Vélemény

Vajon mi eshet le Magyarországnak az európai csúcson a nagyok asztaláról? Amint arról beljebb részletesen is harangozunk, az lesz, hogy Németország ad pénzt, de.

"Az Uniós tiltakozás egy halk csuklást sem váltott ki a törvények elfogadásának idején a beterjesztőkből, azóta pedig gátlástalanul és monotonon szajkózzák, hogy a jegybanktörvény megfelel az Uniós jogoknak."

A politikáról két látszólag ellentétes állítás igaz egyszerre. A politikai döntések következménye nagy hatású. Másfelõl viszont a modern, bonyolult szövedékû társadalmakban a politikai hatalom valós befolyása meglehetõsen korlátozott. Az, hogy épp melyik bír nagyobb magyarázó erõvel, az adott helyzettõl és a feltett kérdéstõl függ.

Ókovács Szilvesztert azután ismertem meg, hogy megnyertem az operaház fõ-zeneigazgatói pályázatát 2001-ben. Megbízható embert kerestem, akire rábízhatom az operaház legkényesebb feladatát: a mûhelyek felügyeletét.

Gondoltam, mivel már levelezésben állunk - bár egyoldalúan - megkérnélek, légy segítségemre abban, hogy én egy kicsivel korábban megtudjam a tutit, és elmondjam végzős tanítványaimnak, hogyan kalkulálhatnak legügyesebben a felvételi jelentkezéseknél a várható helyzetben. A most végzős középiskolások felvételi kilátásain ez ugyan már nem sokat segít, de így az én tekintélyem nőne.

Mivel az egykulcsos adó és társai nem "pörgették fel" a remélt mértékben a gazdaságot, kormányunk új tervet dolgozott ki a növekedés felgyorsítására, és ezen keresztül a költségvetési problémák enyhítésére.

Egy évvel ezelőtt e hasábokon (A vég kezdete, Magyar Narancs, 2010. december 16.) három okkal magyaráztam azt, miért nem lesz képes a rendszerváltás utáni társadalmi konszolidációra a második Orbán-kormány: a forradalmi retorika szükségszerű bukásával, a felelőtlen költségvetési politikával és a kormányzóképtelenséggel. E sejtések beigazolódni látszanak.

Most nem jött szembe, mint tavaly, csak állt szerencsétlenül, eleinte szinte zavarban, jaj, hova tegyem a kezem: malmozni próbált, de nem sikerült, s amikor ezt az adásrendező is észrevette, nem mutatták többet a kezét.

"Elfogadtak egy rossz, a magyarországi egyházpolitika történetében mélypontnak számító jogszabályt, amit most már toldozni-foldozni sem lehet."

Az utóbbi másfél évben sokat hallhattuk, hogy a '89-es Alkotmány avítt sztálinista csökevény, átmeneti jellegéből eredően cserére szorul, és egyébként sem alkalmas az ország gazdasági felemelkedésének kivitelezésére. Időközben némiképp okafogyottá vált azon töprengeni, hogy a felsorolt minőségi kifogások mennyiben egyeztethetők össze egymással (hogyan lehet valami sztálinista, ami a demokratikus átmenetet szolgálta?), illetve hogy egy alkotmány - a magántulajdon védelmén túl - milyen gazdasági célokat is hivatott pontosan szolgálni.