Bese Gergő dolgai: tudták, csak nem sejtették

Narancsblog

Szinte kizárt, hogy épp a NER embereihez ne jutottak volna el Bese Gergő kellemetlen ügyei. Az pedig már nem is meglepő, hogy csak akkor kezdte el őket zavarni, amikor más is megtudta őket.

Bese Gergő ügyében természetesen az a legkevésbé érdekes, hogy Bese a saját neméhez is vonzódik, vagy lehet, hogy csak ahhoz. A NER kedvenc plébánosa ezzel a rendelkezésre álló adatok szerint a társadalom nagyjából öt-tíz százalékát kitevő csoportban van, ennyi emberből a Mi Hazánknak simán van országgyűlési képviselete. Még az sem annyira egyedi, bár határozottan érdemes magát az embernek távol tartania tőle, hogy valaki különféle szexuális aktusait kamerázza. Mondok durvábbat: volt a környezetemben olyan lelkész, aki a szeretőjét költöztette a családja alá, bár az egy Istennek tetsző heteroszexuális elhajlás volt végül is. Bese még azok közt a papok közt sincs egyedül, aki stílusosan szólva bort iszik és vizet prédikál. Nem is olyan régen hallottam arról, hogy egy keresztelőn a pap úgy gondolta, arról kéne beszélnie, magyarként meg kell találnunk a természetes kapcsolatot Oroszországgal. Szóval tényleg van olyan, hogy egy katolikus papról kiderül, nem bírja a cölibátust, és összességében az sem példa nélküli, hogy épp a legsúlyosabb homofób seggfejekről derül ki: főleg magukat és a saját eltitkolt vágyaikat gyűlölik.

Az már egész más kérdés, hogy a Karmelitát és a Megafon névre hallgató propagandraizét is megáldott férfi szokásairól már tényleg nagyon sokfelé lehetett hallani. Konkrétan én is hallottam ilyen információt úgy fél évvel korábban; a pletykában volt élettárs, hangos bulik és mindenféle szaftos dolog, de LMBTQ-körökben nálam jóval járatosabb ismerősöm is csak azt mondta a hírre, hogy „ezt már ezer éve tudja mindenki”. Azért fontos ez, mert ha hozzám, a tápláléklánc abszolút legaljára eljutott, akkor

teljességgel kizárt, hogy a Fidesz környékére ne jutott volna el sokkal régebben.

Arról lehetett hallani a Válasz Online cikkéből is, hogy egy egész akta volt Bese szexuális szokásairól – elég jó kis akta lehet abból ítélve, amit hallani a budapesti éjszakában –, de ez az akta bizonyára régóta készül. 

Mivel nagyjából biztosra vehetjük, hogy nagyon-nagyon sokan tudtak Bese Gergőnek az általa bevallottnál sokkal felvilágosultabb oldaláról, ezért érdemes megint feltenni a kérdést: csak nem megint arról van szó, hogy megfelelő mértékű lojalitás mellett egyáltalán nem várja el tőlünk azt senki, amit a szavazóktól? Továbbra is abban az országban élünk, ahol a közpénzmédia azzal próbálta lejáratni a 2010-es évek közepén a saját homoszexualitását amúgy simán felvállaló partizános Gulyás Mártont, hogy miután kijött őrizetből, „speciális igényeket kielégítő társkeresőn tűnt fel”, de megkapta az akkor még épphogy a náciságát levetni szándékozó Vona Gábor is a Jobbik elnökeként, hogy titokban imád melegbulikba járni, pedig az még igaz sem volt. Ebben a rendszerben jól láthatóan bűn melegnek lenni, megmondta ezt maga Semjén Zsolt is már 2021-ben, pedig épp mellette szentelte fel Bese a Karmelitát. Izgalmas kérdés, hogy ő például tudott-e már akkor erről, csak úgy gondolta, Bese mégiscsak az ő emberük, ezért épp elég lesz akkor megbüntetni, amikor a pokol tüzén ég az örökkévalóságig. 

Azt persze régóta tudjuk, hogy a Fidesz valójában sokkal befogadóbb társaság, mint amilyennek tűnik: Bayer Zsolt maga árulta el, hogy Szájer Józsefről például ezer éve tudták a Fideszben, hogy miközben tableten ír alkotmányt, Brüsszelben egész más típusú szórakozási formákat részesít előnyben, mint amit az Alaptörvény vagy a Biblia javasol, mégis csak akkor kezdte el zavarni, amikor kiderült. Most a jelek szerint Besének is elég lett volna, ha csak kicsit diszkrétebben pasizik, és mellette kifejezetten jól élhetett volna élete végéig, segítve a harcot a nyugati fertővel szemben. De hát elbukott, hisz' az élet már csak olyan, hogy kevesen tudják nagyon sokáig eljátszani a kettős életet.

Azt elég nehéz mondani, hogy a plébános nem érdemli meg a sorsát. A személyre szóló lejáratókampányt, a munkája és minden státusza elvesztését persze biztosan nehéz megélnie, de ilyenkor jusson csak eszünkbe, hány ember elméjét fertőzte meg az elmúlt években olyan szabályokkal, amiket ő maga a legkevésbé sem tartott be. De a plébános sorsán túl mégis van itt valami: az, hogy ez a rendszer része.

A titokban melegbulikra járó homofób pap pontosan ugyanaz, mint az utcai harcos miniszterelnök, aki Hatvanpusztán építtet magának olyan luxusbirtokot,

 

ami már-már a poszszovjet oligarchák szintjére repíti, talán még arany vécékefe is van benne. Vagy a nép egyszerű gyereke, aki propagandaminiszterként már helikopterrel jár esküvőkre. Vagy a külügyminiszter, aki a Facebookon vadul telefonál állítólagos külpolitikai ügyeket intézve, miközben a valóságban jachton nyaral a családjával. A sor szabadon bővíthető a képmutató kormány és holdudvarának produkciójából az elmúlt tizennégy évből. Van miből mazsolázni.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.