Vélemény

Hosszabbítás előtt Magyar Narancs, 2010. november 18. Nagy élvezettel olvastam Unger Anna kitűnő cikkét.

A kormány új közoktatási törvényt készít elő, amely alaposan átformálná a magyar általános és középiskolák világát. Félő, hogy a tervezet épp azokat az elemeket fogja kidobni a rendszerből, amelyek az elmúlt években bizonyíthatóan eredményre vezettek - már ha eredménynek nevezzük nemcsak az oktatás általában javuló színvonalát, de az esélyegyenlőtlenség mérséklését, a szegényebb rétegekből származó gyerekek elszigeteltségének a csökkenését is.

A múlt héten éppen Kósa Lajos hozta szóba, de Semjén Zsolt is bármikor hajlandó rá, hogy biztosítsa a jó népet arról, hogy a határon túli magyarok az állampolgárságuk mellé szavazójogot is kapnak hamarosan. "vatosan, de folyamatosan mondogatják; a dolog a parlamenti választás óta jól észrevehetően ott van mindennapjaink levegőjében, erről szólt már a legelső Fidesz-törvény is, az állampolgársági. Az sem tűnik szikrányit sem légből kapottnak, ahogy a Heti Világgazdaság múlt heti száma fogalmaz: "Az már biztos, hogy áprilisban olyan alkotmányt fogad el a parlament, amely lehetővé teszi a határon túli állampolgároknak a választáson való részvételt. Ezt kiegészíti a részleteket szabályozó, alkotmányerejűnek minősített választójogi törvény például azzal, miként lehet majd a határon túl szavazni." A kocka tehát elvettetett: jönnek szavazni a székelyek, s mások.

José Manuel Barrosóval a múlt pénteken sikerült ikszre hozni a meccset a magyar miniszterelnöknek. Zsuzé leszögezte, hogy a sajtószabadság szent és sérthetetlen alapértéke az Európai Uniónak, a miniszterelnök meg azt mondta, hogy még szép, hogy az, ezért is van, hogy a magyar médiatörvény minden ízében európai, de ha mégsem, mondja meg az EU, és akkor majd elgondolkodnak. Hogy ez most mit jelent, az ördög tudja, vajon ad calendas Graecas lett elhalasztva a megmondás, vagy épp ellenkezőleg, a bizottság üstöllést kiad egy szakvéleményt, még látnunk kell. Ha a többi 26 tagállam egységes állásfoglalása szükségeltetik majd, akkor egyhamar aligha: mivel nemcsak az egyes tagállamok számításai különbözhetnek, de egy-egy tagállamon vagy párton belül sem olyan fekete-fehér minden.

Családunkban úgy alakultak a dolgok, hogy a sport iránti bámulat és rajongás belém plántálása, a férfivá avatás e szent rítusának celebrálása nagyapámra várt.

Mondok egy viccet. A mennyország kapuja előtt lefékező buszból egy csoport német turista száll ki. A gyöngyökkel kivert kapun két feliratot találnak. Az egyik jobbra mutat és ez áll rajta: MENNYORSZÁG, a másik, balra mutatón pedig ez: ELÕADÁS A MENNYORSZÁGRÓL. A csoport egy emberként megindul balra.

Állami Taigetosz Magyar Narancs, 2010. november 25. Verdes Tamás írása számos kérdésben félreértelmezi a közoktatásról szóló törvény rendelkezéseit.

"Szilveszterkor biztos irányt kap a nemzet / ha megszólal éjfélkor a Schmitt Pál / érezni fogod, bármit is ittál / hogy új szelek fújnak a köztársaságban" - énekelte a tavaly augusztusban a YouTube-ra felrakott felvételén egy Kozmosz nevű együttes. A jövőbe láttak.

Az LMP frakcióvezetőjének a Narancs december 9-i számában megjelent interjújában olvasom: "Azért szögezzük le, hogy az elmúlt nyolc évben, főleg Gyurcsány ötéves irányítása alatt az MSZP nem viselkedett demokratikus pártként - és akkor enyhén fogalmaztam." Schiffer szükségesnek tartja ezt előrebocsátani, mielőtt a továbbiakban a Fidesz jogállamellenes lépéseit bírálná. Ezt teszi minden parlamenti felszólalásában is, amikor a Fidesz valamely lépését kifogásolja. "Leszögezi" ezt, minden érvelés nélkül, mint axiómát. Amikor nem "enyhén fogalmaz", akkor olyanokat mond, hogy Gyurcsány Ferenc "lábbal tiporta az Alkotmányt". Úgy beszél, mint bármely fideszes politikus, aki - mint Orbán - diktatúraként jellemzi a szocialisták kormányzását, rendőrterrorként a 2006 őszén történteket.

Az alkotmányozás körüli káosz egy kormányfői nyilatkozattal öltött a minap kivehetőbb kontúrokat - eszerint "a folyamat" április 25-én, húsvét hétfőn fog lezárulni. Ez persze még csak a kezdet, hisz annyi minden lóg a levegőben: egy legyen a kamara vagy kettő, mik legyenek az elnöki jogkörök, mi legyen a fékekkel és ellensúlyokkal, egyáltalán, hogy mire terjedjen ki az alaptörvény és mire ne; és akkor a Szent Koronáról meg a Jóistenről nem is szóltunk. Ezekről a Fidesz leginkább önmagával vitázik, de még e viták is a szokásos módon fognak eldőlni: ahogy és amerre Orbán Viktor akarja. Néhány jobb érzésű pártközeli értelmiségi vagy fideszes politikus próbálkozik egy kicsit - de előbb-utóbb úgyis elhallgat majd, rosszabb esetben ő viszi majd tovább az ügyet, és súrolja le az ábrázatát a rücskös kövezeten, amikor a főnök felnyalatja vele. A tippünk a végkimenetelre a következő. Kicsike kis alkotmány, sok kétharmados törvénnyel és ebből adódóan szinte korlátlan kormány-, azaz kormányfői hatalommal; valódi alkotmánybíráskodás nem lesz, de lesz választójog a határon túli magyaroknak, és az idiotizmusig koncentrált állami hatalom, talán még két kamara is; két kétharmados többség kell majd az újabb alkotmányozáshoz, sőt Schmitt Pál fel is oszlathatja majd a következő Országgyűlést, ha netán nem a Fidesznek lesz benne többsége. (Hisz az nyilvánvalóan a legfelsőbb metafizikus akarat és erkölcsi parancs elleni kihágás lenne.)

Miként 1968-ban, az idén is Új Gazdasági Mechanizmus lépett életbe. A változások iránya eltérő ugyan, de nem kételkedhetünk abban, hogy az állampárt kísérletező kedvét most is a jobbító szándék vezérli. Alapállásukban az is közös, hogy a kormány ma is mindenhatónak képzeli magát a gazdasági folyamatok alakításában, és meggyőződése szerint az egyén csak felsőbb útmutatásra képes saját érdekeit felismerni. A közérdeket a pártállam testesíti meg, és ösztönzőkkel közvetíti a gazdaság szereplőihez.

Bölcs öreg sajtómunkás ismerősöm lebeszélt elhatározásomról. Hónapokkal ezelőtt úgy döntöttem ugyanis, hogy ha ez a médiatörvény életbe lép, akkor én ünnepélyesen elbúcsúzom az Olvasóktól. Volt húsz szabad évem, köszönöm a sorsnak, ez messze több, mint amit huszonöt éve legszebb álmaimban is remélhettem.

Étel, hordó Magyar Narancs, 2010. december 2. Tisztelt Szerkesztőség! Nagy örömömre szolgált, hogy a december 2-i lapszám Snoblesse Oblige rovatában megjelentek szerint az általam is kedvelt Harapó Mókus nevű étterem, annak konyhája elnyerte munkatársuk tetszését.