Vélemény

A "zsargon"-nak valamiért nagyon rossz sajtója van: beteges nyelvi jelenségnek tartják, pedig zsargont használni szép és jó dolog. Az igazságosság érdekében ezért a zsargon belső értékéről fog szólni ez és a következő írásom.

Elolvastam Bozai Ágota vitaindítóját (ami zárlatnak is megfelel) és a folytatást, Barkóczi András válaszát (ami zárlatnak is megfelel), két elfogultság; mindkettőt szépnek találom.

Múltkor - az új magyar Ulysses kínálta alkalommal élve - a Joyce-el-nem-olvasás történeti előzményeire vetettem egy pillantást, Karl Radekkel a fókuszban. Ezúttal ennek a hagyománynak a két legnevesebb magyar képviselőjét, Szerb Antalt és Lukács Györgyöt venném szemügyre.

A commmunity.eu petíciót intéz a belügyminiszterhez: …Tiltakozom az ellen, hogy a kollektív bűnösség elvére hivatkozva a cigány emberek által lakott területeket, utcákat a szélsőjobb háborús övezetekké változtassa!…

A dublini James Joyce Centre-ben június 16-án maga az Ír Köztársaság elnöke, Michael D. Higgins nyitotta meg az idei Bloomsday ünnepi eseményeinek a sorát. A Bloomsday ("Bloomnapja") egy irodalmi mű, James Joyce 1922-ben, azaz éppen kilencven éve megjelent Ulyssesének az emléknapja, s emléknapnak is szokatlan módon emléknap, mivel ekkor egy fiktív, azaz sosemvolt napnak az évfordulóját ünneplik, az Ulysses cselekményének dátumát, 1904. június 16-át: ezen a napon játszódik le a soha le nem játszódott történet, benne a sosemvolt szereplőkkel, Leopold Bloommal (őróla nevezték el az ünnepet), Molly Bloommal, Stephen Dedalusszal és a többiekkel.

Orbán Viktoron és hívein kívül mindenki rájött már, hogy két éve folytatott gazdaságpolitikája tévútra vitte az országot. Időnként mintha ők maguk is észlelnék a sűrűsödő homályt: egy pillanatra megtorpannak, mintha irányváltásra készülnének. De aztán összekapják magukat, s önmagukat bátorítva, fütyörészve mennek tovább a szakadékhoz vezető ösvényen.

Az ország pszichológiai kultúrája pedig olyan, amilyenné tesszük. Az amúgy is hiányos ismeretek, a terapeutához fordulás alacsony gyakorisága, a terápiát vállaló kliensek korai lemorzsolódása tovább rontja a depressziós, öngyilkossági, drog- és alkoholfüggőséggel kapcsolatos statisztikákat.

Tisztelt Keresztury Tibor, Tisztelt Narancs! A jyväskyläi élményeket olvasva nem tudom megállni, hogy életemben először olvasói levelet küldjek. Teljes mértékben tiszteletben tartom, hogy egy élménybeszámolóban elfogadott némi tárgyi tévedés, lévén, nem magának a megvédett kisdoktorinak a kivonatát közölte az újság.

Írásában Lengyel Imre Zsolt kitüntető figyelmet szentelt az egyik versemnek, egy köszöntőnek. Inzultussal határos enerváltságot vélt felfedezni benne. Erős szavak. Felrótta még, hogy versem egy másik vers (Weöres Kormos-köszöntője) rekapitulációja. Valóban Weöres köszöntőjére építettem föl a magam köszöntőjét, de mi a probléma ezzel?

Kedves Judit! Nemrég nyílt levelet írtál a színházi szakmának, a te szakmádnak, ami kicsit az enyém is. Tetted mindezt féltésből és szeretetből. Szüksége volt már erre a pofonra, nem kérdés. Csak egy dolgot nem értek az egésszel kapcsolatban, hogy miért levélben mondtad el a véleményedet.

A Katlan nem a bringákról szólt, miközben mégis: utolsó filléreiket költő fiatalok a vintage gépeiken, érett szépasszonyok méregdrága Scottokon, és a kettő között minden rendű és rangú emberek tolták a cangát a rendezvényhelyszínek között.