Vélemény

Hogyér' adja, kedveském? 100-ér'?! De hisz' a mi államunk kötvénye csak 98-ba' kóstál! Ja, hogy a magyar papír több kamatot ígér, mint a török? De mi van, ha mégsem fizet? Azt mondja, hogy eddig a magyar állam mindig korrekten fizetett? Egye fene, adja ide, elviszem 99-ért! De csak mert az az ember, akinek a képét rárajzolták, emlékeztet az öcsémre, éppolyan szép, félázsiai pónemje van, mint neki...

A nap persze továbbra is keleten kel, s vele a fény is onnan jő, de ezek mint metaforák szembeötlően kimentek a divatból. Helyettük, ha kelet, akkor az erőre asszociálunk, amely nagy falat épít, folyókat fordít vissza, rengetegen van, s legfőképpen termel, rogyásig.

Két-háromezer dühös ember hallgatta végig a Milla tegnapi tüntetésén a mikrofonból mindazt, amit maga is gondolt az azerbajdzsáni baltás gyilkos kiadatásával kapcsolatban Orbánról és kormányáról. Fokozódó indulataikat nem a változás reménye, csak a kétségbeesés fűtötte.

Herényi Károly lemondásra szólítja fel Orbán Viktort.

A talaja. Ez a legfontosabb, persze. Fű, természetesen. Természetes fű. Ha foci, akkor fű. Műfű, műfoci. Ám a fű kiég, kopik, sártenger nyeli el. Locsolni, nyírni, óvni kell. Nem is engednek rá, ha esett.

Orbán Viktor 2010 nyarán egyetlen lapra tett föl mindent: az egyébként teljességgel átgondolatlan és irreális "a válságot majd jól kinövekedjük" gazdaságpolitika sikerére. Mivel e kalandorságot Brüsszel nem volt hajlandó finanszírozni a magyar hiánycél fölpuhításának engedélyezésével, Orbánnak mindenáron pénzt kellett szereznie.

Esti Kornél Németországban egy kis fürdőhelyen állt meg először, hogy lemossa magáról az út porát. Senkit sem kellett megkérdeznie, hol a tenger. "A söpört, tiszta utcácskákon, pontosan minden tíz méterre csinos oszlop állott, azon fehér zománctáblán mutató kéz, alatta a szöveg: Út a tengerhez. Lehetetlen lett volna jobban kalauzolni az idegent.

A nemzet "lényegéről" szóló elmélkedés alapvetően hegeli természetű. Hegel azt gondolta, hogy van "univerzális osztály", amely maga a társadalmi szünekdokhé vagy pars pro toto: rész, amely kifejezi (reprezentálja) az Egészet. Az ő esetében ez az állami tisztviselők kara volt, azaz a jogtudó, filozofáló, hivatalviselő értelmiség.

Ha a demokratikus jogállam isten kalapja, az általános és titkos szavazás a bokréta rajta. Az eddigi tapasztalatok és a csekély számú tudományos vizsgálat (például a Ladányi János által 2002-ben végzett) szerint a romák épp úgy szavaznak, mint a nem romák, azaz jobbra és balra egyaránt. A legutóbbi választások eredményei arra utalnak, hogy helyenként még szélsőjobbra is.

A közéleti uborkaszezon sivárságában – miniszterelnökünk, az örök naturbursch spontán megnyilvánulásai mellett – üdítő színfolt a Magyarok Világszövetsége, meg az általa organizált ún. Magyarok VIII. Világkongresszusának áldozatos munkája.

Tarlós úr, az nem úgy megy – legalábbis egy tisztességes országban –, hogy a polgármester odaüzen egy színházba, oh, csak vélemény szinten, hogy milyen darabokat kéne játszani, s milyeneket pedig nem.