Mi a bajom a DK miskolci polgármesterjelöltjével?

  • Janisch Attila
  • 2014.07.13 12:19

Publicisztika

Janisch Attila a rasszizmusról, az előítéletességről és az általánosító véleményekről.

Én nem éltem soha Miskolcon, de sokat jártam arra, amikor helyszíneket kerestem az utolsó filmemhez. Rengeteg nehéz sorsú romával beszélgettem hosszan és mélyen, miközben egy helyi fiatalember vezette az autót, aki nagyon előítéletes volt velük. Tehát ha nem is mindent, de elég sokat tudok a problémáról.

Az a vidék különösen előítéletes, az ott élő cigányság pedig nagyon magára hagyott és lemaradott. Ebből sok nehézség következhet és következik is. Ez a lemaradottság, magára hagyottság komplex társadalmi probléma, amit már régen meg kellett volna oldani. Ugyanakkor talán nem kell különösebb nyelvi elemzésbe bocsátkoznom azzal kapcsolatban, hogy miért rasszista színezetű (hogy a legfinomabban fogalmazzak) azt mondani: „meg kell oldani a Miskolc környéki roma lakosság problémáit, mert az a cigánybűnözés megerősödéséhez vezet”, és ezzel szemben miért nem rasszista kijelentés azt mondani: „meg kell oldani a Miskolc környéki lemaradott társadalmi rétegek problémáit és meg kell akadályozni a további leszakadásukat, mert ez egyre kiszolgáltatottabbá teszi ezeket a rétegeket, amelynek következtében könnyen, mintegy az elfogadhatatlan életkörülményeik kényszerítő hatására kisebb-nagyobb bűncselekmények elkövetőivé válhatnak”.

Miért nem tartom rasszistának a második mondatot?

1. nem hangzik el benne egyetlen népcsoportra, etnikumra vonatkoztatott kizárólagossággal a bűnöző kifejezés, hanem a bűnbe sodródás veszélyét  általánosságban, a súlyosan leszakadó rétegek komplex egészére alkalmazza;

2. a romákat (is) csak a nem etnikailag meghatározott, leszakadásban lévő társadalmi réteg egészének egy – nem külön kiemelt – elemeként kezeli.

Az a félreértés, hogy a „cigánybűnözés” kifejezést akkor szokták elfogadhatónak gondolt szóösszetételként használni, amikor valami hasonlót akarnak mondani, mint én tettem a második mondatban. Olyankor, amikor a „cigányság által elkövetett bűncselekmények” nagy részét az életkörülményeik megoldatlanságából következőnek tartják, vagy a cigányság kultúrájához, szokásaihoz kapcsolódóan tipizálják. (Pásztor Albert pontosan ezt tette 2009-ben.) Csakhogy nincs „cigányság által elkövetett bűncselekmény”. Miért? Mert a legelmaradottabb leszakadtak (romák, nem romák) között is vannak olyanok, akik soha nem követnek el semmi törvénybe ütközőt.

Pásztor Albert

Pásztor Albert

 

Ha 100 piros inges férfi közül hetven megpofozza a kék ingeseket, akik közül legalább ötven – de bizonyos körülmények között akár hetven – maga is pofozkodó, akkor nem lehet „piros agresszivitás”-ról beszélni, mert ez tételesen nem lesz igaz.

Nem a tendenciák és következtetések, elemzések, tényfeltárások a problematikusak és mellőzendők, hanem az általánosítás.

A halálbüntetés ellenzőinek egyik legfőbb érve, hogy a halálbüntetés olyan visszafordíthatatlan törvénykezési metódus, amelynek bárki ártatlanul is áldozatául eshet egy (a nagy számok törvénye szerint elkerülhetetlen) bírói tévedés következtében. Ennek a lehetőségnek az aránya mondjuk 1:10000. Tehát minden tízezer bírói ítéletben előfordulhat egy tévedés. Matematikailag ez elenyésző, szinte elhanyagolható hibaszázalék. De minthogy az az egyetlen tévedés is valódi és vétlen ember életének kioltásához vezetne, ezért nem tekinthető a helyzet csakis a matematika rideg racionalitásával, következésképpen az érv tökéletesen elfogadható volt/van/lesz.

Ha 100 katasztrofálisan nehéz helyzetben lévő roma közül hatvan ellopja a szomszédja csirkéjét, de negyven közülük inkább éhen halna, semhogy ezt tegye, akkor miért használja mégis a „magyar” közbeszéd és miért tartja a „magyar” közgondolkodás elfogadhatóbbnak a 100 roma között semmilyen különbséget nem tévő, sőt, a nem bűnbe sodródókat is a bűnözés általánosításával lefedő (valójában rágalmazó) „romabűnözés” vagy „ciganybűnözés” kifejezést?

Ha valaki nem érzi az igazságát a fenti érvelésemnek és nem érzi meggondolandónak és elfogadhatónak azt az analógiát, amit említek, annak nemcsak a rasszista, nem rasszista kifejezések pontos megítélésével vannak nehézségei, hanem nyelvtanilag sem érti, hogy bizonyos szavaknak, szóösszetételeknek milyen komplex jelentése van.

A magyar törvénykezésben az „ártatlanság vélelme” alapelv. Ez azt jelenti, hogy egy bűnnel gyanúsítható embert mindaddig ártatlanként kell kezelni, amíg a bűn elkövetésének ténye be nem bizonyítódik, vagyis az illetőt a bírósági eljárás végéig, az őt felmentő vagy elmarasztaló ítélet kimondásáig kizárólag és maximum gyanúsítottként lehet nevezni, és nem alkalmazható rá a „bűnelkövető” kifejezés.

Aki nem érti, nem érzi ezeket a distanciákat, az szálljon magába, tartson önvizsgálatot, vizsgálja meg, hogy milyen etnikumokkal szemben vannak rejtett vagy nem rejtett, kimondott vagy kimondatlan előítéletei. (Érdemes egy ilyen önvizsgálatba belevenni a – nem is létező, de mégis utált – pirézek problémakörét is.) Hogy teljesen világosan lássa a saját viszonyait és a saját előítéletességeit.

Mindannyian hajlamosak vagyunk az előítéletességre, a gyors és hibás általánosításokra. Éppen ezért nem árt, ha minél hamarabb tisztán látjuk a saját gyengeségeinket, mert csakis ezzel tudjuk megvédeni magunktól azokat az embertársainkat, akik nem szolgáltak rá, hogy általánosító rágalmakkal ítélkezzünk róluk.

Ennél több problémám nincs a DK jelöltjével. De ez éppen elég ahhoz, hogy számomra elfogadhatatlan legyen, még akkor is, ha az a bizonyos korábbi rasszista színezetű megnyilatkozása nem tudatos rasszista meggyőződés következménye volt. Az az általánosító kifejezés, amelyet az illető az ő rendőrparancsnoki posztján tett, különösen azért veszélyes, hibás és elfogadhatatlan, mert egy olyan környéken, olyan környezetben tette, amely egyébként sem mentes az előítéletes általánosításoktól.

Az már csak a pont az i-re, hogy a tegnapi DK-megmozduláson a tüntetés közönsége tettleg bántalmazta Gulyás Mártont, aki Pásztor Albert jelölése miatt emelt szót és tiltakozó feliratot.

Gyurcsány Ferenc pedig hiába határolódik el ettől! Be kellene látnia, hogy ő valójában Orbán tükörképe. Ahol Orbán domború, ott Gyurcsány homorú és fordítva. Egymást teremtik. Több mint egy évtizede dúlja fel a magyar közéletet ennek a két agresszív figurának az önzően érdekérvényesítő hiúsági harca. Orbán antidemokrata, Gyurcsány demokrata – ez fontos különbség, de nem elegendő ahhoz, hogy elfedje azt, hogy mennyire hasonlít egymáshoz a személyiségük sötét oldala.

És ha megnézzük a tegnapi esetről készült videofelvételt, látni, hogy a DK-tüntetés stílusa és a handabandázó intoleráns hangulat is riasztóan hasonlóvá kezd válni a Fidesz-székház előtti diáktüntetésre összesereglett nyugdíjasok agresszív handabandázásához.

Ennél pedig mi lehet riasztóbb?!

Neked ajánljuk