Vélemény

A Fidesz idén 32. alkalommal esedékes tusványosi programsorozata (azaz a Tusnádfürdőn tartott Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor) Orbán Viktor számára nem azért fontos, mert – különösen 2010 után – rendre ott hirdeti meg a következő évek, sőt évtizedek „programját”. Bár az elmúlt évek során tényleg kijelölt már kilenc meg öt meg akárhány pontba szedett tennivalókat is az országnak (a nemzetnek, Közép-Európának, olykor a világmindenségnek), ezeknek az égvilágon semmi jelentőségük nem volt.

Bő három évvel ezelőtt, 2020. május 29-én megszűnt annak a lehetősége, hogy egy transznemű ember azt kérhesse, hogy irataiban a nemi identitásának megfelelő nem és név szerepeljen. Az akkori törvénymódosítás afféle beharangozó volt, az anya női és az apa férfi mivoltát leszögező alaptörvény-módosítás, illetve a 2021 nyarán megszavazott pedofiltörvény előhírnöke.

Nyilván élnek még – isten tudja, mekkora létszámban – olyan emberek, akikkel az Orbán-rendszer sem tudta teljesen megutáltani az élsport szintjén űzött labdarúgást. Nos, ők bizonyára tudják, hogy mennyi a sportértéke annak a július kellős közepén megrendezett ún. barátságos mérkőzésnek, amelyet egy ország I. osztályú bajnokságának a 4. helyezettje vív egy másik ország II. osztályú bajnokságának 4. helyezettjével.

Az országban gyorsul az infláció, az állam a pénzügyi-gazdasági helyzet miatt külföldi segítségre szorul. A légkör a korlátozott demokrácia és parlamentarizmus mellett alapvetően revizionista és liberalizmusellenes. Trianon fáj, feldolgozatlanul sajog, emléke nem halványul.

Újabb veszély leselkedik a független sajtóra Európában, olyan, amelyre még szavunk sincs magyarul, és amelyről néhány érintett újságon kívül alig tud valaki itthon.

Történetünk leginkább azt illusztrálja, jó, ha az állami szolgáltatások alapszinten működnek. Nagy ívben kerülje el a MÁV-ot, akinek kedves az élete!

A miniszternek korábban semmi baja nem volt A pozsonyi csata című filmmel, sőt. 

Orbánnak valahogy nincs szerencséje Hadházy performance-aival. Négy éve is, amikor épp arról a szép magyar sikerről igyekezett beszámolni a parlamentnek, hogy „sikerült olyan bizottsági elnököt választanunk” az EU-ban, aki majd aztán… hogy majd aztán mi, azt sajnos sosem tudhattuk meg.

Július 10-én, hétfő délután Vilniusban Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára, Erdoğan török elnök és Ulf Kristersson svéd miniszterelnök közös tájékoztatón jelentették be, hogy Törökország nem akadályozza tovább Svédország csatlakozását az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez: a török parlament, a Nagy Nemzetgyűlés július 27-ig jóváhagyja az új tag belépését. Hogyan jutottunk el idáig?

Mintha csengettek volna…
– Szókratész!! Hát te hogy kerülsz ide? Hetek óta nem hallok rólad semmit – de már nem izgultam, megszoktam eltünedezéseidet, s különben is, neked semmi bajod nem történhet –, s egyszer csak megint itt, a Kavics utcában… Éppen itt… Na, kerülj beljebb! Nem volt baj a határon? Migránsnak nézhettek volna.

Nagy Ervin nem tervez politikai pályát, csak a tanárokért szólalt fel. Mit üzen azzal a hatalom, hogy Zelenszkij 2.0-ként akarja lejáratni a színészt?