Bese Gergő dolgai: tudták, csak nem sejtették

Narancsblog

Szinte kizárt, hogy épp a NER embereihez ne jutottak volna el Bese Gergő kellemetlen ügyei. Az pedig már nem is meglepő, hogy csak akkor kezdte el őket zavarni, amikor más is megtudta őket.

Bese Gergő ügyében természetesen az a legkevésbé érdekes, hogy Bese a saját neméhez is vonzódik, vagy lehet, hogy csak ahhoz. A NER kedvenc plébánosa ezzel a rendelkezésre álló adatok szerint a társadalom nagyjából öt-tíz százalékát kitevő csoportban van, ennyi emberből a Mi Hazánknak simán van országgyűlési képviselete. Még az sem annyira egyedi, bár határozottan érdemes magát az embernek távol tartania tőle, hogy valaki különféle szexuális aktusait kamerázza. Mondok durvábbat: volt a környezetemben olyan lelkész, aki a szeretőjét költöztette a családja alá, bár az egy Istennek tetsző heteroszexuális elhajlás volt végül is. Bese még azok közt a papok közt sincs egyedül, aki stílusosan szólva bort iszik és vizet prédikál. Nem is olyan régen hallottam arról, hogy egy keresztelőn a pap úgy gondolta, arról kéne beszélnie, magyarként meg kell találnunk a természetes kapcsolatot Oroszországgal. Szóval tényleg van olyan, hogy egy katolikus papról kiderül, nem bírja a cölibátust, és összességében az sem példa nélküli, hogy épp a legsúlyosabb homofób seggfejekről derül ki: főleg magukat és a saját eltitkolt vágyaikat gyűlölik.

Az már egész más kérdés, hogy a Karmelitát és a Megafon névre hallgató propagandraizét is megáldott férfi szokásairól már tényleg nagyon sokfelé lehetett hallani. Konkrétan én is hallottam ilyen információt úgy fél évvel korábban; a pletykában volt élettárs, hangos bulik és mindenféle szaftos dolog, de LMBTQ-körökben nálam jóval járatosabb ismerősöm is csak azt mondta a hírre, hogy „ezt már ezer éve tudja mindenki”. Azért fontos ez, mert ha hozzám, a tápláléklánc abszolút legaljára eljutott, akkor

teljességgel kizárt, hogy a Fidesz környékére ne jutott volna el sokkal régebben.

Arról lehetett hallani a Válasz Online cikkéből is, hogy egy egész akta volt Bese szexuális szokásairól – elég jó kis akta lehet abból ítélve, amit hallani a budapesti éjszakában –, de ez az akta bizonyára régóta készül. 

Mivel nagyjából biztosra vehetjük, hogy nagyon-nagyon sokan tudtak Bese Gergőnek az általa bevallottnál sokkal felvilágosultabb oldaláról, ezért érdemes megint feltenni a kérdést: csak nem megint arról van szó, hogy megfelelő mértékű lojalitás mellett egyáltalán nem várja el tőlünk azt senki, amit a szavazóktól? Továbbra is abban az országban élünk, ahol a közpénzmédia azzal próbálta lejáratni a 2010-es évek közepén a saját homoszexualitását amúgy simán felvállaló partizános Gulyás Mártont, hogy miután kijött őrizetből, „speciális igényeket kielégítő társkeresőn tűnt fel”, de megkapta az akkor még épphogy a náciságát levetni szándékozó Vona Gábor is a Jobbik elnökeként, hogy titokban imád melegbulikba járni, pedig az még igaz sem volt. Ebben a rendszerben jól láthatóan bűn melegnek lenni, megmondta ezt maga Semjén Zsolt is már 2021-ben, pedig épp mellette szentelte fel Bese a Karmelitát. Izgalmas kérdés, hogy ő például tudott-e már akkor erről, csak úgy gondolta, Bese mégiscsak az ő emberük, ezért épp elég lesz akkor megbüntetni, amikor a pokol tüzén ég az örökkévalóságig. 

Azt persze régóta tudjuk, hogy a Fidesz valójában sokkal befogadóbb társaság, mint amilyennek tűnik: Bayer Zsolt maga árulta el, hogy Szájer Józsefről például ezer éve tudták a Fideszben, hogy miközben tableten ír alkotmányt, Brüsszelben egész más típusú szórakozási formákat részesít előnyben, mint amit az Alaptörvény vagy a Biblia javasol, mégis csak akkor kezdte el zavarni, amikor kiderült. Most a jelek szerint Besének is elég lett volna, ha csak kicsit diszkrétebben pasizik, és mellette kifejezetten jól élhetett volna élete végéig, segítve a harcot a nyugati fertővel szemben. De hát elbukott, hisz' az élet már csak olyan, hogy kevesen tudják nagyon sokáig eljátszani a kettős életet.

Azt elég nehéz mondani, hogy a plébános nem érdemli meg a sorsát. A személyre szóló lejáratókampányt, a munkája és minden státusza elvesztését persze biztosan nehéz megélnie, de ilyenkor jusson csak eszünkbe, hány ember elméjét fertőzte meg az elmúlt években olyan szabályokkal, amiket ő maga a legkevésbé sem tartott be. De a plébános sorsán túl mégis van itt valami: az, hogy ez a rendszer része.

A titokban melegbulikra járó homofób pap pontosan ugyanaz, mint az utcai harcos miniszterelnök, aki Hatvanpusztán építtet magának olyan luxusbirtokot,

 

ami már-már a poszszovjet oligarchák szintjére repíti, talán még arany vécékefe is van benne. Vagy a nép egyszerű gyereke, aki propagandaminiszterként már helikopterrel jár esküvőkre. Vagy a külügyminiszter, aki a Facebookon vadul telefonál állítólagos külpolitikai ügyeket intézve, miközben a valóságban jachton nyaral a családjával. A sor szabadon bővíthető a képmutató kormány és holdudvarának produkciójából az elmúlt tizennégy évből. Van miből mazsolázni.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.