Vélemény

Szomorú olvasmány Magyarország lakóinak az OECD 2013-as "Jobb élet" indexe. A fejlett világ polgárainak életkörülményeire - jövedelmi, lakhatási, oktatási stb. viszonyaira - rákérdező és boldogságérzetét szondázó felmérés tanulsága szerint nekünk, magyaroknak a legalacsonyabb az elégedettségünk az élettel.

Nincs ország a földön, ahol a kampányfinanszírozás rendben lenne: a jelölt a pénz után, a jogalkotó a jelölt után fut. Már ha fut: az elmúlt húsz év során Magyarországon azt láttuk, hogy az egymással szemben álló felek a pártfinanszírozás átláthatóvá tételét közösen szabotálják el. Ennél csak egy rosszabb - a demokrácia szempontjából rosszabb - megoldás lehetséges: ha a szabályok újraírása az egyik felet hozza helyzetbe.

A mai magyar kormány képviselőinek egészen más fogalmai vannak a piaci verseny értelméről, mint amit a standard közgazdaságtan sugall, mely szerint a gazdasági verseny növeli a társadalmi jólétet.

A Hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) két héttel ezelőtt felmentett két volt szerbiai politikust, Franko Simatovicot és Jovica Stanisicet. Slobodan Milosevic titkosszolgálatának vezetőiként ők ketten voltak megbízva azzal, hogy a Boszniában és Horvátországban harcoló szerb paramilitáris alakulatokat, azaz a szabadcsapatokat felállítsák, kiképezzék, felfegyverezzék, pénzeljék és irányítsák.

Az árvizet övező média- és közérdeklődés megmozgatta a politikai propagandisták kreatív fantáziáját is. Míg a múlt hét elején, az árvíz első napjaiban még csak a rendszerint korán ébredő Gyurcsány töltött homokzsákot, addig csütörtökre már Bajnai és Schiffer is lapátolt.

Jonas Hassen Khemiri írását néhány hét alatt annyian osztották meg a Twitteren, hogy szinte minden Twitterrel rendelkező svéd emberhez eljutott. A svéd igazságügyi miniszterhez írt szövegét most magyarul is olvashatja. Félelemből született reflexek és a bevándorló becsülete.

"Alfonzó látta a jövőt. Emlékeznek még a maestro Riadó a Pitypang szállóban című remekművére? Miről jutott mindez eszünkbe? Mindjárt elmondjuk."

2010 júniusában választásokat rendeztek Szlovákiában. A tét nem volt kisebb, mint hogy a szélsőjobboldallal és a nacionalista, autoriter Vladimir Meciarral koalícióban kormányzó Robert Fico megőrzi-e hatalmát. Fico a névleg szociáldemokrata, valójában nacionalista-populista Smer (Irány) élén állva kormányozta az országot 2006 óta.

A Narancs korábbi vezércikkében (lásd: Ki legyen a miniszterelnök-jelölt?, Magyar Narancs, 2013. június 6.) sokakhoz hasonlóan azt javasolja, hogy a demokratikus pártok, miközben - a választókerületeken megosztozva - egyetlen jelöltet indítanak minden egyéni kerületben, ne egy, hanem két országos listát állítsanak fel két miniszterelnök-jelölttel, s a választók döntsék el, hogy Bajnai vagy Mesterházy legyen győzelem esetén a miniszterelnök.

Aki nem (csak) önmagáért szereti a demokráciát, az abban bízik, hogy szorgos működtetése jó szakpolitikai döntésekhez vezet. Miért lehet ebben bízni? Mert a parlamentben többségben ülő és a kormányt adó politikusok boldogítani akarják a népet, leginkább azért, mert újra akarják választatni magukat. A nép pedig arra szavaz, aki úgy kormányoz, ahogy az neki jó.

A kormánypárti média aktuális főgonosza, az Orbán-kormányt az alapvető jogok biztosításában elmarasztaló jelentés portugál készítője Levél 2023-ból című írását közöljük az Európa előtt álló két útról.

Ugye ismerik? "Nem vak az a ló, csak bátor..." - mondja a kupec az eladásra kínált lóról, amikor az nekimegy a falnak. És ha nem megy neki, akkor biztosan lát? Mi van, ha egyszerűen csak szerencséje volt? Vagy ha - mi, akik látunk - tényleg láttunk arra valami falat, de mire a jószág odaért, a fal már nem volt ott?

Mostantól legyen úgy, hogy nemcsak a közigazgatásban foglalkoztatott köztisztviselők, hanem minden, úgynevezett hivatásrendben dolgozó közalkalmazott jól felismerhető egyenruhában köteles járni. Így a hivatásrendi személyek nemcsak munkahelyükön, hanem az összes létszférában jól felismerhetők lesznek, s e külsőségek segítségével ők maguk is erőteljesebben átélhetik a megkívánt identitást és az ezt megalapozó szabályrendszert. Ugyanakkor a köztisztviselők, a magasabb beosztású közszolgák és közalkalmazottak közötti megkülönböztető jeleket csak az egyenruha hajtókájának belső oldalán jelezzük, hogy szükséges esetben a hatóságok a lényegi eltéréseket felismerhessék, és ennek megfelelően járjanak el.