a szocializmussal azonosította a zsidóságot, és egyre radikalizálódó antiszemita politikája szimbolikusan, szociálisan és kulturálisan már megsemmisítette a magyar zsidóságot, mielőtt a fizikai megsemmisítésre - a teljes genocídiumra - sort kerített volna Hitler segítségével. De az antiliberalizmus és antiszocializmus az első világháborús vereség, a forradalmak, a magyar nemzeti ellenforradalommal szövetségben végrehajtott antantmegszállás és a magyar nemzeti ellenforradalom által jóváhagyott trianoni "békeszerződés" - a területi integritás álláspontját egyedül Kun Béla és Stromfeld Aurél vörös hadserege képviselte a csatatéren - előtt is államcél volt már, bár még zsidóellenes él és célzat nélkül. "A történelmi Magyarország" jelenleg zajló, antiliberális és antiszocialista politikai restitúciója és restaurációja - bár, ha jól látom, nem akar okvetlenül ellenséget gyártani a zsidóságból - utóda óhajt lenni az 1944. október 15-éig (szerinte, történetileg tévesen: 1944. március 19-éig) fennállott nemesi-katonai államnak. Tehát nem engedheti meg az őszinte és igaz beszédet ártatlan magyar állampolgárok tömeges és üzemszerű kiirtásáról, amely az arisztokratikus-antiegalitárius és militarista, de a zsidótlanított szociális területen még működő magyarországi "jogállam" idején és fennhatósága alatt történt. Ezért a restaurációs államrend párthívei számára a normandiai partraszállás nem a felszabadulás, hanem az amerikai térfoglalás kezdete.

A mai magyar miniszterelnök, az egyre egységesebb és osztatlanabb magyar állam vezetője a Tisza-szobornál a maga ellentmondást nem tűrő, világos és egyértelmű modorában kifejtette: az anarchia ellenszere a monarchia. Ez tiszta beszéd. A király nélküli királyság - amely 1944. október 15-éig állt fenn - ha nem is valóság a maga teljességében, de elismert eszménykép. A mai magyar állam számára létkérdés ez a kronológiai probléma: március 19-éig vagy október 15-éig tar-tott-e az ideálként elismert rendszer. Ha "a történelmi Magyarország" restitúcióját és restaurációját a holokauszt nélkül akarják szimbolikusan és politikailag valóságosan végrehajtani, akkor úgy kell tenni, mintha a március 19-ei náci-német bevonulás megdöntötte volna a Horthy-rendszert.

Ez azonban nem igaz.

*

Május 27-én Kolozsváron felállították a Kolozsvárról és Észak-Erdélyből a Magyar Királyság hatóságai által haláltáborokba deportált és ott a nácik által elképzelhetetlen és felidézhetetlen módon meggyilkolt zsidók emlékművét, a genocídium 70. évfordulóján az egyetlen méltó emlékjelét az elpusztított magyar zsidóságnak. Az emlékmű Löwith Egon szobrásznak még a koncentrációs táborban készült vázlatai alapján készült. A nagyszerű Tibori Szabó Zoltánnak - a hírneves kolozsvári lapszerkesztőnek, történésznek és publicistának - a kezdeményezésére megvalósult monumentum elkészültében közreműködött a szociáldemokrata román kormány, a konzervatív kolozsvári városháza, az RMDSZ, a zsidó hitközség - és Kolozsvár közönsége. Miért Kolozsváron?

Mert ott nincs Orbán-kormány.

A Malomárok partján, a posta mögött, szemben a Malom utcai régi zsinagógával (ahol most radikális avantgárd művészeti központ található), pár lépésre a zeneiskolától - a régi ferences kolostortól - és a magyar színháztól látható szerény emlékmű megmentette a tágabb értelemben vett magyar politikai és emlékezetközösség becsületét. Ez sajnos annak köszönhető, hogy szülővárosomban nem érvényesül a mai, a restaurált magyar állam szuverén befolyása. A jelenlegi magyar államban - hivatalosan és köztéren - a meggyilkolt magyar zsidókat nem szabad meggyászolni. A fekete, "absztrakt" sziklaemlék stílusában is sokatmondóan különbözik a pesti Szabadság térre tervezett, kínos zavarra valló és esztétikailag is zavaros giccstől. Tömör, a szó minden értelmében lapidáris, mentes minden - ide nem illő - szentimentalizmustól és pátosztól.

Aki meg akarja gyászolni mérges gázzal meggyilkolt és elégetett zsidó honfitársainkat, vigye virágait Kolozsvárra.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."